Tévhitek a házi-mozi audió kapcsán

Minél nagyobb, annál jobb / Hit a csatornánkénti 100 Wattban




A házi-mozi nagyszerű dolog! De az elköltött nem kevés pénz ellenére meglehet, hogy a házi-mozi hangja nem úgy szól, ahogy elvárná. Ha el akarja kerülni az ezzel járó csalódást és a bosszúságot, ne dőljön be a tévhiteknek.

Minél nagyobb, annál jobb: Sokan gondolják, hogy a nagy, több hangszórót magukba foglaló „hangfalak” sokkal jobban szólnak egy házi-moziban, mint a kisebb, úgynevezett szatellit hangsugárzókból és mélysugárzóból álló készlet. Ez nem szükségszerűen igaz. Egy kisebb vagy közepes méretű (80 köbméternél nem nagyobb) helyiségben, maximum 3,5 méter hallgatási távolság esetén az utóbbiak jobb választást jelentenek. A kis szatellitek könnyebben elhelyezhetőek egy alkalmas polcra, állványra, vagy egy tartókonzol segítségével a falra is szerelhetőek, ráadásul méretük miatt kevésbé szúrnak szemet, ami a család nő tagjai számára lehet fontos. A megfelelő, a TV képernyője vagy a vetítővászon körüli, és a hallgatás helyéhez lehetőleg minél közelebb történő elhelyezés sokat számít a kívánt hangtér pontos kialakításában és az akusztikai problémák elkerülésében (Lásd a Házi-mozi hangja: A hangsugárzók elhelyezése fejezetét). A nagyobb, többnyire kettőnél több hangszórót tartalmazó úgynevezett három-, vagy még több utas hangsugárzók mélyebb hangok előállítására lehetnek képesek, de többnyire azért olyan intenzitású basszusokat ezek sem képesek kelteni, mint a kifejezetten erre konstruált, ezért mára szinte minden házi-moziban megtalálható (subwoofer) mélysugárzók. Így aztán a gyártók a polcra helyezhető hangsugárzóknál alig valamivel több basszust produkáló, de nagyobb hatásfokú földön álló tornyokat készítenek. A nagyobb hangsugárzókkal előállított mélyhangokhoz sokkal nagyobb teljesítményű erősítőre van szükség. Óriási és drága erősítő helyett praktikusabb és gazdaságosabb a mélyhangokat a mélysugárzóra bízni, a többit pedig a kisebb teljesítményigényű szatellitekkel kelteni. Hangsugárzó vásárlásánál tehát a méretnél és a mélyfrekvenciás átvitelnél fontosabb a hatásfok, azaz az érzékenység, mert ez határozza meg, hogy adott elektromos teljesítményből mennyi hangerőt nyerhetünk. Az pedig sosem árt, ha erősítőnknek minél több teljesítménytartaléka marad. S ha már az erősítők teljesítményénél tartunk…

Hit a csatornánkénti 100 Wattban: Nem csodálatos, mennyi AV vevőerősítő vagy úgynevezett egydobozos házi-mozi rendszer specifikációjában szerepel, hogy csatornánként 100 Watt. Soha nem 99 vagy 101, mindig pont 100. Pedig, ha megmérnénk – ahogy azt egy jó tesztben szokás – hogy mennyi a még elfogadható torzítás mellett kinyerhető teljesítmény, az nem lenne több 30-40 Wattnál. Azért, hogy elérjék a bűvös 100 Wattot vagy valamely más lélektanilag fontos teljesítményértéket a gyártók gyakran csak egy vagy két hangsugárzón s nem a teljes frekvenciatartományban, hanem csak egy magasabb frekvenciájú jellel (többnyire 1 kHz-en), esetleg kisebb impedancián és nagyobb megengedett torzítás-érték mellett mérik a leadott teljesítményt. Az is előfordul, hogy egyszerűen csak füllentenek. A jobb tájékozódás érdekében portálunk adatbázisában az AV erősítőknél és végerősítőknél a gyártók által specifikált teljesítménynél megadjuk azt is, hogy milyen szabvány szerint illetve feltételek mellett mérték azokat, és érdemes azt a teljesítményértéket figyelembe venni, amit a gyártó a teljes frekvenciatartományban (20Hz-20kHz) mért 0,1%-nál kisebb teljes harmonikus torzításhoz (THD) megad. Tudomásul kell venni, hogy bizony az erősítők ára és az általuk előállított teljesítmény arányban van, vagyis egy nagyon olcsó erősítőtől ne várjunk csodát, hiába írják rá, a csatornánként 100 Wattot.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .