A konvergencia és a platformok
„Konvergencia”. Ezt emlegeti mindenki a szórakoztatóelektronika jövőjével kapcsolatban. De többen többféle platformon képzelik el a konvergálódó iparág fejlődését, és a vita természetesen az üzleti érdekektől sem mentes.
A konvergencia
Emlékszünk még az internetes, a „.com” végződést angolul kimondva „dot kom”-nak titulált cégek őrületes tőzsdei sikerére, melyet a „konvergencia” vakhite táplált. Sokan úgy gondolták, hogy a világot alkotó rendszerek elektronikai eszközeik révén mind összeköttetésben állnak majd az internet jóvoltából, és informatikai alkalmazásokká válnak. Mások azt jósolták, hogy jön a „PC utáni” kor, mikor a PC-k feleslegesek lesznek, mivel azokat speciális funkcionalitással rendelkező dedikált eszközök váltják majd fel.
Aztán jött a kijózanodás, és a könnyen szerzett kockázati tőke úgy párolgott el, mint az elképzelés, hogy internetes alkalmazásokká válik az egész világ, de komolyan nem dolgozik már senki, például az internetre kapcsolódó turmixgépen sem. Az internet alkalmazásával és a konvergenciával kapcsolatos gondolkodás persze hasznos volt. Az idétlen ötletek eltűntek a pénzzel együtt, és néhány valóban hasznos idea esélyt kapott a megvalósulásra.
Ezek közül a legfigyelemreméltóbb, hogy a világ felismerte a digitális médiában rejlő valódi előnyöket. A zene – jórészt az illegális másolás és letöltés révén – a fogyasztók miatt alakult digitális formátumokká, arra kényszerítve a zeneipart, hogy elkezdje megváltoztatni korábbi üzleti modelljét. A digitális fotográfia miatt szinte újra felfedezik a kamerát, és a film előhívásához és papírképpé nagyításához kapcsolódó ipar megszűnésével ezek helyébe a kép megtekintésének más megoldásai lépnek.
Még a legösszetettebb képi és hangi szórakoztató élmények is a digitalizálódás áldozatává válnak. A televíziós ipar fejlődése és átalakulását is a digitális rögzítés következménye. A korábban beígért több száz csatornányi műsor helyett, egyre inkább úgy tűnik, hogy minden TV nézőnek „kvázi” saját csatornája lesz, amin azt néz és akkor, amit, és amikor csak akar.
Ez az átalakulás azt a filmipart is érinti, ami az utolsó a régi médiaiparágak közül, mely még fenntartja a filmek feletti kontrol valamiféle látszatát. Az egyetlen igazi korlát azonban ez esetben a sávszélesség, vagyis a digitalizált film hatalmas adatmennyisége. De tévedés ne essék, ez a korlát se marad fenn örökké.
Számos más iparágban is hasonló folyamatok játszódnak le, gondoljunk csak az interneten keresztüli hangátvitelre, a VoIP-re (Voice-over Internet Protocol), mely újraformálja a telefonszolgáltatást. Ezek a változások mind megállapodott iparágak irányítószerepének erőszakos és traumaszerű elvesztésével járnak. A valódi fejlődés az, hogy az adatok már említett digitalizálása teszi lehetővé az igazi konvergenciát, ami újraírja az eddigi szabályokat.
A platformok
A konvergencia és az eszközök összekapcsolása kapcsán a legtöbb szó a platformokról esik. A Microsoft-Intel páros azon munkálkodik, hogy a PC-t tegyék a konvergálódó világ közepévé, s az eddigi szórakoztatóelektronikai készülékek helyett, azok funkcióit betöltő alkalmazások fussanak a megfelelően kibővített otthoni számítógépeken. Az igazság persze az, hogy legkevésbé a médiafájlok kezelése miatt kell megújítani egy házi PC-t.
Eközben sokan mások igyekszenek ezzel a PC központú világgal szemben alternatívát kínálni, mely vagy szabványalapú megközelítésen vagy saját technológiákon nyugszik. Ezek az alternatívák különböző módokon, de azt a hagyományos megközelítést követik, hogy a vásárlók egy általános célú számítástechnikai eszköz helyett, megfelelő funkciójú dobozokat vásárolnak. Az igazi kérdés, hogy ez a megközelítés-e az optimális egy digitálisan konvergálódó világban.
Emlékszünk még az internetes, a „.com” végződést angolul kimondva „dot kom”-nak titulált cégek őrületes tőzsdei sikerére, melyet a „konvergencia” vakhite táplált. Sokan úgy gondolták, hogy a világot alkotó rendszerek elektronikai eszközeik révén mind összeköttetésben állnak majd az internet jóvoltából, és informatikai alkalmazásokká válnak. Mások azt jósolták, hogy jön a „PC utáni” kor, mikor a PC-k feleslegesek lesznek, mivel azokat speciális funkcionalitással rendelkező dedikált eszközök váltják majd fel.
Aztán jött a kijózanodás, és a könnyen szerzett kockázati tőke úgy párolgott el, mint az elképzelés, hogy internetes alkalmazásokká válik az egész világ, de komolyan nem dolgozik már senki, például az internetre kapcsolódó turmixgépen sem. Az internet alkalmazásával és a konvergenciával kapcsolatos gondolkodás persze hasznos volt. Az idétlen ötletek eltűntek a pénzzel együtt, és néhány valóban hasznos idea esélyt kapott a megvalósulásra.
Ezek közül a legfigyelemreméltóbb, hogy a világ felismerte a digitális médiában rejlő valódi előnyöket. A zene – jórészt az illegális másolás és letöltés révén – a fogyasztók miatt alakult digitális formátumokká, arra kényszerítve a zeneipart, hogy elkezdje megváltoztatni korábbi üzleti modelljét. A digitális fotográfia miatt szinte újra felfedezik a kamerát, és a film előhívásához és papírképpé nagyításához kapcsolódó ipar megszűnésével ezek helyébe a kép megtekintésének más megoldásai lépnek.
Még a legösszetettebb képi és hangi szórakoztató élmények is a digitalizálódás áldozatává válnak. A televíziós ipar fejlődése és átalakulását is a digitális rögzítés következménye. A korábban beígért több száz csatornányi műsor helyett, egyre inkább úgy tűnik, hogy minden TV nézőnek „kvázi” saját csatornája lesz, amin azt néz és akkor, amit, és amikor csak akar.
Ez az átalakulás azt a filmipart is érinti, ami az utolsó a régi médiaiparágak közül, mely még fenntartja a filmek feletti kontrol valamiféle látszatát. Az egyetlen igazi korlát azonban ez esetben a sávszélesség, vagyis a digitalizált film hatalmas adatmennyisége. De tévedés ne essék, ez a korlát se marad fenn örökké.
Számos más iparágban is hasonló folyamatok játszódnak le, gondoljunk csak az interneten keresztüli hangátvitelre, a VoIP-re (Voice-over Internet Protocol), mely újraformálja a telefonszolgáltatást. Ezek a változások mind megállapodott iparágak irányítószerepének erőszakos és traumaszerű elvesztésével járnak. A valódi fejlődés az, hogy az adatok már említett digitalizálása teszi lehetővé az igazi konvergenciát, ami újraírja az eddigi szabályokat.
A platformok
A konvergencia és az eszközök összekapcsolása kapcsán a legtöbb szó a platformokról esik. A Microsoft-Intel páros azon munkálkodik, hogy a PC-t tegyék a konvergálódó világ közepévé, s az eddigi szórakoztatóelektronikai készülékek helyett, azok funkcióit betöltő alkalmazások fussanak a megfelelően kibővített otthoni számítógépeken. Az igazság persze az, hogy legkevésbé a médiafájlok kezelése miatt kell megújítani egy házi PC-t.
Eközben sokan mások igyekszenek ezzel a PC központú világgal szemben alternatívát kínálni, mely vagy szabványalapú megközelítésen vagy saját technológiákon nyugszik. Ezek az alternatívák különböző módokon, de azt a hagyományos megközelítést követik, hogy a vásárlók egy általános célú számítástechnikai eszköz helyett, megfelelő funkciójú dobozokat vásárolnak. Az igazi kérdés, hogy ez a megközelítés-e az optimális egy digitálisan konvergálódó világban.