A DLP technológia igen erős lendületet vett a legutóbbi évek során. A katódsugárcsöves (CRT) és a folyadékkristályos (LCD) rendszerek egyik legnagyobb ellenlábasa lett a Texas Instruments által kifejlesztett DMD chip.
A kezdetek
Az ötletet az óriás fényerő előállításával kapcsolatos problémák adták. A CRT technológia elsődleges hátránya köztudottan a fényerő fizikai korlátja volt. A kezdeti időkben próbálkoztak az olajfilmes vetítőkkel (Gretag Eidophor), amelyek a mai napig a létező legnagyobb fényerejű berendezések, ám gyakorlati szempontból nem bizonyultak igazán tökéletes megoldásnak a körülményes beállítás, a nagy méretek és teljesítményigény, valamint a karbantartási problémák miatt.
A második „hullámban” az LCD technológia fejlesztése során jutottak el az óriás fényerőig és ezen a téren igen szép eredményeket is produkáltak a gyártók, bár mindig szembe találták magukat azzal a problémával, hogy a fényforrás által kibocsátott hőt hogyan vezessék el úgy az LCD panelek útjából, hogy annak tranzisztorai ne károsodjanak. Ennél a technológiánál a másik nehézség ugyancsak a tranzisztorokkal kapcsolatos, hiszen éppen ezektől nem tudnak a pixelek szorosan egymás mellé kerülni.
Ezen problémákat hidalja át a DLP technológia, melynél sem a hő, sem pedig a képpontok közötti távolság nem okoz gondot.
A DLP egy mikro-elektromechanikus rendszereszközön (MEMS) alapul, amely Digital Micromirror Device (DMD) azaz „digitális mikrotükör-eszköz” néven vált ismertté. A DMD, amelyet 1987-ben fejlesztett ki a Texas Instruments, egy gyors, félvezető alapú, digitálisan vezérelhető, fényvisszaverő kapcsolókból álló mátrix. A DMD chip, megfelelő elektronikai háttérrel és optikával támogatva kontrasztos, meglehetősen homogén és igen nagy fényerejű kép előállítására képes.
A DMD-t tartalmazó digitális jelfeldolgozó technológiát nevezzük Digital Light Processing (DLP)-nek. A DMD chip igen kis mérete közkedvelté tette a technológiát a hordozható projektorokban is.
A vetítőipar fejlődésének általános iránya a digitális technológia. A jelenleg hozzáférhető digitális technológia magába foglalja a digitális videolemezt (DVD), a digitális műholdas rendszert (DSS) és az Internetet (World Wide Web). A jövőben a nemrégiben jóváhagyott Advanced Television Standard (ATV) és a digitális mozifilmek forgalmazása csatlakozik a digitális források listájához. Ezeknek a digitális forrásoknak az összekapcsolása a jelenleg többségben rendelkezésre álló analóg megjelenítőkkel, egy digitálisról analógra való átalakítást igényel. A DLP alapú megjelenítők viszont megőrzik a digitális egységet a szemhez vezető teljes láncon át. Az eredmény a lehető legjobb képminőség.
Az ötletet az óriás fényerő előállításával kapcsolatos problémák adták. A CRT technológia elsődleges hátránya köztudottan a fényerő fizikai korlátja volt. A kezdeti időkben próbálkoztak az olajfilmes vetítőkkel (Gretag Eidophor), amelyek a mai napig a létező legnagyobb fényerejű berendezések, ám gyakorlati szempontból nem bizonyultak igazán tökéletes megoldásnak a körülményes beállítás, a nagy méretek és teljesítményigény, valamint a karbantartási problémák miatt.
A második „hullámban” az LCD technológia fejlesztése során jutottak el az óriás fényerőig és ezen a téren igen szép eredményeket is produkáltak a gyártók, bár mindig szembe találták magukat azzal a problémával, hogy a fényforrás által kibocsátott hőt hogyan vezessék el úgy az LCD panelek útjából, hogy annak tranzisztorai ne károsodjanak. Ennél a technológiánál a másik nehézség ugyancsak a tranzisztorokkal kapcsolatos, hiszen éppen ezektől nem tudnak a pixelek szorosan egymás mellé kerülni.
Ezen problémákat hidalja át a DLP technológia, melynél sem a hő, sem pedig a képpontok közötti távolság nem okoz gondot.
A DLP egy mikro-elektromechanikus rendszereszközön (MEMS) alapul, amely Digital Micromirror Device (DMD) azaz „digitális mikrotükör-eszköz” néven vált ismertté. A DMD, amelyet 1987-ben fejlesztett ki a Texas Instruments, egy gyors, félvezető alapú, digitálisan vezérelhető, fényvisszaverő kapcsolókból álló mátrix. A DMD chip, megfelelő elektronikai háttérrel és optikával támogatva kontrasztos, meglehetősen homogén és igen nagy fényerejű kép előállítására képes. A DMD-t tartalmazó digitális jelfeldolgozó technológiát nevezzük Digital Light Processing (DLP)-nek. A DMD chip igen kis mérete közkedvelté tette a technológiát a hordozható projektorokban is.
A vetítőipar fejlődésének általános iránya a digitális technológia. A jelenleg hozzáférhető digitális technológia magába foglalja a digitális videolemezt (DVD), a digitális műholdas rendszert (DSS) és az Internetet (World Wide Web). A jövőben a nemrégiben jóváhagyott Advanced Television Standard (ATV) és a digitális mozifilmek forgalmazása csatlakozik a digitális források listájához. Ezeknek a digitális forrásoknak az összekapcsolása a jelenleg többségben rendelkezésre álló analóg megjelenítőkkel, egy digitálisról analógra való átalakítást igényel. A DLP alapú megjelenítők viszont megőrzik a digitális egységet a szemhez vezető teljes láncon át. Az eredmény a lehető legjobb képminőség.