A 4K Ultra HD után itt a HDR, azaz a nagy dinamikatartomány, ami fontosabb előrelépés a való világ képi élményének megteremtésében, mint a részletesebb felbontás. A cikk a HDR-rel kapcsolatos tudnivalókat foglalja össze.
A mozgóképes szórakoztatás minőségi élményének, azaz a képminőség javításának terén a következő lépés, hogy a 4K, azaz a Full HD felbontásnál négyszer „több pixel” után itt a „jobb pixel”, vagyis a nagy dinamikatartomány, angolul „High Dynamic Range” (rövidítve HDR).
Miről szól a HDR?
Minden szónál többet mond egy kép, de korlátozott dinamikatartományú eddigi képmegjelenítőinken csak illusztrálható, hogy mégis miként is néznek ki a HDR képek. Az alábbi Dolby által készített szimulált fotók közül a jobb oldaliak relatív módon igyekeznek ezt érzékeltetni.
A HDR elsődleges célja, hogy a való világ képeinek teljesebb reprodukálásához a képernyőn vagy vetítővásznon fényesebb fehéret, mélyebb feketét és e két véglet között több árnyalati részletet lehessen megjeleníteni. Ha valaki látott már LCD TV-t a szabadban működni egy átlagosan felhős napon, az tapasztalhatta, hogy természetes megvilágításban a dolgok sokkal világosabbak, mint a TV képernyőjén. Ez a különbség még nyilvánvalóbb egy napsütéses napon, amikor a környezeti megvilágítás szintjéből adódóan a tárgyak felületi fényessége akár harmincszorosa is lehet egy hagyományos LCD TV csúcsfényességének. A direkt napfény pedig még ennél is erősebb megvilágítást és fényességet eredményez. Az alábbi képek számadatokkal mutatják az egyes képrészletek valós fényességét, azaz fénysűrűségét, aminek mértékegysége a nit (1 nit = 1 candela/négyzetméter).
Mindezt a maga teljességében visszaadni persze nem lenne értelme, mert egyrészt az emberi látás amúgy is dinamikusan alkalmazkodik a nézett dolgok fényességéhez, másrészt ki akarna napszemüvegben tévézni. A való világ képernyőn való megjelenítéséhez azonban nagyobb fényességtartományra van szükség, mert hiába a nagyobb felbontás, ha nincs meg a kellő fényesség visszaadni a vízfelszínen megcsillanó lemenő napot vagy az éjsötét éjszakai égbolt különböző fényességű csillagait.
Számos iparági szereplő dolgozik a HDR megvalósításán. A technológia első implementációja a Dolby Vision, ami a képmegjelenítőre vonatkozó előírások mellett a HDR többi elemét is meghatározta. Az Ultra HD Blu-Ray filmek és az online streaming szolgáltatók tartalmai alkalmazzák a nyílt HDR10 szabványt, a műsorszóró ipar pedig kidolgozott egy Hybrid Log Gamma (HLG) elnevezésű formátumot. (Ezek részleteit lásd később).
A TV gyártók felső-kategóriás készülékei ma már mind képesek a HDR képmegjelenítésre, és akadnak házi-mozi projektorok, amelyek törekszenek erre, de vetítéssel sokkal nehezebb elérni a megfelelően széles dinamikatartományt, mint egy korszerű TV képernyőjén
De lássuk, milyen technikai alapokra épül a HDR és mi kell az új képi élmény élvezetéhez.
Minden szónál többet mond egy kép, de korlátozott dinamikatartományú eddigi képmegjelenítőinken csak illusztrálható, hogy mégis miként is néznek ki a HDR képek. Az alábbi Dolby által készített szimulált fotók közül a jobb oldaliak relatív módon igyekeznek ezt érzékeltetni.
A HDR elsődleges célja, hogy a való világ képeinek teljesebb reprodukálásához a képernyőn vagy vetítővásznon fényesebb fehéret, mélyebb feketét és e két véglet között több árnyalati részletet lehessen megjeleníteni. Ha valaki látott már LCD TV-t a szabadban működni egy átlagosan felhős napon, az tapasztalhatta, hogy természetes megvilágításban a dolgok sokkal világosabbak, mint a TV képernyőjén. Ez a különbség még nyilvánvalóbb egy napsütéses napon, amikor a környezeti megvilágítás szintjéből adódóan a tárgyak felületi fényessége akár harmincszorosa is lehet egy hagyományos LCD TV csúcsfényességének. A direkt napfény pedig még ennél is erősebb megvilágítást és fényességet eredményez. Az alábbi képek számadatokkal mutatják az egyes képrészletek valós fényességét, azaz fénysűrűségét, aminek mértékegysége a nit (1 nit = 1 candela/négyzetméter).
Mindezt a maga teljességében visszaadni persze nem lenne értelme, mert egyrészt az emberi látás amúgy is dinamikusan alkalmazkodik a nézett dolgok fényességéhez, másrészt ki akarna napszemüvegben tévézni. A való világ képernyőn való megjelenítéséhez azonban nagyobb fényességtartományra van szükség, mert hiába a nagyobb felbontás, ha nincs meg a kellő fényesség visszaadni a vízfelszínen megcsillanó lemenő napot vagy az éjsötét éjszakai égbolt különböző fényességű csillagait.
Számos iparági szereplő dolgozik a HDR megvalósításán. A technológia első implementációja a Dolby Vision, ami a képmegjelenítőre vonatkozó előírások mellett a HDR többi elemét is meghatározta. Az Ultra HD Blu-Ray filmek és az online streaming szolgáltatók tartalmai alkalmazzák a nyílt HDR10 szabványt, a műsorszóró ipar pedig kidolgozott egy Hybrid Log Gamma (HLG) elnevezésű formátumot. (Ezek részleteit lásd később).
A TV gyártók felső-kategóriás készülékei ma már mind képesek a HDR képmegjelenítésre, és akadnak házi-mozi projektorok, amelyek törekszenek erre, de vetítéssel sokkal nehezebb elérni a megfelelően széles dinamikatartományt, mint egy korszerű TV képernyőjén
De lássuk, milyen technikai alapokra épül a HDR és mi kell az új képi élmény élvezetéhez.
Egy HDR megjelenítő képes egy normál tartalom „felskálázásra”?
HDR tartalmak – mondjuk inkább úgy – „felkonvertálására” képesek bizonyos HDR TV-k (LG, Samsung, Sony, Philips), de az „imitált” HDR képmóddal kapott kép élvezhetősége erősen függ a tartalomtól. Egy animációs film esetleg jobban néz ki vele, de a mesterségesen dinamizált természetes képek árnyalati részleteit tönkre teheti. Stúdiókban alkalmaznak kifinomultabb eljárásokat (pl.: Viarte automatic SDR to HDR conversion; OpticalFlow opImageIQ® SDR-to-HDR upconversion)
Köszönöm!
Jó kis írás. A teljesség kedvéért nem ártana egy frissítés a HDR10+ -al.
Köszönöm az elismerést. A cikk márciusban frissült és már szól a HDR10+-ról is, de kétségtelen, hogy történt azóta egy s más a formátummal kapcsolatban. Lásd itt!