Plazma: még mindig a legnépszerűbb
A nagyképernyős képmegjelenítők ebben az évben elérhetővé és talán már megfizethetővé is váltak sokak számára. Lássuk, mi jellemezte az idei plazma, LCD és hátulról vetítős TV valamint vetítő kínálatot, és mit mutatnak az eladási adatok.
Plazma: még mindig a legnépszerűbb
A plazmaképernyő és TV évek óta, és még mindig a legnépszerűbb képmegjelenítő (legalábbis a vágyak szintjén), mert bár sokan hallottak a mai plazmapanelekre már egyáltalán nem jellemző állókép „beégésről” és rövid élettartamról, a legtöbben ennek a technológiának a képminőségét tartják a legjobbnak. És valóban az idén megjelent plazmapanelek (PDP) színegyensúlya és fekete szintje kiváló, talán csak fényerejük hagy némi kívánnivalót maga után, főleg a nagy vetélytárs LCD panelekkel összehasonlítva. Pozitívumuk az is, hogy a képminőség és színhűség még viszonylag éles nézési szögből is megmarad.
A legkelendőbb 107 centis (42”) és kisebb képméretű plazmák javarésze azonban sok pénzért sem kínál a nagyfelbontású televíziózás (HDTV) megkövetelte képfelbontást. Az ilyen un. „fejlett felbontású” EDTV modellek által megjelenített 852×480 képpont (pixel) csak a napjainkban használatos (esetleg a már itt-ott most is fogható digitális földi sugárzású DVB) televíziós adásokhoz valamint a DVD-Video lemezek műsorához illeszkedik. Persze sokan kérdezhetik, hogy hol van még a nagyfelbontású televíziózás? Itt a fejünk felett. Mármint a világűrben, ahol műholdas kísérleti adásokat követően (Lásd Elindult a HD1 HDTV adás) jövőre már több nyugat-európai fizetős és nem fizetős műsor lesz fogható ebben a rendkívüli képélményt nyújtó formátumban. Az iparág szakmai minimumként azt tarja, hogy csak a minimum 720 képsor megjelenítésére alkalmas készülékek felelnek meg a HDTV (1280x720p vagy 1920x1080i) adások valóban nagyfelbontásúnak mondható megjelenítésére. Az ennek teljes egészében megfelelő plazmák igazából csak a nagyobb, 127 cm (50”) vagy e feletti képméretben kaphatóak, persze nem kevés pénzért.
Annak ellenére, hogy az év második felére a 107 centis (42”) és kisebb képméretű plazmák ára már igen kívánatos szintre süllyedt és az árerózió folyamata tovább tart, a legtöbb potenciális vásárló számára még mindig túl drága mulatság a plazma. Jelenleg, mikor ez a cikk megjelenik a jellemzően legkedvezőbb áron 650.000 és 700.000 Ft-ért lehet 94 illetve 107 centis képátlójú EDTV plazma TV-ket kapni (Lásd Panasonic TH-37PA30 és JVC PD-42B50). A szuper színegyensúly, kontrasztarány és videojel feldolgozás kimagasló kombinációját nyújtó Pioneer PDP-50HDE 127 centis képátlóval, HDTV kompatibilis (1280×768 pixel) sajátfelbontással és számos más hasznos szolgáltatással (HDMI bemenet, PC kártya olvasó) viszont már 1,8 millió forintba kerül (az XDE változat további 100.000 Ft-ért már DVB adások vételére is alkalmas).
Sok más piackutató cég köztük a Quixel Research (Lásd a grafikont a cikk 3. oldalán) adatai is azt mutatják, hogy a nagyképernyős képmegjelenítők dinamikusan növekvő piacán belül a plazmák eladásának részesedése fokozatosan csökken. Ez azt jelenti, hogy miközben persze egyre több plazmát értékesítenek, a többi konkurens nagyképernyős képmegjelenítő technológia készülékeiből – elsősorban az új hátulról vetítős TV-kből – sokkal többet adnak el, és az átlagos eladási árak csökkenése okán a több eladott plazma sem hoz sokkal több bevételt.
A plazmaképernyő és TV évek óta, és még mindig a legnépszerűbb képmegjelenítő (legalábbis a vágyak szintjén), mert bár sokan hallottak a mai plazmapanelekre már egyáltalán nem jellemző állókép „beégésről” és rövid élettartamról, a legtöbben ennek a technológiának a képminőségét tartják a legjobbnak. És valóban az idén megjelent plazmapanelek (PDP) színegyensúlya és fekete szintje kiváló, talán csak fényerejük hagy némi kívánnivalót maga után, főleg a nagy vetélytárs LCD panelekkel összehasonlítva. Pozitívumuk az is, hogy a képminőség és színhűség még viszonylag éles nézési szögből is megmarad.
A legkelendőbb 107 centis (42”) és kisebb képméretű plazmák javarésze azonban sok pénzért sem kínál a nagyfelbontású televíziózás (HDTV) megkövetelte képfelbontást. Az ilyen un. „fejlett felbontású” EDTV modellek által megjelenített 852×480 képpont (pixel) csak a napjainkban használatos (esetleg a már itt-ott most is fogható digitális földi sugárzású DVB) televíziós adásokhoz valamint a DVD-Video lemezek műsorához illeszkedik. Persze sokan kérdezhetik, hogy hol van még a nagyfelbontású televíziózás? Itt a fejünk felett. Mármint a világűrben, ahol műholdas kísérleti adásokat követően (Lásd Elindult a HD1 HDTV adás) jövőre már több nyugat-európai fizetős és nem fizetős műsor lesz fogható ebben a rendkívüli képélményt nyújtó formátumban. Az iparág szakmai minimumként azt tarja, hogy csak a minimum 720 képsor megjelenítésére alkalmas készülékek felelnek meg a HDTV (1280x720p vagy 1920x1080i) adások valóban nagyfelbontásúnak mondható megjelenítésére. Az ennek teljes egészében megfelelő plazmák igazából csak a nagyobb, 127 cm (50”) vagy e feletti képméretben kaphatóak, persze nem kevés pénzért.
Annak ellenére, hogy az év második felére a 107 centis (42”) és kisebb képméretű plazmák ára már igen kívánatos szintre süllyedt és az árerózió folyamata tovább tart, a legtöbb potenciális vásárló számára még mindig túl drága mulatság a plazma. Jelenleg, mikor ez a cikk megjelenik a jellemzően legkedvezőbb áron 650.000 és 700.000 Ft-ért lehet 94 illetve 107 centis képátlójú EDTV plazma TV-ket kapni (Lásd Panasonic TH-37PA30 és JVC PD-42B50). A szuper színegyensúly, kontrasztarány és videojel feldolgozás kimagasló kombinációját nyújtó Pioneer PDP-50HDE 127 centis képátlóval, HDTV kompatibilis (1280×768 pixel) sajátfelbontással és számos más hasznos szolgáltatással (HDMI bemenet, PC kártya olvasó) viszont már 1,8 millió forintba kerül (az XDE változat további 100.000 Ft-ért már DVB adások vételére is alkalmas).
Sok más piackutató cég köztük a Quixel Research (Lásd a grafikont a cikk 3. oldalán) adatai is azt mutatják, hogy a nagyképernyős képmegjelenítők dinamikusan növekvő piacán belül a plazmák eladásának részesedése fokozatosan csökken. Ez azt jelenti, hogy miközben persze egyre több plazmát értékesítenek, a többi konkurens nagyképernyős képmegjelenítő technológia készülékeiből – elsősorban az új hátulról vetítős TV-kből – sokkal többet adnak el, és az átlagos eladási árak csökkenése okán a több eladott plazma sem hoz sokkal több bevételt.
LCD: a bőség csökkenti árát
A nagyképernyős képmegjelenítők ebben az évben elérhetővé és talán már megfizethetővé is váltak sokak számára. Lássuk, mi jellemezte az idei plazma, LCD és hátulról vetítős TV valamint vetítő kínálatot, és mit mutatnak az eladási adatok.
LCD: a bőség csökkenti árát
Az LCD TV-k talán még nem olyan népszerűek, mint a plazmák, de meggyőző képminőségük, kis hely- és energiaigényük sokak számára teszi ezeket a készülékeket vonzóvá. Az LCD panelek fényerejükről és élénk színeikről ismertek, de régóta él a hiedelem, hogy feketeszintjük nem kielégítő és képelemeik lassú reakció-ideje miatt a gyors képváltozások „elkenődnek”. Ez utóbbi megállapítások egyre kevéssé igazak. Igaz viszont, hogy a 76 centis (30”) és nagyobb LCD panelek mindegyike alkalmas lehetne a HDTV felbontású képalkotásra, mert minimum1280x763 pixelt képesek megjeleníteni (kaphatóak már 117 cm képátlójú 1920×1080 pixel felbontású LCD TV óriások is), de sajnos megfelelő jelbemenet és jelfeldolgozás hiányában nem mindegyik készülék képes még erre.
Az év során kialakult LCD panel-túlkínálat következtében igen jelentősen csökkentek a belőlük épített készülék árai, azonban még mindig elég borsosak ahhoz, hogy sokak még várjanak a kedvezőbb árakra. Házi-mozizáshoz már megfelelően nagy, 76 illetve 81 cm képátlójú LCD TV-t már 630 ezer és 700 ezer forintért kínálnak (Lásd Philips 30PF9946 és JVC LT-32C50), de az igazán méretes képernyőjű, 107 centis vagy nagyobb készülékek bizony 2,3 – 2,8 millió Ft-ba kerülnek (Lásd Philips 30PF9986 és Sony KLV-L42MRX1). Ez bizony nagyon sok, főleg ha figyelembe vesszük, hogy 2 millió forintért már kaphatunk 127 cm (50”) képátlójú mindent tudó plazma TV-t is, ami pedig szintén nem olcsó!
A nagyképernyős (76 cm/30” vagy e feletti) LCD TV-k eladása hatalmas léptekkel fejlődik, az elmúlt 12 hónapban megnégyszereződött. Persze ez nem olyan nagy kunszt, mert 2003-ban az ilyen méretű LCD panelek még kuriózumnak számítottak, s így nem csoda, hogy a legnagyobbnak számító USA piacán abban az évben, értékben nem adtak el belőlük annyit, mint 2004 harmadik negyedévének három hónapjában, ami ugye nem is a legerősebb utolsó negyedév (Lásd a grafikont a cikk 3. oldalán). Mindenesetre figyelemreméltó ez a növekedés, számításba véve, hogy az LCD TV-k ára is folyamatosan csökken.
Itt érdemes megemlíteni, hogy az LCD TV-k piaci térnyerése által leginkább „veszélyeztetett” hagyományos, nagyképernyős katódsugárcsöves (CRT) TV-k sem haltak még ki. Sőt mivel áruk még mindig a legkedvezőbb a 76 centis (ez a 32”-es CRT TV-k látható képátlója) képméretben, képminőségük pedig az alkalmazott új képcsöveknek és jelfeldolgozó technológiáknak hála kifogástalan, ráadásul köztük is egyre több a HDTV vételére alkalmas készülék, ezért az irántuk mutatkozó kereslet továbbra is töretlen.
Bár sok jelentős gyártó fokozatosan leépíti CRT TV fejlesztését és gyártását, akadnak olyanok, melyek még látnak fantáziát ebben az igen kiforrott technológiában. A CRT TV-k egyetlen igazi hátrányát az igen méretes mélységű készülékházat csökkentendő a jelenleginél sokkal nagyobb, akár 125 fokos elektronsugár eltérítést alkalmazva koreai cégeknek sikerült olyan képcsöveket kifejleszti, melyekből a korábbinál 40%-al vékonyabb TV építhető. A jövőre piacra kerülő Samsung Vixlim 32”-es CRT TV mélysége az új képcsővel 35 cm-re csökkenthető a jelenlegi 55 cm-ről, fényereje 800 candela/m2, kontrasztaránya 5000:1 és sorfelbontása 1080 sor.
Ugyancsak jövőre már az üzletekbe kerülhetnek a CRT technológiához hasonlóan az elektronsugárral bombázott fénykibocsátó réteggel operáló, de elektronágyú helyett képpontonként külön-külön elektronforrást alkalmazó SED (Surface-conduction Electron-emitter Display) képernyők, melyek a Canon és a Toshiba közös fejlesztésének és gyártásának termékei.
Az LCD TV-k talán még nem olyan népszerűek, mint a plazmák, de meggyőző képminőségük, kis hely- és energiaigényük sokak számára teszi ezeket a készülékeket vonzóvá. Az LCD panelek fényerejükről és élénk színeikről ismertek, de régóta él a hiedelem, hogy feketeszintjük nem kielégítő és képelemeik lassú reakció-ideje miatt a gyors képváltozások „elkenődnek”. Ez utóbbi megállapítások egyre kevéssé igazak. Igaz viszont, hogy a 76 centis (30”) és nagyobb LCD panelek mindegyike alkalmas lehetne a HDTV felbontású képalkotásra, mert minimum1280x763 pixelt képesek megjeleníteni (kaphatóak már 117 cm képátlójú 1920×1080 pixel felbontású LCD TV óriások is), de sajnos megfelelő jelbemenet és jelfeldolgozás hiányában nem mindegyik készülék képes még erre.
Az év során kialakult LCD panel-túlkínálat következtében igen jelentősen csökkentek a belőlük épített készülék árai, azonban még mindig elég borsosak ahhoz, hogy sokak még várjanak a kedvezőbb árakra. Házi-mozizáshoz már megfelelően nagy, 76 illetve 81 cm képátlójú LCD TV-t már 630 ezer és 700 ezer forintért kínálnak (Lásd Philips 30PF9946 és JVC LT-32C50), de az igazán méretes képernyőjű, 107 centis vagy nagyobb készülékek bizony 2,3 – 2,8 millió Ft-ba kerülnek (Lásd Philips 30PF9986 és Sony KLV-L42MRX1). Ez bizony nagyon sok, főleg ha figyelembe vesszük, hogy 2 millió forintért már kaphatunk 127 cm (50”) képátlójú mindent tudó plazma TV-t is, ami pedig szintén nem olcsó!
A nagyképernyős (76 cm/30” vagy e feletti) LCD TV-k eladása hatalmas léptekkel fejlődik, az elmúlt 12 hónapban megnégyszereződött. Persze ez nem olyan nagy kunszt, mert 2003-ban az ilyen méretű LCD panelek még kuriózumnak számítottak, s így nem csoda, hogy a legnagyobbnak számító USA piacán abban az évben, értékben nem adtak el belőlük annyit, mint 2004 harmadik negyedévének három hónapjában, ami ugye nem is a legerősebb utolsó negyedév (Lásd a grafikont a cikk 3. oldalán). Mindenesetre figyelemreméltó ez a növekedés, számításba véve, hogy az LCD TV-k ára is folyamatosan csökken.
Itt érdemes megemlíteni, hogy az LCD TV-k piaci térnyerése által leginkább „veszélyeztetett” hagyományos, nagyképernyős katódsugárcsöves (CRT) TV-k sem haltak még ki. Sőt mivel áruk még mindig a legkedvezőbb a 76 centis (ez a 32”-es CRT TV-k látható képátlója) képméretben, képminőségük pedig az alkalmazott új képcsöveknek és jelfeldolgozó technológiáknak hála kifogástalan, ráadásul köztük is egyre több a HDTV vételére alkalmas készülék, ezért az irántuk mutatkozó kereslet továbbra is töretlen.
Bár sok jelentős gyártó fokozatosan leépíti CRT TV fejlesztését és gyártását, akadnak olyanok, melyek még látnak fantáziát ebben az igen kiforrott technológiában. A CRT TV-k egyetlen igazi hátrányát az igen méretes mélységű készülékházat csökkentendő a jelenleginél sokkal nagyobb, akár 125 fokos elektronsugár eltérítést alkalmazva koreai cégeknek sikerült olyan képcsöveket kifejleszti, melyekből a korábbinál 40%-al vékonyabb TV építhető. A jövőre piacra kerülő Samsung Vixlim 32”-es CRT TV mélysége az új képcsővel 35 cm-re csökkenthető a jelenlegi 55 cm-ről, fényereje 800 candela/m2, kontrasztaránya 5000:1 és sorfelbontása 1080 sor.
Ugyancsak jövőre már az üzletekbe kerülhetnek a CRT technológiához hasonlóan az elektronsugárral bombázott fénykibocsátó réteggel operáló, de elektronágyú helyett képpontonként külön-külön elektronforrást alkalmazó SED (Surface-conduction Electron-emitter Display) képernyők, melyek a Canon és a Toshiba közös fejlesztésének és gyártásának termékei.
Mikrodisplay HVTV: az új seprű mindent elsöpör?
A nagyképernyős képmegjelenítők ebben az évben elérhetővé és talán már megfizethetővé is váltak sokak számára. Lássuk, mi jellemezte az idei plazma, LCD és hátulról vetítős TV valamint vetítő kínálatot, és mit mutatnak az eladási adatok.
Mikrodisplay HVTV: az új seprű mindent elsöpör?
Talán a címbeli elnevezés még nem minden olvasó számára ismert. A mikrodisplay hátulról vetítős TV-k (MDHVTV) olyan készülékek, melyekben a vetítőkben is használatos, kisméretű képmodulátorok (mikrodisplay) lámpa fényének modulálásával állítják elő a képet, amit optika és tükör segítségével felnagyítva világítanak a zárt készülékház képmegjelenítő felületére. Az elv hasonló a katódsugárcsöves (CRT) hátulról vetítős TV-kéhez csak a képelőállítás módja és főleg minősége nem azonos.
A jó öreg CRT-s „projektoros” TV-k (ez az elnevezés is elterjedt) kezdenek elavulttá válni és ez nem is csoda, hisz gyengécske fényerejük, csak szűk látószögben élvezhető képük, a megfelelő fokuszálás és konvergencia műszaki megoldásának és a képcsövek előállításának költségei egyre versenyképtelenebbé teszik ezeket a készülékeket.
Az MDHVTV-k azonban jelenleg a legjobb ár/teljesítmény viszonyt kínálják. Képminőségük fényerőben és kontrasztarányban vetekszik a plazmákéval. A legtöbb ilyen készülék nagyfelbontású televíziózásra is alkalmas. A plazma és LCD készülékekkel összehasonlítva az MDHVTV-k vastagabbak, de akad már olyan óriási, 155 centis (61”) képátlójú MDHVTV ami mindössze 174 mm mélységével már akár falra is akasztható.
Ami még izgalmasabbá teszi az MDHVTV-k piacát, az a három egymással is versengő különböző mikrodisplay technológia, a DLP, a nagyhőmérsékletű poliszilícium vékonyréteg tranzisztoros (HTPS TFT) LCD és a LCOS. Ezekre alapozva cégek sora végez folyamatos fejlesztési munkát, hogy egyre tökéletesebb és olcsóbb alkatrészeket, műszaki megoldásokat és végterméket kínáljanak.
A cégek versenyképességet növelő globális együttműködését példázza, hogy a Texas Instruments DLP képmodulátorából az InFocus gyárt és kínál vetítőegységet és az utóbbival együttműködve a Thomson/RCA pedig MDHVTV házat és készüléket. A HTPS TFT LCD mikrodisplay paneleket fejlesztő és gyártó Epson jövőre már nagyobb fényerőt és jobb kontrasztot biztosító D5-ös sorozatú paneljeit kínálja.
A folyadékkristály szilíciumhordozón elnevezésű LCOS volt 2004 legnagyobb ígérete, mert egy ideig úgy tűnt a félvezetőgyártás egyik óriása fölös kapacitásaival beszáll az ilyen képmodulátorok gyártásába, de aztán az Intel törölte ilyen irányú terveit. Ennél is meglepőbb, hogy a márkaátalakulást bejelentő Philips is bezárta európai LCOS gyártóbázisát, és felhagyott az MDHVTV-k gyártásával. Kisebb amerikai gyártók mellett maradt a JVC, mely D-ILA képmodulátorával egyelőre még nem alkotott maradandót, és a Sony, mely jövőre kezdi el árulni az SXRD technológiájú (ez is LCOS), 178 centis (70”) óriás MDHVTV-jét 1920×180 pixel felbontással.
Egyelőre a hazai MDHVTV kínálat nem túl széles, leginkább az LG, a Samsung, a Sony és a Thomson választékában találni ilyen modelleket. (Lásd Sony KF-50SX300Kés Thomson 50DLY644).
A leglátványosabb növekedést idén az MDHVTV-k értékesítése mutatta. Különösen a harmadik és feltehetően az utolsó negyedév eladási adatai kimagaslóak. Az USA-ban elkelt nagyképernyős (76 cm vagy nagyobb képátlójú) képmegjelenítők bevételi rangsorában idén átvette a vezetést a 2003-ban még legtöbbet hozó plazmától. Csak az idei második és harmadik negyedévet összehasonlítva több mint 100%-al növekedett az eladott MDHVTV-k értéke (Lásd a grafikont). Jellemző, hogy a Quixel Research által megkérdezett potenciális vásárlók 56%-a inkább egy 127 centis (50”) HDTV kompatibilis MDHVTV-t venne és csak 44%-uk (többségükben nő) választaná a 107 cm (42”) képátlójú EDTV plazma TV-t ha mindkettő ugyanannyiba kerülne.
Talán a címbeli elnevezés még nem minden olvasó számára ismert. A mikrodisplay hátulról vetítős TV-k (MDHVTV) olyan készülékek, melyekben a vetítőkben is használatos, kisméretű képmodulátorok (mikrodisplay) lámpa fényének modulálásával állítják elő a képet, amit optika és tükör segítségével felnagyítva világítanak a zárt készülékház képmegjelenítő felületére. Az elv hasonló a katódsugárcsöves (CRT) hátulról vetítős TV-kéhez csak a képelőállítás módja és főleg minősége nem azonos.
A jó öreg CRT-s „projektoros” TV-k (ez az elnevezés is elterjedt) kezdenek elavulttá válni és ez nem is csoda, hisz gyengécske fényerejük, csak szűk látószögben élvezhető képük, a megfelelő fokuszálás és konvergencia műszaki megoldásának és a képcsövek előállításának költségei egyre versenyképtelenebbé teszik ezeket a készülékeket.
Az MDHVTV-k azonban jelenleg a legjobb ár/teljesítmény viszonyt kínálják. Képminőségük fényerőben és kontrasztarányban vetekszik a plazmákéval. A legtöbb ilyen készülék nagyfelbontású televíziózásra is alkalmas. A plazma és LCD készülékekkel összehasonlítva az MDHVTV-k vastagabbak, de akad már olyan óriási, 155 centis (61”) képátlójú MDHVTV ami mindössze 174 mm mélységével már akár falra is akasztható.
Ami még izgalmasabbá teszi az MDHVTV-k piacát, az a három egymással is versengő különböző mikrodisplay technológia, a DLP, a nagyhőmérsékletű poliszilícium vékonyréteg tranzisztoros (HTPS TFT) LCD és a LCOS. Ezekre alapozva cégek sora végez folyamatos fejlesztési munkát, hogy egyre tökéletesebb és olcsóbb alkatrészeket, műszaki megoldásokat és végterméket kínáljanak.
A cégek versenyképességet növelő globális együttműködését példázza, hogy a Texas Instruments DLP képmodulátorából az InFocus gyárt és kínál vetítőegységet és az utóbbival együttműködve a Thomson/RCA pedig MDHVTV házat és készüléket. A HTPS TFT LCD mikrodisplay paneleket fejlesztő és gyártó Epson jövőre már nagyobb fényerőt és jobb kontrasztot biztosító D5-ös sorozatú paneljeit kínálja.
A folyadékkristály szilíciumhordozón elnevezésű LCOS volt 2004 legnagyobb ígérete, mert egy ideig úgy tűnt a félvezetőgyártás egyik óriása fölös kapacitásaival beszáll az ilyen képmodulátorok gyártásába, de aztán az Intel törölte ilyen irányú terveit. Ennél is meglepőbb, hogy a márkaátalakulást bejelentő Philips is bezárta európai LCOS gyártóbázisát, és felhagyott az MDHVTV-k gyártásával. Kisebb amerikai gyártók mellett maradt a JVC, mely D-ILA képmodulátorával egyelőre még nem alkotott maradandót, és a Sony, mely jövőre kezdi el árulni az SXRD technológiájú (ez is LCOS), 178 centis (70”) óriás MDHVTV-jét 1920×180 pixel felbontással.
Egyelőre a hazai MDHVTV kínálat nem túl széles, leginkább az LG, a Samsung, a Sony és a Thomson választékában találni ilyen modelleket. (Lásd Sony KF-50SX300Kés Thomson 50DLY644).
A leglátványosabb növekedést idén az MDHVTV-k értékesítése mutatta. Különösen a harmadik és feltehetően az utolsó negyedév eladási adatai kimagaslóak. Az USA-ban elkelt nagyképernyős (76 cm vagy nagyobb képátlójú) képmegjelenítők bevételi rangsorában idén átvette a vezetést a 2003-ban még legtöbbet hozó plazmától. Csak az idei második és harmadik negyedévet összehasonlítva több mint 100%-al növekedett az eladott MDHVTV-k értéke (Lásd a grafikont). Jellemző, hogy a Quixel Research által megkérdezett potenciális vásárlók 56%-a inkább egy 127 centis (50”) HDTV kompatibilis MDHVTV-t venne és csak 44%-uk (többségükben nő) választaná a 107 cm (42”) képátlójú EDTV plazma TV-t ha mindkettő ugyanannyiba kerülne.
Vetítő: nem a TV alternatívája
A nagyképernyős képmegjelenítők ebben az évben elérhetővé és talán már megfizethetővé is váltak sokak számára. Lássuk, mi jellemezte az idei plazma, LCD és hátulról vetítős TV valamint vetítő kínálatot, és mit mutatnak az eladási adatok.
Vetítő: nem a TV alternatívája
A vetítők ma már igen elterjedtek az oktatásban, az üzleti bemutatókon és persze otthoni használatuk is mind többek számára válik elérhetővé. A ma már nagyon széles minőségi skálán és árválasztékban kaphatóak házi-mozi a vetítők, azonban többnyire mégsem tekinthetőek a többi képmegjelenítő igazi vetélytársának.
Ennek a különállásnak két oka van. Az egyik, hogy az igazi mozi élményét legjobban a vetített kép képes megteremteni, és ez annak ellenére is igaz, hogy esetleg plazmaképernyővel jobb képminőség érhető el, mint egy hasonló költségű projektorral és vetítővászonnal. Aki pedig 4 –5 méterről szeretne elegendően nagy, legalább 2,5 méter átlójú képet nézni, annak nincs is más választása, mint a projektor. Azok számára azonban, akik nem kívánnak bajlódni a vetítés körülményeinek megteremtésével (az elsötétítéssel, sötétre festett falakkal és a vetítővászon elhelyezésével), a projektor nem jó választás.
Az egymással versengő vetítési technológiák közül az eladásokat tekintve kiemelkedik a HTPS TFT LCD és a DLP. A LCOS technológiával a legfelsőbb árosztályban találkozhat a vágyakozó vásárló a JVC D-ILA (Lásd JVC DLA-HX1U és DLA-HD2K) és a Sony SXRD jóvoltából, és tömeges elterjesztésével egyelőre csak kísérletezik a Canon. A CRT vetítők sem lesznek tömegcikké borsos áruk miatt. A legtöbb eladott projektor jelenleg az Epson, a Hitachi, a Panasonic, a Sanyo és a Sony jóvoltából LCD panelekből épül, de a Texas Instruments DLP eladásai dinamikusabban növekszenek. Amíg az LCD:DLP eladások aránya 2003-ban még csak 8:2 volt, idénre ez az arány 7:3-ra változik és 2005-re várhatóan 5:5 lesz, és ebben nagy szerepe van (lesz) az olyan cégeknek, mint a BenQ, a Hewlett Packard, az InFocus, az LG, a Mitsubishi, a NEC, az Optoma, a Sharp a Toshiba és mások.
A fenti folyamatot fékezendő idén egy sor remek LCD házi-mozi projektor vette fel a versenyt a magát már nyeregben érző DLP-s vetítőgyártók termékeivel (Lásd Panasonic PT-AE700E, Sanyo PLV-Z3 és Sony VPL-HS50).
A vetítők eladása idén is egyenletesen bővül. Egy év alatt (2003 és 2004 harmadik negyedévét összehasonlítva) értékben több mint 70%-os a növekedés, ami az eladott projektorok mennyiséget tekintve még nagyobb eredmény, mivel az átlagárak csökkenése ezekre a termékekre is jellemző.
Elmondható tehát, hogy a 2004 minden tekintetben a nagyképernyős képmegjelenítők piaci sikerének éve volt. A piac az egyre gyorsabban robogó mozdonyának a kazánját 2005-ben tovább fűti majd a nagyfelbontású televíziózás (HDTV) egyre szélesebb körű elterjedése, a jövőre várhatóan megjelenő nagyfelbontású DVD utód formátumok (Blu-ray Disc, HD-DVD) megjelenése, és persze a készülékek árának további csökkenése. A kérdés csak az, hogy akkor mit mondunk majd 2005-ről?
A vetítők ma már igen elterjedtek az oktatásban, az üzleti bemutatókon és persze otthoni használatuk is mind többek számára válik elérhetővé. A ma már nagyon széles minőségi skálán és árválasztékban kaphatóak házi-mozi a vetítők, azonban többnyire mégsem tekinthetőek a többi képmegjelenítő igazi vetélytársának.
Ennek a különállásnak két oka van. Az egyik, hogy az igazi mozi élményét legjobban a vetített kép képes megteremteni, és ez annak ellenére is igaz, hogy esetleg plazmaképernyővel jobb képminőség érhető el, mint egy hasonló költségű projektorral és vetítővászonnal. Aki pedig 4 –5 méterről szeretne elegendően nagy, legalább 2,5 méter átlójú képet nézni, annak nincs is más választása, mint a projektor. Azok számára azonban, akik nem kívánnak bajlódni a vetítés körülményeinek megteremtésével (az elsötétítéssel, sötétre festett falakkal és a vetítővászon elhelyezésével), a projektor nem jó választás.
Az egymással versengő vetítési technológiák közül az eladásokat tekintve kiemelkedik a HTPS TFT LCD és a DLP. A LCOS technológiával a legfelsőbb árosztályban találkozhat a vágyakozó vásárló a JVC D-ILA (Lásd JVC DLA-HX1U és DLA-HD2K) és a Sony SXRD jóvoltából, és tömeges elterjesztésével egyelőre csak kísérletezik a Canon. A CRT vetítők sem lesznek tömegcikké borsos áruk miatt. A legtöbb eladott projektor jelenleg az Epson, a Hitachi, a Panasonic, a Sanyo és a Sony jóvoltából LCD panelekből épül, de a Texas Instruments DLP eladásai dinamikusabban növekszenek. Amíg az LCD:DLP eladások aránya 2003-ban még csak 8:2 volt, idénre ez az arány 7:3-ra változik és 2005-re várhatóan 5:5 lesz, és ebben nagy szerepe van (lesz) az olyan cégeknek, mint a BenQ, a Hewlett Packard, az InFocus, az LG, a Mitsubishi, a NEC, az Optoma, a Sharp a Toshiba és mások.
A fenti folyamatot fékezendő idén egy sor remek LCD házi-mozi projektor vette fel a versenyt a magát már nyeregben érző DLP-s vetítőgyártók termékeivel (Lásd Panasonic PT-AE700E, Sanyo PLV-Z3 és Sony VPL-HS50).
A vetítők eladása idén is egyenletesen bővül. Egy év alatt (2003 és 2004 harmadik negyedévét összehasonlítva) értékben több mint 70%-os a növekedés, ami az eladott projektorok mennyiséget tekintve még nagyobb eredmény, mivel az átlagárak csökkenése ezekre a termékekre is jellemző.
Elmondható tehát, hogy a 2004 minden tekintetben a nagyképernyős képmegjelenítők piaci sikerének éve volt. A piac az egyre gyorsabban robogó mozdonyának a kazánját 2005-ben tovább fűti majd a nagyfelbontású televíziózás (HDTV) egyre szélesebb körű elterjedése, a jövőre várhatóan megjelenő nagyfelbontású DVD utód formátumok (Blu-ray Disc, HD-DVD) megjelenése, és persze a készülékek árának további csökkenése. A kérdés csak az, hogy akkor mit mondunk majd 2005-ről?