Plazma: még mindig a legnépszerűbb
A nagyképernyős képmegjelenítők ebben az évben elérhetővé és talán már megfizethetővé is váltak sokak számára. Lássuk, mi jellemezte az idei plazma, LCD és hátulról vetítős TV valamint vetítő kínálatot, és mit mutatnak az eladási adatok.
Plazma: még mindig a legnépszerűbb
A plazmaképernyő és TV évek óta, és még mindig a legnépszerűbb képmegjelenítő (legalábbis a vágyak szintjén), mert bár sokan hallottak a mai plazmapanelekre már egyáltalán nem jellemző állókép „beégésről” és rövid élettartamról, a legtöbben ennek a technológiának a képminőségét tartják a legjobbnak. És valóban az idén megjelent plazmapanelek (PDP) színegyensúlya és fekete szintje kiváló, talán csak fényerejük hagy némi kívánnivalót maga után, főleg a nagy vetélytárs LCD panelekkel összehasonlítva. Pozitívumuk az is, hogy a képminőség és színhűség még viszonylag éles nézési szögből is megmarad.
A legkelendőbb 107 centis (42”) és kisebb képméretű plazmák javarésze azonban sok pénzért sem kínál a nagyfelbontású televíziózás (HDTV) megkövetelte képfelbontást. Az ilyen un. „fejlett felbontású” EDTV modellek által megjelenített 852×480 képpont (pixel) csak a napjainkban használatos (esetleg a már itt-ott most is fogható digitális földi sugárzású DVB) televíziós adásokhoz valamint a DVD-Video lemezek műsorához illeszkedik. Persze sokan kérdezhetik, hogy hol van még a nagyfelbontású televíziózás? Itt a fejünk felett. Mármint a világűrben, ahol műholdas kísérleti adásokat követően (Lásd Elindult a HD1 HDTV adás) jövőre már több nyugat-európai fizetős és nem fizetős műsor lesz fogható ebben a rendkívüli képélményt nyújtó formátumban. Az iparág szakmai minimumként azt tarja, hogy csak a minimum 720 képsor megjelenítésére alkalmas készülékek felelnek meg a HDTV (1280x720p vagy 1920x1080i) adások valóban nagyfelbontásúnak mondható megjelenítésére. Az ennek teljes egészében megfelelő plazmák igazából csak a nagyobb, 127 cm (50”) vagy e feletti képméretben kaphatóak, persze nem kevés pénzért.
Annak ellenére, hogy az év második felére a 107 centis (42”) és kisebb képméretű plazmák ára már igen kívánatos szintre süllyedt és az árerózió folyamata tovább tart, a legtöbb potenciális vásárló számára még mindig túl drága mulatság a plazma. Jelenleg, mikor ez a cikk megjelenik a jellemzően legkedvezőbb áron 650.000 és 700.000 Ft-ért lehet 94 illetve 107 centis képátlójú EDTV plazma TV-ket kapni (Lásd Panasonic TH-37PA30 és JVC PD-42B50). A szuper színegyensúly, kontrasztarány és videojel feldolgozás kimagasló kombinációját nyújtó Pioneer PDP-50HDE 127 centis képátlóval, HDTV kompatibilis (1280×768 pixel) sajátfelbontással és számos más hasznos szolgáltatással (HDMI bemenet, PC kártya olvasó) viszont már 1,8 millió forintba kerül (az XDE változat további 100.000 Ft-ért már DVB adások vételére is alkalmas).
Sok más piackutató cég köztük a Quixel Research (Lásd a grafikont a cikk 3. oldalán) adatai is azt mutatják, hogy a nagyképernyős képmegjelenítők dinamikusan növekvő piacán belül a plazmák eladásának részesedése fokozatosan csökken. Ez azt jelenti, hogy miközben persze egyre több plazmát értékesítenek, a többi konkurens nagyképernyős képmegjelenítő technológia készülékeiből – elsősorban az új hátulról vetítős TV-kből – sokkal többet adnak el, és az átlagos eladási árak csökkenése okán a több eladott plazma sem hoz sokkal több bevételt.
A plazmaképernyő és TV évek óta, és még mindig a legnépszerűbb képmegjelenítő (legalábbis a vágyak szintjén), mert bár sokan hallottak a mai plazmapanelekre már egyáltalán nem jellemző állókép „beégésről” és rövid élettartamról, a legtöbben ennek a technológiának a képminőségét tartják a legjobbnak. És valóban az idén megjelent plazmapanelek (PDP) színegyensúlya és fekete szintje kiváló, talán csak fényerejük hagy némi kívánnivalót maga után, főleg a nagy vetélytárs LCD panelekkel összehasonlítva. Pozitívumuk az is, hogy a képminőség és színhűség még viszonylag éles nézési szögből is megmarad.
A legkelendőbb 107 centis (42”) és kisebb képméretű plazmák javarésze azonban sok pénzért sem kínál a nagyfelbontású televíziózás (HDTV) megkövetelte képfelbontást. Az ilyen un. „fejlett felbontású” EDTV modellek által megjelenített 852×480 képpont (pixel) csak a napjainkban használatos (esetleg a már itt-ott most is fogható digitális földi sugárzású DVB) televíziós adásokhoz valamint a DVD-Video lemezek műsorához illeszkedik. Persze sokan kérdezhetik, hogy hol van még a nagyfelbontású televíziózás? Itt a fejünk felett. Mármint a világűrben, ahol műholdas kísérleti adásokat követően (Lásd Elindult a HD1 HDTV adás) jövőre már több nyugat-európai fizetős és nem fizetős műsor lesz fogható ebben a rendkívüli képélményt nyújtó formátumban. Az iparág szakmai minimumként azt tarja, hogy csak a minimum 720 képsor megjelenítésére alkalmas készülékek felelnek meg a HDTV (1280x720p vagy 1920x1080i) adások valóban nagyfelbontásúnak mondható megjelenítésére. Az ennek teljes egészében megfelelő plazmák igazából csak a nagyobb, 127 cm (50”) vagy e feletti képméretben kaphatóak, persze nem kevés pénzért.
Annak ellenére, hogy az év második felére a 107 centis (42”) és kisebb képméretű plazmák ára már igen kívánatos szintre süllyedt és az árerózió folyamata tovább tart, a legtöbb potenciális vásárló számára még mindig túl drága mulatság a plazma. Jelenleg, mikor ez a cikk megjelenik a jellemzően legkedvezőbb áron 650.000 és 700.000 Ft-ért lehet 94 illetve 107 centis képátlójú EDTV plazma TV-ket kapni (Lásd Panasonic TH-37PA30 és JVC PD-42B50). A szuper színegyensúly, kontrasztarány és videojel feldolgozás kimagasló kombinációját nyújtó Pioneer PDP-50HDE 127 centis képátlóval, HDTV kompatibilis (1280×768 pixel) sajátfelbontással és számos más hasznos szolgáltatással (HDMI bemenet, PC kártya olvasó) viszont már 1,8 millió forintba kerül (az XDE változat további 100.000 Ft-ért már DVB adások vételére is alkalmas).
Sok más piackutató cég köztük a Quixel Research (Lásd a grafikont a cikk 3. oldalán) adatai is azt mutatják, hogy a nagyképernyős képmegjelenítők dinamikusan növekvő piacán belül a plazmák eladásának részesedése fokozatosan csökken. Ez azt jelenti, hogy miközben persze egyre több plazmát értékesítenek, a többi konkurens nagyképernyős képmegjelenítő technológia készülékeiből – elsősorban az új hátulról vetítős TV-kből – sokkal többet adnak el, és az átlagos eladási árak csökkenése okán a több eladott plazma sem hoz sokkal több bevételt.