A konvergencia és a platformok
„Konvergencia”. Ezt emlegeti mindenki a szórakoztatóelektronika jövőjével kapcsolatban. De többen többféle platformon képzelik el a konvergálódó iparág fejlődését, és a vita természetesen az üzleti érdekektől sem mentes.
A konvergencia
Emlékszünk még az internetes, a „.com” végződést angolul kimondva „dot kom”-nak titulált cégek őrületes tőzsdei sikerére, melyet a „konvergencia” vakhite táplált. Sokan úgy gondolták, hogy a világot alkotó rendszerek elektronikai eszközeik révén mind összeköttetésben állnak majd az internet jóvoltából, és informatikai alkalmazásokká válnak. Mások azt jósolták, hogy jön a „PC utáni” kor, mikor a PC-k feleslegesek lesznek, mivel azokat speciális funkcionalitással rendelkező dedikált eszközök váltják majd fel.
Aztán jött a kijózanodás, és a könnyen szerzett kockázati tőke úgy párolgott el, mint az elképzelés, hogy internetes alkalmazásokká válik az egész világ, de komolyan nem dolgozik már senki, például az internetre kapcsolódó turmixgépen sem. Az internet alkalmazásával és a konvergenciával kapcsolatos gondolkodás persze hasznos volt. Az idétlen ötletek eltűntek a pénzzel együtt, és néhány valóban hasznos idea esélyt kapott a megvalósulásra.
Ezek közül a legfigyelemreméltóbb, hogy a világ felismerte a digitális médiában rejlő valódi előnyöket. A zene – jórészt az illegális másolás és letöltés révén – a fogyasztók miatt alakult digitális formátumokká, arra kényszerítve a zeneipart, hogy elkezdje megváltoztatni korábbi üzleti modelljét. A digitális fotográfia miatt szinte újra felfedezik a kamerát, és a film előhívásához és papírképpé nagyításához kapcsolódó ipar megszűnésével ezek helyébe a kép megtekintésének más megoldásai lépnek.
Még a legösszetettebb képi és hangi szórakoztató élmények is a digitalizálódás áldozatává válnak. A televíziós ipar fejlődése és átalakulását is a digitális rögzítés következménye. A korábban beígért több száz csatornányi műsor helyett, egyre inkább úgy tűnik, hogy minden TV nézőnek „kvázi” saját csatornája lesz, amin azt néz és akkor, amit, és amikor csak akar.
Ez az átalakulás azt a filmipart is érinti, ami az utolsó a régi médiaiparágak közül, mely még fenntartja a filmek feletti kontrol valamiféle látszatát. Az egyetlen igazi korlát azonban ez esetben a sávszélesség, vagyis a digitalizált film hatalmas adatmennyisége. De tévedés ne essék, ez a korlát se marad fenn örökké.
Számos más iparágban is hasonló folyamatok játszódnak le, gondoljunk csak az interneten keresztüli hangátvitelre, a VoIP-re (Voice-over Internet Protocol), mely újraformálja a telefonszolgáltatást. Ezek a változások mind megállapodott iparágak irányítószerepének erőszakos és traumaszerű elvesztésével járnak. A valódi fejlődés az, hogy az adatok már említett digitalizálása teszi lehetővé az igazi konvergenciát, ami újraírja az eddigi szabályokat.
A platformok
A konvergencia és az eszközök összekapcsolása kapcsán a legtöbb szó a platformokról esik. A Microsoft-Intel páros azon munkálkodik, hogy a PC-t tegyék a konvergálódó világ közepévé, s az eddigi szórakoztatóelektronikai készülékek helyett, azok funkcióit betöltő alkalmazások fussanak a megfelelően kibővített otthoni számítógépeken. Az igazság persze az, hogy legkevésbé a médiafájlok kezelése miatt kell megújítani egy házi PC-t.
Eközben sokan mások igyekszenek ezzel a PC központú világgal szemben alternatívát kínálni, mely vagy szabványalapú megközelítésen vagy saját technológiákon nyugszik. Ezek az alternatívák különböző módokon, de azt a hagyományos megközelítést követik, hogy a vásárlók egy általános célú számítástechnikai eszköz helyett, megfelelő funkciójú dobozokat vásárolnak. Az igazi kérdés, hogy ez a megközelítés-e az optimális egy digitálisan konvergálódó világban.
Emlékszünk még az internetes, a „.com” végződést angolul kimondva „dot kom”-nak titulált cégek őrületes tőzsdei sikerére, melyet a „konvergencia” vakhite táplált. Sokan úgy gondolták, hogy a világot alkotó rendszerek elektronikai eszközeik révén mind összeköttetésben állnak majd az internet jóvoltából, és informatikai alkalmazásokká válnak. Mások azt jósolták, hogy jön a „PC utáni” kor, mikor a PC-k feleslegesek lesznek, mivel azokat speciális funkcionalitással rendelkező dedikált eszközök váltják majd fel.
Aztán jött a kijózanodás, és a könnyen szerzett kockázati tőke úgy párolgott el, mint az elképzelés, hogy internetes alkalmazásokká válik az egész világ, de komolyan nem dolgozik már senki, például az internetre kapcsolódó turmixgépen sem. Az internet alkalmazásával és a konvergenciával kapcsolatos gondolkodás persze hasznos volt. Az idétlen ötletek eltűntek a pénzzel együtt, és néhány valóban hasznos idea esélyt kapott a megvalósulásra.
Ezek közül a legfigyelemreméltóbb, hogy a világ felismerte a digitális médiában rejlő valódi előnyöket. A zene – jórészt az illegális másolás és letöltés révén – a fogyasztók miatt alakult digitális formátumokká, arra kényszerítve a zeneipart, hogy elkezdje megváltoztatni korábbi üzleti modelljét. A digitális fotográfia miatt szinte újra felfedezik a kamerát, és a film előhívásához és papírképpé nagyításához kapcsolódó ipar megszűnésével ezek helyébe a kép megtekintésének más megoldásai lépnek.
Még a legösszetettebb képi és hangi szórakoztató élmények is a digitalizálódás áldozatává válnak. A televíziós ipar fejlődése és átalakulását is a digitális rögzítés következménye. A korábban beígért több száz csatornányi műsor helyett, egyre inkább úgy tűnik, hogy minden TV nézőnek „kvázi” saját csatornája lesz, amin azt néz és akkor, amit, és amikor csak akar.
Ez az átalakulás azt a filmipart is érinti, ami az utolsó a régi médiaiparágak közül, mely még fenntartja a filmek feletti kontrol valamiféle látszatát. Az egyetlen igazi korlát azonban ez esetben a sávszélesség, vagyis a digitalizált film hatalmas adatmennyisége. De tévedés ne essék, ez a korlát se marad fenn örökké.
Számos más iparágban is hasonló folyamatok játszódnak le, gondoljunk csak az interneten keresztüli hangátvitelre, a VoIP-re (Voice-over Internet Protocol), mely újraformálja a telefonszolgáltatást. Ezek a változások mind megállapodott iparágak irányítószerepének erőszakos és traumaszerű elvesztésével járnak. A valódi fejlődés az, hogy az adatok már említett digitalizálása teszi lehetővé az igazi konvergenciát, ami újraírja az eddigi szabályokat.
A platformok
A konvergencia és az eszközök összekapcsolása kapcsán a legtöbb szó a platformokról esik. A Microsoft-Intel páros azon munkálkodik, hogy a PC-t tegyék a konvergálódó világ közepévé, s az eddigi szórakoztatóelektronikai készülékek helyett, azok funkcióit betöltő alkalmazások fussanak a megfelelően kibővített otthoni számítógépeken. Az igazság persze az, hogy legkevésbé a médiafájlok kezelése miatt kell megújítani egy házi PC-t.
Eközben sokan mások igyekszenek ezzel a PC központú világgal szemben alternatívát kínálni, mely vagy szabványalapú megközelítésen vagy saját technológiákon nyugszik. Ezek az alternatívák különböző módokon, de azt a hagyományos megközelítést követik, hogy a vásárlók egy általános célú számítástechnikai eszköz helyett, megfelelő funkciójú dobozokat vásárolnak. Az igazi kérdés, hogy ez a megközelítés-e az optimális egy digitálisan konvergálódó világban.
A PC és a saját funkciójú dobozok, mint platformok
„Konvergencia”. Ezt emlegeti mindenki a szórakoztatóelektronika jövőjével kapcsolatban. De többen többféle platformon képzelik el a konvergálódó iparág fejlődését, és a vita természetesen az üzleti érdekektől sem mentes.
A PC, mint platform
A szórakoztatóelektronikai PC esetén a probléma a PC használati modellje. A legtöbb ember fejében világos vonal húzódik a számítógépek és a szórakoztatóelektronikai készülékek között. Nem is sejtik, hogy a TV-jük alatt feltornyozott egyre több doboz valójában számítógépet rejt. Amíg él ez a megkülönböztetés, nehéz lesz nekik eladni azt a koncepciót, hogy a dobozok javarésze beépülhetne egy általános célú PC-be, s ez állhatna a nappaliban.
PC tervezők feltörekvő csoportja próbálja meg újradefiniálni ezt a képet. A Microsoft Media Center Edition operációs rendszerével vezetni ezt a mozgalmat, de a valódi lendületet a Home Theater PC (HTPC) elnevezés alatt összegyűjtött technológiák adják. Kis gyártók, mint a Shuttle kezdtek el olyan specializált PC alaplapokat és hozzájuk rendszerházakat építeni, melyek sokkal inkább hasonlítnak egy szórakoztatóelektronikai dobozhoz, mint egy számítógéphez. Az Intel felismerte ezt a trendet, és Viiv lapkakészleteivel valamint erre épülő, kisebb méretű Balanced Technology Extended (BTX) szabvány alatt megjelenő alaplapjaival megpróbál az élére állni.
Jelenleg úgy tűnik, hogy a PC a házi rendszerek integrálására vágyók vonzó platformja lesz. Ezek egyelőre ugyanazok a megszállottak, akiknek hobbija révén a PC mára azzá vált, ami. S bár az elektronikus szórakoztatóipar hatalmasságai rosszallóan tekintenek ennek a csoportnak bizonyos, a legalitás határát érintő innovációira, de az bizonyos, hogy ezek az újítások előbb-utóbb elterjednek, és új életre képesek kelteni még a széles értelembe vett fogyasztói készülékeket is – gondoljunk csak az MP3 zenetömörítés és az ezt lejátszó hordozható készülékek sikerére.
A saját funkciójú dobozok, mint platform
Eközben a saját funkcióval rendelkező szórakoztatóelektronikai bobozok értékét mindinkább a bennük lévő szoftver határozza meg. Ahogy a média digitális formátummá alakul a kezelése sokkal inkább a tároláson és a szoftveren múlik, mint az analóg elektronika esetében.
Ez a változás néhány érdekes átalakulást eredményezett számos korábban ismerős dobozon. Némely AV vevőerősítőn megjelentek a hálózati csatlakozást biztosító Ethernet portok és a FireWire valamint USB csatlakozók is, melyeken keresztül digitális audiót képesek fogadni. A digitális videorekorderek pedig ma már merevlemezes és DVD író meghajtókra épülnek, s a kazetta vagy a bennük lévő szalag már a múlté. Mindezek azt jelentik, hogy kezd kiépülni egyfajta kompatibilitási híd az „igazi” PC-k felé, anélkül, hogy az ilyen dobozok magukon viselnék a PC bélyegét.
Az Intel és a Microsoft még e platformokra is hatással van, de más formában. Az XScale processzor és a Windows CE operációs rendszer ésszerű platformot szolgáltathat ezen a területen, de persze az említett processzoron más operációs rendszer is futtaható, mint ahogy a fenti operációs rendszer is futhat más processzoron. A jelen állás szerint az XScale processzor jól halad afelé, hogy meghatározó legyen ezen igazi szórakoztatóelektronikai készülékekben. A szoftveroldalon viszont még többeknek van keresnivalójuk. A legfrissebb felmérések szerint a Windows CE erősödését beárnyékolhatja a Linux iránt mutatkozó hatalmas érdeklődés. Nagyon nehéz most megjósolni ki lesz a verseny győztese, ha lesz egyáltalán ilyen.
A szórakoztatóelektronikai PC esetén a probléma a PC használati modellje. A legtöbb ember fejében világos vonal húzódik a számítógépek és a szórakoztatóelektronikai készülékek között. Nem is sejtik, hogy a TV-jük alatt feltornyozott egyre több doboz valójában számítógépet rejt. Amíg él ez a megkülönböztetés, nehéz lesz nekik eladni azt a koncepciót, hogy a dobozok javarésze beépülhetne egy általános célú PC-be, s ez állhatna a nappaliban.
PC tervezők feltörekvő csoportja próbálja meg újradefiniálni ezt a képet. A Microsoft Media Center Edition operációs rendszerével vezetni ezt a mozgalmat, de a valódi lendületet a Home Theater PC (HTPC) elnevezés alatt összegyűjtött technológiák adják. Kis gyártók, mint a Shuttle kezdtek el olyan specializált PC alaplapokat és hozzájuk rendszerházakat építeni, melyek sokkal inkább hasonlítnak egy szórakoztatóelektronikai dobozhoz, mint egy számítógéphez. Az Intel felismerte ezt a trendet, és Viiv lapkakészleteivel valamint erre épülő, kisebb méretű Balanced Technology Extended (BTX) szabvány alatt megjelenő alaplapjaival megpróbál az élére állni.
Jelenleg úgy tűnik, hogy a PC a házi rendszerek integrálására vágyók vonzó platformja lesz. Ezek egyelőre ugyanazok a megszállottak, akiknek hobbija révén a PC mára azzá vált, ami. S bár az elektronikus szórakoztatóipar hatalmasságai rosszallóan tekintenek ennek a csoportnak bizonyos, a legalitás határát érintő innovációira, de az bizonyos, hogy ezek az újítások előbb-utóbb elterjednek, és új életre képesek kelteni még a széles értelembe vett fogyasztói készülékeket is – gondoljunk csak az MP3 zenetömörítés és az ezt lejátszó hordozható készülékek sikerére.
A saját funkciójú dobozok, mint platform
Eközben a saját funkcióval rendelkező szórakoztatóelektronikai bobozok értékét mindinkább a bennük lévő szoftver határozza meg. Ahogy a média digitális formátummá alakul a kezelése sokkal inkább a tároláson és a szoftveren múlik, mint az analóg elektronika esetében.
Ez a változás néhány érdekes átalakulást eredményezett számos korábban ismerős dobozon. Némely AV vevőerősítőn megjelentek a hálózati csatlakozást biztosító Ethernet portok és a FireWire valamint USB csatlakozók is, melyeken keresztül digitális audiót képesek fogadni. A digitális videorekorderek pedig ma már merevlemezes és DVD író meghajtókra épülnek, s a kazetta vagy a bennük lévő szalag már a múlté. Mindezek azt jelentik, hogy kezd kiépülni egyfajta kompatibilitási híd az „igazi” PC-k felé, anélkül, hogy az ilyen dobozok magukon viselnék a PC bélyegét.
Az Intel és a Microsoft még e platformokra is hatással van, de más formában. Az XScale processzor és a Windows CE operációs rendszer ésszerű platformot szolgáltathat ezen a területen, de persze az említett processzoron más operációs rendszer is futtaható, mint ahogy a fenti operációs rendszer is futhat más processzoron. A jelen állás szerint az XScale processzor jól halad afelé, hogy meghatározó legyen ezen igazi szórakoztatóelektronikai készülékekben. A szoftveroldalon viszont még többeknek van keresnivalójuk. A legfrissebb felmérések szerint a Windows CE erősödését beárnyékolhatja a Linux iránt mutatkozó hatalmas érdeklődés. Nagyon nehéz most megjósolni ki lesz a verseny győztese, ha lesz egyáltalán ilyen.
A média maga a platform
„Konvergencia”. Ezt emlegeti mindenki a szórakoztatóelektronika jövőjével kapcsolatban. De többen többféle platformon képzelik el a konvergálódó iparág fejlődését, és a vita természetesen az üzleti érdekektől sem mentes.
A média maga a platform
Szóval mi lesz a meghatározó szórakoztatóelektronikai platform? A meglepően egyszerű válasz: a média. A Microsoft nagyon is tisztában van ezzel, s ezért nyomul oly erősen Windows Media technológiájával. Ha a médiaformátum Windows jó eséllyel lehet fogadni rá, hogy vagy a PC-n vagy a szórakoztatóelektronikai platformon – ha nem mindkettőn – Windows lesz az operációs rendszer is.
Ha ez a forgatókönyv valósul meg, a világ nagyon egyszerű lesz. Az alkalmazói szoftverek ismerős, megfelelően stabil és átgondolt platformra épülhetnek. Ha megbízunk a Microsoft-ban, és tudomásul vesszük, hogy egy kézben van ennek a platformnak a kulcsa, akkor ez akár előnyös is lehet a vásárlók számára.
A fentiek alternatívája egy nyílt szabványokra épülő megközelítés lehet. Ha például a média elsődlegesen olyan formátumokra épülne, mint az MPEG videó vagy az MP3 audió, akkor ezek a szabványok válnának platformmá, és a hardverek vagy operációs rendszerek kiválasztása nyitott kérdés maradhatna. A dologban járatosak számára tulajdonképpen már ma is viszonylag egyszerű szabvány PC komponensekből összeállítani egy olyan rendszert, mely akár a jelenleg kapható legjobban integrált rendszerekkel szemben is felveszi a versenyt.
A jövő szórakoztatóelektronikai platformjának sikere szempontjából fontos szempont az ár is. Az úgynevezett „korai alkalmazók” elképesztő összegeket hajlandóak költeni egy-egy új technológiára, de a tömegpiac csak lassan fogad el bármit, aminek a fogyasztói ára egy bizonyos szint felett van. Az a platform lesz a meghatározó, mely képes leszorítani a költségeket arra a szintre, ahol beindul a tömeges vásárlás.
Tudomásul kell venni azt is, hogy a fentiekben vázolt szabványalapú rendszer sokkal inkább a digitális média, semmint a rádió, a televízió vagy valami más médiacsatorna egyedi kezelését oldja meg. Most még a kábel TV kábele közvetlenül a TV készüléket látja el jellel, a telefonvonalat a telefonhoz csatlakoztatjuk, a rádióvevőnek külön antennája van. A rögzített médiáknak, mint a CD-k, DVD-k, videokazetták, stb. nemcsak tároló polcra van szükségük, de mindegyikhez saját lejátszóra is.
Az integrált digitális világban a médiatároló eszközök e formáiról a média átköltözik a hatalmas kapacitású merevlemezekre, ahonnan aztán az szabadon továbbítható bármely más eszközre, mely fel tudja használni.
Szóval mi lesz a meghatározó szórakoztatóelektronikai platform? A meglepően egyszerű válasz: a média. A Microsoft nagyon is tisztában van ezzel, s ezért nyomul oly erősen Windows Media technológiájával. Ha a médiaformátum Windows jó eséllyel lehet fogadni rá, hogy vagy a PC-n vagy a szórakoztatóelektronikai platformon – ha nem mindkettőn – Windows lesz az operációs rendszer is.
Ha ez a forgatókönyv valósul meg, a világ nagyon egyszerű lesz. Az alkalmazói szoftverek ismerős, megfelelően stabil és átgondolt platformra épülhetnek. Ha megbízunk a Microsoft-ban, és tudomásul vesszük, hogy egy kézben van ennek a platformnak a kulcsa, akkor ez akár előnyös is lehet a vásárlók számára.
A fentiek alternatívája egy nyílt szabványokra épülő megközelítés lehet. Ha például a média elsődlegesen olyan formátumokra épülne, mint az MPEG videó vagy az MP3 audió, akkor ezek a szabványok válnának platformmá, és a hardverek vagy operációs rendszerek kiválasztása nyitott kérdés maradhatna. A dologban járatosak számára tulajdonképpen már ma is viszonylag egyszerű szabvány PC komponensekből összeállítani egy olyan rendszert, mely akár a jelenleg kapható legjobban integrált rendszerekkel szemben is felveszi a versenyt.
A jövő szórakoztatóelektronikai platformjának sikere szempontjából fontos szempont az ár is. Az úgynevezett „korai alkalmazók” elképesztő összegeket hajlandóak költeni egy-egy új technológiára, de a tömegpiac csak lassan fogad el bármit, aminek a fogyasztói ára egy bizonyos szint felett van. Az a platform lesz a meghatározó, mely képes leszorítani a költségeket arra a szintre, ahol beindul a tömeges vásárlás.
Tudomásul kell venni azt is, hogy a fentiekben vázolt szabványalapú rendszer sokkal inkább a digitális média, semmint a rádió, a televízió vagy valami más médiacsatorna egyedi kezelését oldja meg. Most még a kábel TV kábele közvetlenül a TV készüléket látja el jellel, a telefonvonalat a telefonhoz csatlakoztatjuk, a rádióvevőnek külön antennája van. A rögzített médiáknak, mint a CD-k, DVD-k, videokazetták, stb. nemcsak tároló polcra van szükségük, de mindegyikhez saját lejátszóra is.
Az integrált digitális világban a médiatároló eszközök e formáiról a média átköltözik a hatalmas kapacitású merevlemezekre, ahonnan aztán az szabadon továbbítható bármely más eszközre, mely fel tudja használni.
A kommunikáció
„Konvergencia”. Ezt emlegeti mindenki a szórakoztatóelektronika jövőjével kapcsolatban. De többen többféle platformon képzelik el a konvergálódó iparág fejlődését, és a vita természetesen az üzleti érdekektől sem mentes.
A kommunikáció
A szórakoztatóelektronika megújulásának egy másik fontos küzdőterén az dőlhet el, hogy miként jut el a média a megfelelő eszközökhöz. A megosztottság, hogy külön-külön vezetéken kerülnek továbbításra a televízió, a telefon és néhol az adatok jelei, történeti okokra vezethető vissza. De itt is tapasztalható a digitalizálás miatt bekövetkező konvergencia mióta a kommunikáció minden formája digitálissá válik, s mivel a digitális adatoknak mindegy milyen a vezeték.
Hogy fog kinézni az a kábel, ami az otthonainkba jelenleg bevezetett kötegnyi vezeték helyébe lép? A kábel TV-s és telefonos cégek között jelenleg zajló csata részben az Ethernet és a Token Ring hálózati architektúrák közötti háborút idézi. Akkor a kérdés az volt, hogy egy tervezett, determinisztikus megközelítés (Token Ring), vagy egy csomópontok hozzáadásával és a hálózat önrendezésével viszonylag kaotikusan bővülő felépítés a megfelelő megoldás.
Ennek analógiájára a telefonos cégek most a Token Ring szerepét játsszák. A DSL (Digital Subscriber Line) vagy ennek fejlettebb változata az ADSL az otthon és a telefonközpont közötti úgynevezett pont-pont összeköttetést igényel, melynek van egy bizonyos távolsági korlátja. Ez a rendszer a beszédátvitelre szolgáló telefonhálózatból nőtt ki.
A kábel TV hálózatot viszont műsorközlésre kreálták. Ennek megfelelően egy fa ágaihoz hasonlít felépítése számos közbeeső csomóponttal a végpontok és a központ között. Ez jelentős hátrányt jelentett mikor kétirányú adatátvitelre kellett a hálózatot átalakítani. De mióta ez megtörtént, és az egész elosztási rendszer alkalmas rá, hogy az adatbitek visszafelé is áramolhassanak az otthonok felől, a kábel TV cégek olyan hálózattal bírnak, mely nagyon szépen illeszkedik az elosztott adatátviteli hálózatok architektúrájába.
A lakáson belüli hálózati összeköttetés kérdése úgy tűnik eldőlt, és az Ethernet a nyerő. Ennek következtében egyre több szórakoztatóelektronikai készülék rendelkezik már RJ-45-ös Ethernet csatlakozóval.
De mit tegyenek azok, akiknek otthonában nincsenek az Ethernet-hez szükséges CAT-5-ös kábelek? A válasz, egyszerűen felejtsék el a vezetékezést és állítsanak fel egy 802.11-es (WiFi/WLAN) vezeték-nélküli hálózatot. Ha valami, akkor nagy valószínűséggel ez válthatja fel az Ethernet-et.
Ez még a lakásba bevezető kábellel is megtörténhet. A 802.16 szabvány léphet az utolsó kilométer „vezetékezés” helyébe. Ahogy a házon belüli vezeték-nélküli kommunikációnak nem jelentenek akadályt a falak, úgy a 802.16 alapú (WiMAX/WMAN) városi hálózatnak nem probléma néhány utca.
A hálózati technológia, a szórakoztatóelektronikai készülékekben nagyon elterjedt, de sok problémával terhelt az infravörös távvezérlés helyét is átveheti. A kezdők számára a távirányító és a vele kezelt berendezés túlságosan is összetartoznak. El se tudják képzelni, hogy a számos készüléket egy univerzális távirányítóval is vezérelhetnék. A másik probléma az „infra” távirányítókkal, hogy egyirányúak, azaz nincs elektronikus visszajelzés arról, hogy a kiadott parancs teljesült-e. Ez a visszacsatolás nélküli vezérlés számos gondot okoz, melyekkel az idők során megtanultunk együtt élni, de nem kell, hogy szeressük ezt a helyzetet.
Egy internet protokoll alapú távvezérléssel mindezeket megoldhatja, s miután a vezérlőjelek is digitális adatok, miért lenne szükség ehhez külön jelútra? Ha van a készüléken RJ-45 port, miért ne lehetne rajta keresztül vezérlőjeleket is küldeni. Ez a folyamat a szabványosítás révén, univerzális távvezérléssé fejlődhet.
A PC-k, szórakoztatóelektronikai berendezések és mobilkészülékek hálózatba köthetőségének, és zenék, képek és videók ezen keresztüli továbbításának, szabványosítására szövetkezett a DLNA Digital Living Network Alliance (DLNA).
Az igazi nyertesek a fogyasztók, mivel többé nem számít milyen módon zajlik a kommunikáció. Számukra egyszerűen megkülönböztethetetlenné válik a mód, ahogy a bitek az egyik helyről a másikra jutnak.
A szórakoztatóelektronika megújulásának egy másik fontos küzdőterén az dőlhet el, hogy miként jut el a média a megfelelő eszközökhöz. A megosztottság, hogy külön-külön vezetéken kerülnek továbbításra a televízió, a telefon és néhol az adatok jelei, történeti okokra vezethető vissza. De itt is tapasztalható a digitalizálás miatt bekövetkező konvergencia mióta a kommunikáció minden formája digitálissá válik, s mivel a digitális adatoknak mindegy milyen a vezeték.
Hogy fog kinézni az a kábel, ami az otthonainkba jelenleg bevezetett kötegnyi vezeték helyébe lép? A kábel TV-s és telefonos cégek között jelenleg zajló csata részben az Ethernet és a Token Ring hálózati architektúrák közötti háborút idézi. Akkor a kérdés az volt, hogy egy tervezett, determinisztikus megközelítés (Token Ring), vagy egy csomópontok hozzáadásával és a hálózat önrendezésével viszonylag kaotikusan bővülő felépítés a megfelelő megoldás.
Ennek analógiájára a telefonos cégek most a Token Ring szerepét játsszák. A DSL (Digital Subscriber Line) vagy ennek fejlettebb változata az ADSL az otthon és a telefonközpont közötti úgynevezett pont-pont összeköttetést igényel, melynek van egy bizonyos távolsági korlátja. Ez a rendszer a beszédátvitelre szolgáló telefonhálózatból nőtt ki.
A kábel TV hálózatot viszont műsorközlésre kreálták. Ennek megfelelően egy fa ágaihoz hasonlít felépítése számos közbeeső csomóponttal a végpontok és a központ között. Ez jelentős hátrányt jelentett mikor kétirányú adatátvitelre kellett a hálózatot átalakítani. De mióta ez megtörtént, és az egész elosztási rendszer alkalmas rá, hogy az adatbitek visszafelé is áramolhassanak az otthonok felől, a kábel TV cégek olyan hálózattal bírnak, mely nagyon szépen illeszkedik az elosztott adatátviteli hálózatok architektúrájába.
A lakáson belüli hálózati összeköttetés kérdése úgy tűnik eldőlt, és az Ethernet a nyerő. Ennek következtében egyre több szórakoztatóelektronikai készülék rendelkezik már RJ-45-ös Ethernet csatlakozóval.
De mit tegyenek azok, akiknek otthonában nincsenek az Ethernet-hez szükséges CAT-5-ös kábelek? A válasz, egyszerűen felejtsék el a vezetékezést és állítsanak fel egy 802.11-es (WiFi/WLAN) vezeték-nélküli hálózatot. Ha valami, akkor nagy valószínűséggel ez válthatja fel az Ethernet-et.
Ez még a lakásba bevezető kábellel is megtörténhet. A 802.16 szabvány léphet az utolsó kilométer „vezetékezés” helyébe. Ahogy a házon belüli vezeték-nélküli kommunikációnak nem jelentenek akadályt a falak, úgy a 802.16 alapú (WiMAX/WMAN) városi hálózatnak nem probléma néhány utca.
A hálózati technológia, a szórakoztatóelektronikai készülékekben nagyon elterjedt, de sok problémával terhelt az infravörös távvezérlés helyét is átveheti. A kezdők számára a távirányító és a vele kezelt berendezés túlságosan is összetartoznak. El se tudják képzelni, hogy a számos készüléket egy univerzális távirányítóval is vezérelhetnék. A másik probléma az „infra” távirányítókkal, hogy egyirányúak, azaz nincs elektronikus visszajelzés arról, hogy a kiadott parancs teljesült-e. Ez a visszacsatolás nélküli vezérlés számos gondot okoz, melyekkel az idők során megtanultunk együtt élni, de nem kell, hogy szeressük ezt a helyzetet.
Egy internet protokoll alapú távvezérléssel mindezeket megoldhatja, s miután a vezérlőjelek is digitális adatok, miért lenne szükség ehhez külön jelútra? Ha van a készüléken RJ-45 port, miért ne lehetne rajta keresztül vezérlőjeleket is küldeni. Ez a folyamat a szabványosítás révén, univerzális távvezérléssé fejlődhet.
A PC-k, szórakoztatóelektronikai berendezések és mobilkészülékek hálózatba köthetőségének, és zenék, képek és videók ezen keresztüli továbbításának, szabványosítására szövetkezett a DLNA Digital Living Network Alliance (DLNA).
Az igazi nyertesek a fogyasztók, mivel többé nem számít milyen módon zajlik a kommunikáció. Számukra egyszerűen megkülönböztethetetlenné válik a mód, ahogy a bitek az egyik helyről a másikra jutnak.
A szabályok betartásának kikényszerítése; Összegzés
„Konvergencia”. Ezt emlegeti mindenki a szórakoztatóelektronika jövőjével kapcsolatban. De többen többféle platformon képzelik el a konvergálódó iparág fejlődését, és a vita természetesen az üzleti érdekektől sem mentes.
A szabályok betartásának kikényszerítése
Úgy tűnik rövidesen itt a fogyasztók paradicsoma, ahol bármely média elérhető bárhol és bármikor. Ez azonban túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Az adatok kontrollálatlan digitalizálása minden hatalmat a fogyasztók kezébe adna, mely azt jelentené, hogy hosszútávon a média előállítása gazdaságilag ellehetetlenülne.
Az első fontos válasz erre a hatalmi átrendeződésre az USA-ban a Digital Millennium Copyright Act (DMCA) elnevezésű törvény volt. Eszerint nemcsak a kódolt anyagok másolása illegális, de a kódolás megfejtésére, feltörésére tett próbálkozás is törvénytelen. Ez lényegében annak beismerése volt, hogy a tartalom-előállítók eddig a digitális média mögött kullogtak, és szükségük van egy jog diktálta inkorrekt előnyre, melynek révén behozhatják hátrányukat. Mindez azonban furcsa eredményre vezetett, mikor a zeneipar első próbálkozása a CD kódolására teljes kudarcba fulladt egy nyílt teszt során. Szokatlan módon a tesztelőknek jogilag nem volt megengedett a kód feltörése, mivel a DMCA miatt ez illegális lett volna.
Szóval úgy tűnik, hogy erre a méltánytalan előnyre talán nincs is szükség. Számos forgalmazó áll készen Digital Rights Management (DRM) azaz a digitális jogmenedzselési rendszereivel. Biztosra vehető, hogy a közeljövőben a digitális média kezelésére szolgáló szórakoztatóelektronikai berendezésektől megkövetelik a DRM rendszerek adaptálását, még ha ez a fogyasztókat illetően nem is jelent szó szerinti további hozzáadott értéket. Valójában a DRM kezelésének komplexitása valószínűleg csökkenti majd az ilyen készülékek népszerűségét az átlagos fogyasztók körében, akik csak szeretnének leülni esténként és nézni a TV-t.
Összegzés
A szórakoztatóelektronika szép új világában tehát nagy valószínűséggel a készülékek belülről olyan számítógépekre fognak hasonlítani, melyek hálózati kapcsolattal rendelkeznek, többfajta tartalomformátumot valamint a DRM-et is képesek kezelni, kívülről viszont egyszerűen és ötletesen működtethetőek használóik számára.
Úgy tűnik rövidesen itt a fogyasztók paradicsoma, ahol bármely média elérhető bárhol és bármikor. Ez azonban túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Az adatok kontrollálatlan digitalizálása minden hatalmat a fogyasztók kezébe adna, mely azt jelentené, hogy hosszútávon a média előállítása gazdaságilag ellehetetlenülne.
Az első fontos válasz erre a hatalmi átrendeződésre az USA-ban a Digital Millennium Copyright Act (DMCA) elnevezésű törvény volt. Eszerint nemcsak a kódolt anyagok másolása illegális, de a kódolás megfejtésére, feltörésére tett próbálkozás is törvénytelen. Ez lényegében annak beismerése volt, hogy a tartalom-előállítók eddig a digitális média mögött kullogtak, és szükségük van egy jog diktálta inkorrekt előnyre, melynek révén behozhatják hátrányukat. Mindez azonban furcsa eredményre vezetett, mikor a zeneipar első próbálkozása a CD kódolására teljes kudarcba fulladt egy nyílt teszt során. Szokatlan módon a tesztelőknek jogilag nem volt megengedett a kód feltörése, mivel a DMCA miatt ez illegális lett volna.
Szóval úgy tűnik, hogy erre a méltánytalan előnyre talán nincs is szükség. Számos forgalmazó áll készen Digital Rights Management (DRM) azaz a digitális jogmenedzselési rendszereivel. Biztosra vehető, hogy a közeljövőben a digitális média kezelésére szolgáló szórakoztatóelektronikai berendezésektől megkövetelik a DRM rendszerek adaptálását, még ha ez a fogyasztókat illetően nem is jelent szó szerinti további hozzáadott értéket. Valójában a DRM kezelésének komplexitása valószínűleg csökkenti majd az ilyen készülékek népszerűségét az átlagos fogyasztók körében, akik csak szeretnének leülni esténként és nézni a TV-t.
Összegzés
A szórakoztatóelektronika szép új világában tehát nagy valószínűséggel a készülékek belülről olyan számítógépekre fognak hasonlítani, melyek hálózati kapcsolattal rendelkeznek, többfajta tartalomformátumot valamint a DRM-et is képesek kezelni, kívülről viszont egyszerűen és ötletesen működtethetőek használóik számára.