Az új házi-moziba hátulról vetítős TV (HVTV) vagy projektorból és vetítővászonból álló összeállítás kerüljön? Ha ez a kérdés, érdemes egy kicsit elgondolkodni a dolgon és ehhez kíván segítséget nyújtani ez a cikk.
Egy kis történelem
Az elektronikus mozgóképek vetítésének hajnalán az egyedüliként létező katódsugárcsöves (CRT) vetítők csekély fényereje miatt az elsősorban ipari alkalmazók termeiben a mozikban megszokott sötétségnek kellett uralkodnia. Mivel azonban ez a jótékony sötétség némileg akadályozta a vetített képeket meredten bámuló, például folyamatirányító szakemberek munkáját – mert néha szerettek volna ezt-azt elolvasni egy kézikönyvben, vagy leírni néhány sort stb. – ráadásul nem tett jót a munkamorálnak sem, ezért kiagyalták az un. „retro” vetítés technikáját, mely a hátulról vetítős TV (HVTV) ősének tekinthető.
A „retro” vetítés és így a HVTV légyege, hogy egy vagy két tükör segítségével „összehajtogatva” és ezzel megrövidítve a vetítési távolságot, hátulról vetítünk meg egy felületet, mely a hátából érkező fényt teljesen átereszti, láthatóvá téve a vetített képet, míg az elölről, a külvilág felől érkező fényt nem engedi bejutni a vetítőt és tükröket tartalmazó teljesen sötét térbe.
Mindehhez speciális felületfoncsorozott tükrökre és különleges un. lentikuláris ernyőkre van szükség, melyek nem olcsó alkatrészek és ipari célokra ma is készülnek ilyen különleges „retro” dobozok sok-sok millió forintért. Ezek takarékos változatai a napjainkban is kapható HVTV-k.
A hátulról vetítős TV vonzereje
Sok vásárló számára – érthető okokból – vonzó választás a HVTV. Mi sem egyszerűbb, mint elmenni egy üzletbe (főleg, ha az egy kedvező árakat kínáló elektronikai raktáráruház) és vásárolni egy nagyképernyős TV-t, amit egy-két napon belül esetleg még házhoz is szállítanak, és csak be kell tenni a helyére (már ha van elegendő).
A másik vonzó tényező, hogy sokan úgy gondolják a HVTV-k olcsóbbak, mint a projektorra épülő megoldások. Ezt elég könnyen elhitetik a nagyképernyős TV-k árusításával foglalkozó üzletekben, de az alábbiak alapján viszonylag könnyen belátható majd, hogy a legtöbb költségszinten egy bizonyos pénzösszeggel a zsebünkben sokkal moziszerűbb élményt lehet elérni projektorral, mint HVTV-vel.
Kétségtelenül mindkét megoldásnak van helye a piacon, de ezek bizonyos helyzetekben versengenek egymással. Döntő lehet a szoba mérete. Ha ez nem nagy és ezért a képernyőt sem nézzük 2 méternél nagyobb távolságból, akkor egy 97 – 127 centis (40 – 50 colos) képátlójú TV még sok is lehet. Ebben az esetben egy HVTV praktikus megoldás feltéve, hogy méretes doboza elfér a térben.
Ha viszont 2,5 méternél nagyobb távolságból valóban „szélesvásznú mozi” élményt szeretnénk elérni, azaz minimum 30 fokos látószöggel szeretnénk látni a kép két szélét, akkor ez csak projektorral valósítható meg. Projektorokkal minimálisan kb. 120 centis (48 colos), tipikusan 178 – 305 centis (70 – 120 colos) képátlójú vetített képet szokás előállítani, bár a felső határ ennél nagyobb is lehet.
A hátulról vetítős TV előnyei és hátrányai
Az HVTV-k előnyeit részben az előzőekben már említettük. Ezek közé tartozik a széles méret- és árválaszték, az hogy egyszerűen beszerezhetőek és üzembe helyezhetőek. A projektorokkal szemben többségükbe beépítik az adás vételére szolgáló áramköröket (tuner) is, de ennek hiányát pótolhatja a videomagnóba vagy DVD íróba épített azonos funkció vagy a ma már nem túl drága külön vevőegység.
Az új DLP és LCD vetítési technológiákat alkalmazó HVTV-k előnyére válik, hogy csakúgy, mint a hagyományos TV-k, teljesen világos környezetben is képesek kellően kontrasztos és megfelelő fényerejű képet produkálni. A még mindig használatos katódsugár csövekkel (CRT) készülő HVTV-k képe viszont csak akkor élvezhető igazán, ha a képernyőt közvetlen megvilágítás lehetőleg nem éri, illetve ugyanúgy célszerű a szobát elsötétíteni, mint az igazi moziban.
A HVTV-k viszont rendelkeznek bizonyos korlátokkal, melyekkel a projektorokra épülő rendszerek nem. Ezek a korlátozott képernyőméret, a szűk látószög, a nehézkes képarány-kezelés és a rossz helykihasználás.
Az elektronikus mozgóképek vetítésének hajnalán az egyedüliként létező katódsugárcsöves (CRT) vetítők csekély fényereje miatt az elsősorban ipari alkalmazók termeiben a mozikban megszokott sötétségnek kellett uralkodnia. Mivel azonban ez a jótékony sötétség némileg akadályozta a vetített képeket meredten bámuló, például folyamatirányító szakemberek munkáját – mert néha szerettek volna ezt-azt elolvasni egy kézikönyvben, vagy leírni néhány sort stb. – ráadásul nem tett jót a munkamorálnak sem, ezért kiagyalták az un. „retro” vetítés technikáját, mely a hátulról vetítős TV (HVTV) ősének tekinthető.
A „retro” vetítés és így a HVTV légyege, hogy egy vagy két tükör segítségével „összehajtogatva” és ezzel megrövidítve a vetítési távolságot, hátulról vetítünk meg egy felületet, mely a hátából érkező fényt teljesen átereszti, láthatóvá téve a vetített képet, míg az elölről, a külvilág felől érkező fényt nem engedi bejutni a vetítőt és tükröket tartalmazó teljesen sötét térbe.
Mindehhez speciális felületfoncsorozott tükrökre és különleges un. lentikuláris ernyőkre van szükség, melyek nem olcsó alkatrészek és ipari célokra ma is készülnek ilyen különleges „retro” dobozok sok-sok millió forintért. Ezek takarékos változatai a napjainkban is kapható HVTV-k.
A hátulról vetítős TV vonzereje
Sok vásárló számára – érthető okokból – vonzó választás a HVTV. Mi sem egyszerűbb, mint elmenni egy üzletbe (főleg, ha az egy kedvező árakat kínáló elektronikai raktáráruház) és vásárolni egy nagyképernyős TV-t, amit egy-két napon belül esetleg még házhoz is szállítanak, és csak be kell tenni a helyére (már ha van elegendő).
A másik vonzó tényező, hogy sokan úgy gondolják a HVTV-k olcsóbbak, mint a projektorra épülő megoldások. Ezt elég könnyen elhitetik a nagyképernyős TV-k árusításával foglalkozó üzletekben, de az alábbiak alapján viszonylag könnyen belátható majd, hogy a legtöbb költségszinten egy bizonyos pénzösszeggel a zsebünkben sokkal moziszerűbb élményt lehet elérni projektorral, mint HVTV-vel.
Kétségtelenül mindkét megoldásnak van helye a piacon, de ezek bizonyos helyzetekben versengenek egymással. Döntő lehet a szoba mérete. Ha ez nem nagy és ezért a képernyőt sem nézzük 2 méternél nagyobb távolságból, akkor egy 97 – 127 centis (40 – 50 colos) képátlójú TV még sok is lehet. Ebben az esetben egy HVTV praktikus megoldás feltéve, hogy méretes doboza elfér a térben.Ha viszont 2,5 méternél nagyobb távolságból valóban „szélesvásznú mozi” élményt szeretnénk elérni, azaz minimum 30 fokos látószöggel szeretnénk látni a kép két szélét, akkor ez csak projektorral valósítható meg. Projektorokkal minimálisan kb. 120 centis (48 colos), tipikusan 178 – 305 centis (70 – 120 colos) képátlójú vetített képet szokás előállítani, bár a felső határ ennél nagyobb is lehet.
A hátulról vetítős TV előnyei és hátrányai
Az HVTV-k előnyeit részben az előzőekben már említettük. Ezek közé tartozik a széles méret- és árválaszték, az hogy egyszerűen beszerezhetőek és üzembe helyezhetőek. A projektorokkal szemben többségükbe beépítik az adás vételére szolgáló áramköröket (tuner) is, de ennek hiányát pótolhatja a videomagnóba vagy DVD íróba épített azonos funkció vagy a ma már nem túl drága külön vevőegység.
Az új DLP és LCD vetítési technológiákat alkalmazó HVTV-k előnyére válik, hogy csakúgy, mint a hagyományos TV-k, teljesen világos környezetben is képesek kellően kontrasztos és megfelelő fényerejű képet produkálni. A még mindig használatos katódsugár csövekkel (CRT) készülő HVTV-k képe viszont csak akkor élvezhető igazán, ha a képernyőt közvetlen megvilágítás lehetőleg nem éri, illetve ugyanúgy célszerű a szobát elsötétíteni, mint az igazi moziban.
A HVTV-k viszont rendelkeznek bizonyos korlátokkal, melyekkel a projektorokra épülő rendszerek nem. Ezek a korlátozott képernyőméret, a szűk látószög, a nehézkes képarány-kezelés és a rossz helykihasználás.
Korlátozott képernyőméret. Ez eléggé nyilvánvaló különbség, de érdemes ezen egy kicsit elgondolkodni. Egy 254 centis (100 colos) képátlójú projektorral szokásosan előállított kép felszíne négyszer nagyobb, mint egy 127 centis (50 colos) HVTV képernyő felülete. Ha valóban mozit szeretnénk varázsolni otthonunkba, csak a projektor és a vetítővászon képes erre a csodára. A HVTV csak egy nagy televízió készülék.
Szűk látószög. Aki látott már a többségében még ma is legelterjedtebb katódsugár csöves (CRT) HVTV-t, az tudja, hogy ezek képe optimálisan csak egy nagyon kis látószögbe eső területről élvezhető. Ha az optimális látószöggel jellemezhető – valahol a képernyő közepével azonos szemmagasságban, azzal pont szemben lévő – nézőpontból kilépünk akár fel-le vagy oldalirányban, a kép színei, kontrasztja és világossága annál jobban gyengülnek, minél jobban eltérünk az említett nézőponttól. Ez a jelenség néhány terméknél jobban, néhánynál kevésbé észlelhető (a DLP, LCD és LCOS technológiákat alkalmazó HVTV-k többségénél egyáltalán nem). Ha HVTV-t akarunk tehát venni gondoljunk erre, mert a szük látószög korlátozza az élvezhető képet látó nézők számát is.
A projektorral megvetített vetítővászon képe sokkal szélesebb szögből élvezhető. Igazán jó minőségű vásznat használva a szín, a kontraszt és a fényerő nem változik a szoba legkülönbözőbb pontjairól nézve sem.
Nehézkes képarány-kezelés Amióta már nemcsak a televíziózás révén régen megszokott 4:3 arányú képek megjelenítése a feladat, hanem a legkülönbözőbb képarányú műsorokat kell láthatóvá tenni, a képarány-kezelés bizony nem mellékes kérdés és a házi-mozi képmegjelenítő eszközének kiválasztásánál érdemes egy kicsit gondolni erre is.
Manapság kétféle képarányú HVTV kapható. Az egyik képernyőjének szélessége és magassága 4:3 (vagy az „osztást” elvégezve 1,33), a másiké viszont 16:9 (1,78) arányban állnak egymással. Lássuk mi történik, ha különböző képarányú műsorokat szeretnénk nézni ezeken a készülékeken.
Ha a 4:3-as (1,33) képernyőjű HVTV-n szabványos televíziós adást, vagy régebbi klasszikus filmeket nézünk melyeknek képaránya ugyancsak 1,33, akkor az teljes egészében kitölti a képernyőt. A legtöbb DVD-Videón megjelenő szélesvásznú film viszont ettől eltérő képaránnyal rendelkezik, melyet többnyire feltüntetnek a DVD tokján. A legelterjedtebb ilyen képarány érték a 2,35 (vagyis a kép szélessége 2,35-szöröse a magasságának).
Nyilvánvaló, hogy a 2,35 képarányú műsor csak kompromisszumok árán jeleníthető meg a 4:3-as (1,33) képernyőn. Az egyik lehetőség, hogy a képet teljes szélességében láttassuk és ekkor a képernyő alsó és felső részén egy bizony elég széles fekete csík lesz látható. Az így megjelenített képek nyilván kisebbnek látszanak, ráadásul a nem olcsón megvett HVTV képernyőjének egy jelentős részét nem használjuk ki. Sokan idegenkednek az ilyen összezsugorított képtől.
A másik lehetséges megoldás, hogy a filmet un. „Pan and Scan” formában jelenítjük meg. Ez a DVD lejátszók többségébe beépített lehetőség azt jelenti, hogy a film minden egyes képkockájának „legfontosabb” része kerül csupán a 4:3-as képre, a többi elvész a néző számára. Vagyis az eredeti film teljes képtartalma így sohasem látható. Képzeljük el a jelenetet, amint a két egymással szemben, de meglehetős távolságban álló két vadnyugati párbajhőst oldalról mutatná a kép, de mi csak a kinyújtott kezükben lévő pisztolyokat látnánk a szereplőket nem. Szóval a „Pan and Scan” formában megjelenített kép teljesen kitölti a 4:3-as képernyőt, de milyen áron?
Szűk látószög. Aki látott már a többségében még ma is legelterjedtebb katódsugár csöves (CRT) HVTV-t, az tudja, hogy ezek képe optimálisan csak egy nagyon kis látószögbe eső területről élvezhető. Ha az optimális látószöggel jellemezhető – valahol a képernyő közepével azonos szemmagasságban, azzal pont szemben lévő – nézőpontból kilépünk akár fel-le vagy oldalirányban, a kép színei, kontrasztja és világossága annál jobban gyengülnek, minél jobban eltérünk az említett nézőponttól. Ez a jelenség néhány terméknél jobban, néhánynál kevésbé észlelhető (a DLP, LCD és LCOS technológiákat alkalmazó HVTV-k többségénél egyáltalán nem). Ha HVTV-t akarunk tehát venni gondoljunk erre, mert a szük látószög korlátozza az élvezhető képet látó nézők számát is.
A projektorral megvetített vetítővászon képe sokkal szélesebb szögből élvezhető. Igazán jó minőségű vásznat használva a szín, a kontraszt és a fényerő nem változik a szoba legkülönbözőbb pontjairól nézve sem.
Nehézkes képarány-kezelés Amióta már nemcsak a televíziózás révén régen megszokott 4:3 arányú képek megjelenítése a feladat, hanem a legkülönbözőbb képarányú műsorokat kell láthatóvá tenni, a képarány-kezelés bizony nem mellékes kérdés és a házi-mozi képmegjelenítő eszközének kiválasztásánál érdemes egy kicsit gondolni erre is.
Manapság kétféle képarányú HVTV kapható. Az egyik képernyőjének szélessége és magassága 4:3 (vagy az „osztást” elvégezve 1,33), a másiké viszont 16:9 (1,78) arányban állnak egymással. Lássuk mi történik, ha különböző képarányú műsorokat szeretnénk nézni ezeken a készülékeken.
Ha a 4:3-as (1,33) képernyőjű HVTV-n szabványos televíziós adást, vagy régebbi klasszikus filmeket nézünk melyeknek képaránya ugyancsak 1,33, akkor az teljes egészében kitölti a képernyőt. A legtöbb DVD-Videón megjelenő szélesvásznú film viszont ettől eltérő képaránnyal rendelkezik, melyet többnyire feltüntetnek a DVD tokján. A legelterjedtebb ilyen képarány érték a 2,35 (vagyis a kép szélessége 2,35-szöröse a magasságának).Nyilvánvaló, hogy a 2,35 képarányú műsor csak kompromisszumok árán jeleníthető meg a 4:3-as (1,33) képernyőn. Az egyik lehetőség, hogy a képet teljes szélességében láttassuk és ekkor a képernyő alsó és felső részén egy bizony elég széles fekete csík lesz látható. Az így megjelenített képek nyilván kisebbnek látszanak, ráadásul a nem olcsón megvett HVTV képernyőjének egy jelentős részét nem használjuk ki. Sokan idegenkednek az ilyen összezsugorított képtől.
A másik lehetséges megoldás, hogy a filmet un. „Pan and Scan” formában jelenítjük meg. Ez a DVD lejátszók többségébe beépített lehetőség azt jelenti, hogy a film minden egyes képkockájának „legfontosabb” része kerül csupán a 4:3-as képre, a többi elvész a néző számára. Vagyis az eredeti film teljes képtartalma így sohasem látható. Képzeljük el a jelenetet, amint a két egymással szemben, de meglehetős távolságban álló két vadnyugati párbajhőst oldalról mutatná a kép, de mi csak a kinyújtott kezükben lévő pisztolyokat látnánk a szereplőket nem. Szóval a „Pan and Scan” formában megjelenített kép teljesen kitölti a 4:3-as képernyőt, de milyen áron?
A 16:9-es (1,78) képernyőjű HVTV-k esetében „sem egyszerű az élet”, mert ezek már nemcsak a 16:9-nél szélesebb képarányú DVD filmekkel nem kompatíbilisek, de a hagyományos 4:3-as műsorokkal, például a szabványos televíziós adásokkal sem. Talán csak a majdan bevezetésre kerülő HDTV szabványnak felel meg igazán ez a képarány.
Az alábbi kompromisszumok árán lehet a nem 16:9 képarányú műsorokat a 16:9-es képernyőjű HVTV-ken megjeleníteni. A 4:3-as műsort eredeti formátumban láttatva a képernyő mindkét szélén sötét (többnyire a képbeégést elkerülendő szürke) oszlopok láthatóak. Ez is csak a zsugorított kép érzetét kelti és irritáló, hogy megint csak nincs kihasználva a drágán vett képernyő.
Azok számára, akik mindenképpen a teljes 16:9-es képernyőn szeretnék „élvezni” a 4:3-as képet a készülékgyártók kitalálták annak különböző módozatú oldalirányú „széthúzását”. A legbrutálisabb esetben ez a szereplőket széles arcú kövér emberekké teszi, jobb esetben a képernyő közepén az arányok érintetlenül maradnak és csak a kép szélein nyúlnak szét az alakok (Brrrrrr.).
Akiknek a fentiek nem tetszenek (gondolom sokan vannak), azoknak „van másííík” megoldás is a 4:3-as műsor 16:9-essé erőszakolására. A kép fel is nagyítható (zoom) a kívánt méretre, hogy széltében kitöltse a képernyőt, ekkor viszont láthatatlanná válik az eredeti kép alja és teteje és így tüntethető el a bemondónő feje tetejéről a gondosan fésült frizura. Finomabb „képtorzítós” megoldás esetén a felnagyított kép középső részét érintetlenül hagyják és csak alsó/felső részét nyomják össze kissé.
Ha mégis 16:9-es képarányú HVTV-t szeretnénk, akkor mindenképpen próbáljuk ki 4:3-as képarányú műsorral és győződjünk meg róla, hogy annak megjelenése a képernyőn kielégíti-e elvárásainkat.
A tipikus 2,35-ös képarányú „szélesvásznú” DVD filmek sem illeszkednek a 16:9-es képernyőjű HVTV-re, ezért annak alsó és felső részén ugyanúgy fekete csík jelenik meg, mint a 4:3-as képernyőjű készülékeken csak annál kevésbé vastagok.
Tekintet nélkül arra, hogy 4:3-as vagy 16:9-es a HVTV képernyője, ez a kötött képarány az oka annak, hogy minden nem ezekhez illeszkedő képarányú műsorformátum megjelenítése esetén kénytelenek vagyunk valamiféle kompromisszumot kötni.
Bár a projektorok képelőállító elemei (a CRT cső, a DLP chip, az LCD panel) is adott, bár változtatható oldalarányú vetített képek előállítására készülnek, viszont a vásznon végül megjelenő kép arányai sokkal szabadabban és a néző számára elfogadhatóbban kezelhetőek. Erre egyrészt az ad lehetőséget, hogy a vetítővászon köré akár kézzel, akár elektromosan mozgatható takarófelületeket, függönyöket lehet szerelni, másrészt a kép nagysága is könnyedén változtatható, akár a különböző képarányú műsorforrásokhoz előre programozható.
A kívánt képnagyítással és a vetítővászon megfelelő részeit elfedő vagy feltáró takarófelületek és/vagy függönyök segítségével az aktuálisan vetített kép mindig tökéletesen illeszkedik. Nem számít, hogy a képarány 1,33 vagy 1,78, vagy 2,35 vagy bármilyen, a takarás és képnagyítás mindig tökéletesen beállítható úgy, hogy a vetített kép egy lehetőleg fekete keretben jelenjen meg, és nincsenek szürke oldalsó oszlopok vagy fekete csíkok a kép alatt és felett. Ez biztosítja a legtökéletesebb képi megjelenítést és az összes létező képarány maximális rugalmasságú kezelését.
Az alábbi kompromisszumok árán lehet a nem 16:9 képarányú műsorokat a 16:9-es képernyőjű HVTV-ken megjeleníteni. A 4:3-as műsort eredeti formátumban láttatva a képernyő mindkét szélén sötét (többnyire a képbeégést elkerülendő szürke) oszlopok láthatóak. Ez is csak a zsugorított kép érzetét kelti és irritáló, hogy megint csak nincs kihasználva a drágán vett képernyő.
Azok számára, akik mindenképpen a teljes 16:9-es képernyőn szeretnék „élvezni” a 4:3-as képet a készülékgyártók kitalálták annak különböző módozatú oldalirányú „széthúzását”. A legbrutálisabb esetben ez a szereplőket széles arcú kövér emberekké teszi, jobb esetben a képernyő közepén az arányok érintetlenül maradnak és csak a kép szélein nyúlnak szét az alakok (Brrrrrr.).Akiknek a fentiek nem tetszenek (gondolom sokan vannak), azoknak „van másííík” megoldás is a 4:3-as műsor 16:9-essé erőszakolására. A kép fel is nagyítható (zoom) a kívánt méretre, hogy széltében kitöltse a képernyőt, ekkor viszont láthatatlanná válik az eredeti kép alja és teteje és így tüntethető el a bemondónő feje tetejéről a gondosan fésült frizura. Finomabb „képtorzítós” megoldás esetén a felnagyított kép középső részét érintetlenül hagyják és csak alsó/felső részét nyomják össze kissé.
Ha mégis 16:9-es képarányú HVTV-t szeretnénk, akkor mindenképpen próbáljuk ki 4:3-as képarányú műsorral és győződjünk meg róla, hogy annak megjelenése a képernyőn kielégíti-e elvárásainkat.
A tipikus 2,35-ös képarányú „szélesvásznú” DVD filmek sem illeszkednek a 16:9-es képernyőjű HVTV-re, ezért annak alsó és felső részén ugyanúgy fekete csík jelenik meg, mint a 4:3-as képernyőjű készülékeken csak annál kevésbé vastagok.
Tekintet nélkül arra, hogy 4:3-as vagy 16:9-es a HVTV képernyője, ez a kötött képarány az oka annak, hogy minden nem ezekhez illeszkedő képarányú műsorformátum megjelenítése esetén kénytelenek vagyunk valamiféle kompromisszumot kötni.
Bár a projektorok képelőállító elemei (a CRT cső, a DLP chip, az LCD panel) is adott, bár változtatható oldalarányú vetített képek előállítására készülnek, viszont a vásznon végül megjelenő kép arányai sokkal szabadabban és a néző számára elfogadhatóbban kezelhetőek. Erre egyrészt az ad lehetőséget, hogy a vetítővászon köré akár kézzel, akár elektromosan mozgatható takarófelületeket, függönyöket lehet szerelni, másrészt a kép nagysága is könnyedén változtatható, akár a különböző képarányú műsorforrásokhoz előre programozható.
A kívánt képnagyítással és a vetítővászon megfelelő részeit elfedő vagy feltáró takarófelületek és/vagy függönyök segítségével az aktuálisan vetített kép mindig tökéletesen illeszkedik. Nem számít, hogy a képarány 1,33 vagy 1,78, vagy 2,35 vagy bármilyen, a takarás és képnagyítás mindig tökéletesen beállítható úgy, hogy a vetített kép egy lehetőleg fekete keretben jelenjen meg, és nincsenek szürke oldalsó oszlopok vagy fekete csíkok a kép alatt és felett. Ez biztosítja a legtökéletesebb képi megjelenítést és az összes létező képarány maximális rugalmasságú kezelését.
Rossz helykihasználás A HVTV egy hatalmas doboz, mely 40 – 60 centis mélységével csökkenti a néző és a képfelület közti távolságot. Elrejteni sem könnyű a teret sokszor teljesen eluraló készüléket főleg mikor nincs használatban.
A vetítővásznat általában egy falra vagy egy fal elé a plafonra szerelik, ezért a szoba teljes hossza kihasználható marad. A falra szerelt vászon függönnyel eltakarható, az elektromosan mozgatható plafonra szerelt pedig felhúzható, ha nincs használatban. A mennyezetre szerelt vagy abba süllyesztett projektor nem foglal helyet és szinte „észrevehetetlen”, ami fontos, ha egy olyan helyiség ad helyet a házi-mozinak, amit más célra is használunk.
A projektorból és vetítővászonból álló megoldás előnyei és hátrányai
A HVTV-vel való összehasonlítás kapcsán a projektorból és vetítővászonból álló megoldás előnyeinek sokaságáról ejtettünk már szót, most lássuk ennek szinte egyetlen, de igen lényeges korlátját, nevezetesen hogy az így felépített rendszer megfelelő fekete színt és ezzel kontrasztot csak elsötétítésben képes előállítani.
Megfelelő kontraszt csak elsötétítésben A projektor által a vászonra vetített kép legvilágosabb összetevőit (a teljes intenzitású tökéletesen fehér felületeket) a megvilágítás erőssége és a vetítővászon „fehérsége” határozza meg. Ugyanez a legsötétebb (nulla fényintenzitású fekete felületek) összetevők esetében is igaz, csakhogy a vetítővászon ugyanaz a fehér felület marad.
A tökéletes fekete összetevők megjelenéséhez tehát az szükséges, hogy az amúgy fehér vásznat tökéletes sötétség vegye körül, vagyis a házi-mozi helyiség belső tere el legyen sötétítve, de legalábbis a vetítővászonra ne jusson se direkt megvilágítás, se szórt fény.
Ennek eléréséhez bizony szükség van az ablakokon bejutó fény függönyökkel történő tökéletes kizárására, a korlátozott belső megvilágítás fénykévéinek irányítására és a helyiséget burkoló felületek színét és anyagát is úgy kell megválasztani, hogy a vetített kép által a térbe szétszórt fény se verődhessen vissza a vetítővászonra. Mindezek némi odafigyeléssel és csekély beruházással elérhetőek.
Ha nem kívánunk teljes sötétben mozizni, akkor napjaink projektorai már elegendő fényerő előállításával képesek akár nappali fény mellett is élvezhető képet produkálni, aminek viszont – és ezt tudomásul kell venni – nem lesznek tökéletes fekete összetevői.
A vetítővásznat általában egy falra vagy egy fal elé a plafonra szerelik, ezért a szoba teljes hossza kihasználható marad. A falra szerelt vászon függönnyel eltakarható, az elektromosan mozgatható plafonra szerelt pedig felhúzható, ha nincs használatban. A mennyezetre szerelt vagy abba süllyesztett projektor nem foglal helyet és szinte „észrevehetetlen”, ami fontos, ha egy olyan helyiség ad helyet a házi-mozinak, amit más célra is használunk.
A projektorból és vetítővászonból álló megoldás előnyei és hátrányai
A HVTV-vel való összehasonlítás kapcsán a projektorból és vetítővászonból álló megoldás előnyeinek sokaságáról ejtettünk már szót, most lássuk ennek szinte egyetlen, de igen lényeges korlátját, nevezetesen hogy az így felépített rendszer megfelelő fekete színt és ezzel kontrasztot csak elsötétítésben képes előállítani.
Megfelelő kontraszt csak elsötétítésben A projektor által a vászonra vetített kép legvilágosabb összetevőit (a teljes intenzitású tökéletesen fehér felületeket) a megvilágítás erőssége és a vetítővászon „fehérsége” határozza meg. Ugyanez a legsötétebb (nulla fényintenzitású fekete felületek) összetevők esetében is igaz, csakhogy a vetítővászon ugyanaz a fehér felület marad.
A tökéletes fekete összetevők megjelenéséhez tehát az szükséges, hogy az amúgy fehér vásznat tökéletes sötétség vegye körül, vagyis a házi-mozi helyiség belső tere el legyen sötétítve, de legalábbis a vetítővászonra ne jusson se direkt megvilágítás, se szórt fény.
Ennek eléréséhez bizony szükség van az ablakokon bejutó fény függönyökkel történő tökéletes kizárására, a korlátozott belső megvilágítás fénykévéinek irányítására és a helyiséget burkoló felületek színét és anyagát is úgy kell megválasztani, hogy a vetített kép által a térbe szétszórt fény se verődhessen vissza a vetítővászonra. Mindezek némi odafigyeléssel és csekély beruházással elérhetőek.
Ha nem kívánunk teljes sötétben mozizni, akkor napjaink projektorai már elegendő fényerő előállításával képesek akár nappali fény mellett is élvezhető képet produkálni, aminek viszont – és ezt tudomásul kell venni – nem lesznek tökéletes fekete összetevői.
Mennyibe kerül egy HVTV és egy projektorból vetítővászonból álló összeállítás?
Kétségtelenül vannak nagyon olcsó HVTV-k. Portálunk adatbázisában 600.000 forintért 104 centis, 800.000 forintért pedig 135 centis képátlójú készülék is található. De ezek képfelbontásban és képminőségben meg sem közelítik azokat az igazán korszerű készülékeket, melyek az egyre kifinomultabb DVD-Video lejátszók mind-mind jobb minőségű képeinek, valamint esetleg a majdani HDTV szabványú televíziós adások visszaadására alkalmasak. Ez utóbbiak ugyanis jóval drágábbak és árban összevethetőek egy sokkal többre képes projektorra épülő rendszerrel.
Például az igen kiváló képminőségű Sony 16:9-es képformátumú, 127 centis képátlójú (LCD-s) hátulról vetítős TV közel 1.500.000 forintba kerül. Az azonos felbontású kép előállítására alkalmas Sony VPL-HS10294 projektor viszont már 1.100.000 forintért megkapható és további 400.000 forintért már igen jó minőségű akár 254 centis képátlójú vetítővásznat (akár motoros mozgatásút is), takarófüggönyt és egyéb szükséges tartozékokat vehetünk. Talán a rendszer felszerelését és beállítását elvégző szakember munkájára kell félretenni még egy kisebb összeget, de az egészen bizonyos, hogy a közel azonos befektetett összegből a VPL-HS10294 sokkal moziszerűbb eredményt produkál már csak az előállított sokkal nagyobb kép miatt is. Az otthoni mozizás teljesen új dimenziója nyílik meg azok számára, akik felismerik, hogy négyszer nagyobb képet láthatnak ugyanazért a pénzért, mint amennyibe egy jó HVTV kerül!
Összefoglalás
A házi-mozik piaca nyitva áll mind a HVTV-k, mind a projektorok számára. A HVTV egyszerűbb megoldás, de vannak korlátai, elsősorban a képméret tekintetében. A projektort és vetítővásznat fel kell szerelni és a rendszert be kell állítani, de ha ez egyszer megtörtént eredményül egy sokkal nagyobb hatású mozi-élményben lehet részünk.
A lényeg az, hogy ha a házi-mozi céljára szolgáló szoba lehetővé teszi az igazán nagy, 2 – 2,5 méteres képátlót és meg tudunk fizetni egy korszerű HVTV-t, akkor megengedhetünk magunknak akár egy projektorra és vetítővászonra épülő megoldást is, és semmiképpen ne vessük ezt el.
Kétségtelenül vannak nagyon olcsó HVTV-k. Portálunk adatbázisában 600.000 forintért 104 centis, 800.000 forintért pedig 135 centis képátlójú készülék is található. De ezek képfelbontásban és képminőségben meg sem közelítik azokat az igazán korszerű készülékeket, melyek az egyre kifinomultabb DVD-Video lejátszók mind-mind jobb minőségű képeinek, valamint esetleg a majdani HDTV szabványú televíziós adások visszaadására alkalmasak. Ez utóbbiak ugyanis jóval drágábbak és árban összevethetőek egy sokkal többre képes projektorra épülő rendszerrel.
Például az igen kiváló képminőségű Sony 16:9-es képformátumú, 127 centis képátlójú (LCD-s) hátulról vetítős TV közel 1.500.000 forintba kerül. Az azonos felbontású kép előállítására alkalmas Sony VPL-HS10294 projektor viszont már 1.100.000 forintért megkapható és további 400.000 forintért már igen jó minőségű akár 254 centis képátlójú vetítővásznat (akár motoros mozgatásút is), takarófüggönyt és egyéb szükséges tartozékokat vehetünk. Talán a rendszer felszerelését és beállítását elvégző szakember munkájára kell félretenni még egy kisebb összeget, de az egészen bizonyos, hogy a közel azonos befektetett összegből a VPL-HS10294 sokkal moziszerűbb eredményt produkál már csak az előállított sokkal nagyobb kép miatt is. Az otthoni mozizás teljesen új dimenziója nyílik meg azok számára, akik felismerik, hogy négyszer nagyobb képet láthatnak ugyanazért a pénzért, mint amennyibe egy jó HVTV kerül!
Összefoglalás
A házi-mozik piaca nyitva áll mind a HVTV-k, mind a projektorok számára. A HVTV egyszerűbb megoldás, de vannak korlátai, elsősorban a képméret tekintetében. A projektort és vetítővásznat fel kell szerelni és a rendszert be kell állítani, de ha ez egyszer megtörtént eredményül egy sokkal nagyobb hatású mozi-élményben lehet részünk.
A lényeg az, hogy ha a házi-mozi céljára szolgáló szoba lehetővé teszi az igazán nagy, 2 – 2,5 méteres képátlót és meg tudunk fizetni egy korszerű HVTV-t, akkor megengedhetünk magunknak akár egy projektorra és vetítővászonra épülő megoldást is, és semmiképpen ne vessük ezt el.