1. Oldal
2009. talán nagyobb sikert hozhat a valószínűleg utolsó optikai lemezes nagyfelbontású video formátumnak, mint 2008., de ehhez a Blu-ray mögött álló készülékgyártóknak és filmstúdióknak változtatniuk kell eddigi stratégiájukon.
Mi kell tehát még, hogy a formátum tényleg sikeres legyen?
A Blu-ray üzlet számára talán a legfontosabb, hogy 2009-ben mind a készülékgyártók, mind a filmstúdiók stratégiai terveiket hozzáigazítsák az új helyzethez.
Először is be kell látni, hogy a PlayStation 3 (PS3) „trójai faló” stratégiája megbukott. Számos ok miatt a PS3 jelentős hátránnyal a harmadik helyre esett vissza a játékkonzolok versenyében az Xbox 360 és a Nintendo Wii mögé. Bármit is mondjanak a PS3-ról, az nem igazán járul hozzá a Blu-ray hardverek tömeges elterjedéséhez, és akármilyen mértékben járult is eddig hozzá, a konzol nem hajtóereje a Blu-ray szoftverek eladásának. Ha a Blu-ray sikeres lesz, azt lejátszható házi filmformátumként saját erényeinek kell, hogy köszönje.
A Blu-ray eladások sikerét a BD-Live egyre szélesebb elterjedése egyelőre nem befolyásolja legalábbis 2009-ben még nem. Jelentős iparági marketing erőfeszítéseket kell még tenni, mielőtt a BD-Live funkcionalitása bármit is jelent majd a fogyasztók többsége számára.
Másodszor az iparágnak őszintén magába kéne néznie, mit is kínál valójában a formátum a fogyasztóknak. A többség számára a szabvány DVD-nél alig kínál többet a Blu-ray, ami egy ugyanolyan fényes korong, vonzó újdonság nélkül. Ráadásul az új lemez nem változtatja meg a fogyasztói szokásokat sem, mint ahogy például a főleg kölcsönzött VHS helyett a DVD-t már inkább megvásárolták az emberek. Mindez azt jelenti, hogy a Blu-ray formátumot ennek megfelelően kell piacra vinni, eladni – s ami a legfontosabb – árazni, s nem úgy, ahogy azt az iparág szerette volna. A Blu-ray lejátszók tulajdonképpen extra DVD lejátszók azoknak, akik szeretnék a legtöbbet kihozni HDTV készülékükből.
A stúdiók számára a legnagyobb kihívás, hogy a fogyasztók egyre kevesebbet költenek fizikai médiahordozókra, s ezt egyelőre nem ellensúlyozzák az új digitális terjesztési formátumok növekvő bevételei. A Blu-ray talán növeli részesedését az optikai lemezek eladásán belül, és a jelenlegi árszinten nagyobb árréseket biztosít, de ha a teljes optikai lemezeladást nem tudják bővíteni, a stúdiók komoly problémák elé néznek.
2008 vége nem ugyanaz, mint 1998 vége volt. A Blu-ray olyan világban indult útjára, melyben a fogyasztóknak sokkal több választási lehetőségük van, mint volt a DVD esetében.
A minőség megszállottjai kajánkodhatnak az elképzelésen, hogy szélessávú hálózaton a fogyasztókhoz eljuttatatott nagyfelbontású digitális videofolyamok versenyezhetnek a Blu-ray minőségével, s talán igazuk is van. De nem ez a lényeg!
Az MP3 sem vetekedhet a CD minőségével, nem is szólva a DVD-Audio vagy az SACD lemezekéről. De mégis a tömörített zenei formátumok a meghatározóak, mert találkoztak a fogyasztók igényeivel, és jobban elégítik ki azokat, mint az optikai lemezek.
A Blu-ray stratégiai célja csak az lehet, hogy fenntartsa, és talán némileg növelje azt az összeget, amit a vásárlók optikai médiára költenek addig, amíg az új terjesztési csatornák el nem érik a megfelelő bevételeket. Ez azt jelenti, hogy a Blu-ray lemezeket úgy kellene árazni, hogy a fogyasztók ne azt mondják: „most már megfizethető ugyan a lejátszó, de a használata még mindig igen sokba kerül”.
Kapcsolódó linkek:
Megjelent az első hibrid Blu-ray/DVD műsoros lemez
Blu-ray lemezre rögzíthető HD videoletöltés
Aggódás és bizakodás a Blu-ray jövője kapcsán
DisplaySearch: jövőre megduplázódik a Blu-ray lejátszó eladás