A kommunikáció
„Konvergencia”. Ezt emlegeti mindenki a szórakoztatóelektronika jövőjével kapcsolatban. De többen többféle platformon képzelik el a konvergálódó iparág fejlődését, és a vita természetesen az üzleti érdekektől sem mentes.
A kommunikáció
A szórakoztatóelektronika megújulásának egy másik fontos küzdőterén az dőlhet el, hogy miként jut el a média a megfelelő eszközökhöz. A megosztottság, hogy külön-külön vezetéken kerülnek továbbításra a televízió, a telefon és néhol az adatok jelei, történeti okokra vezethető vissza. De itt is tapasztalható a digitalizálás miatt bekövetkező konvergencia mióta a kommunikáció minden formája digitálissá válik, s mivel a digitális adatoknak mindegy milyen a vezeték.
Hogy fog kinézni az a kábel, ami az otthonainkba jelenleg bevezetett kötegnyi vezeték helyébe lép? A kábel TV-s és telefonos cégek között jelenleg zajló csata részben az Ethernet és a Token Ring hálózati architektúrák közötti háborút idézi. Akkor a kérdés az volt, hogy egy tervezett, determinisztikus megközelítés (Token Ring), vagy egy csomópontok hozzáadásával és a hálózat önrendezésével viszonylag kaotikusan bővülő felépítés a megfelelő megoldás.
Ennek analógiájára a telefonos cégek most a Token Ring szerepét játsszák. A DSL (Digital Subscriber Line) vagy ennek fejlettebb változata az ADSL az otthon és a telefonközpont közötti úgynevezett pont-pont összeköttetést igényel, melynek van egy bizonyos távolsági korlátja. Ez a rendszer a beszédátvitelre szolgáló telefonhálózatból nőtt ki.
A kábel TV hálózatot viszont műsorközlésre kreálták. Ennek megfelelően egy fa ágaihoz hasonlít felépítése számos közbeeső csomóponttal a végpontok és a központ között. Ez jelentős hátrányt jelentett mikor kétirányú adatátvitelre kellett a hálózatot átalakítani. De mióta ez megtörtént, és az egész elosztási rendszer alkalmas rá, hogy az adatbitek visszafelé is áramolhassanak az otthonok felől, a kábel TV cégek olyan hálózattal bírnak, mely nagyon szépen illeszkedik az elosztott adatátviteli hálózatok architektúrájába.
A lakáson belüli hálózati összeköttetés kérdése úgy tűnik eldőlt, és az Ethernet a nyerő. Ennek következtében egyre több szórakoztatóelektronikai készülék rendelkezik már RJ-45-ös Ethernet csatlakozóval.
De mit tegyenek azok, akiknek otthonában nincsenek az Ethernet-hez szükséges CAT-5-ös kábelek? A válasz, egyszerűen felejtsék el a vezetékezést és állítsanak fel egy 802.11-es (WiFi/WLAN) vezeték-nélküli hálózatot. Ha valami, akkor nagy valószínűséggel ez válthatja fel az Ethernet-et.
Ez még a lakásba bevezető kábellel is megtörténhet. A 802.16 szabvány léphet az utolsó kilométer „vezetékezés” helyébe. Ahogy a házon belüli vezeték-nélküli kommunikációnak nem jelentenek akadályt a falak, úgy a 802.16 alapú (WiMAX/WMAN) városi hálózatnak nem probléma néhány utca.
A hálózati technológia, a szórakoztatóelektronikai készülékekben nagyon elterjedt, de sok problémával terhelt az infravörös távvezérlés helyét is átveheti. A kezdők számára a távirányító és a vele kezelt berendezés túlságosan is összetartoznak. El se tudják képzelni, hogy a számos készüléket egy univerzális távirányítóval is vezérelhetnék. A másik probléma az „infra” távirányítókkal, hogy egyirányúak, azaz nincs elektronikus visszajelzés arról, hogy a kiadott parancs teljesült-e. Ez a visszacsatolás nélküli vezérlés számos gondot okoz, melyekkel az idők során megtanultunk együtt élni, de nem kell, hogy szeressük ezt a helyzetet.
Egy internet protokoll alapú távvezérléssel mindezeket megoldhatja, s miután a vezérlőjelek is digitális adatok, miért lenne szükség ehhez külön jelútra? Ha van a készüléken RJ-45 port, miért ne lehetne rajta keresztül vezérlőjeleket is küldeni. Ez a folyamat a szabványosítás révén, univerzális távvezérléssé fejlődhet.
A PC-k, szórakoztatóelektronikai berendezések és mobilkészülékek hálózatba köthetőségének, és zenék, képek és videók ezen keresztüli továbbításának, szabványosítására szövetkezett a DLNA Digital Living Network Alliance (DLNA).
Az igazi nyertesek a fogyasztók, mivel többé nem számít milyen módon zajlik a kommunikáció. Számukra egyszerűen megkülönböztethetetlenné válik a mód, ahogy a bitek az egyik helyről a másikra jutnak.
A szórakoztatóelektronika megújulásának egy másik fontos küzdőterén az dőlhet el, hogy miként jut el a média a megfelelő eszközökhöz. A megosztottság, hogy külön-külön vezetéken kerülnek továbbításra a televízió, a telefon és néhol az adatok jelei, történeti okokra vezethető vissza. De itt is tapasztalható a digitalizálás miatt bekövetkező konvergencia mióta a kommunikáció minden formája digitálissá válik, s mivel a digitális adatoknak mindegy milyen a vezeték.
Hogy fog kinézni az a kábel, ami az otthonainkba jelenleg bevezetett kötegnyi vezeték helyébe lép? A kábel TV-s és telefonos cégek között jelenleg zajló csata részben az Ethernet és a Token Ring hálózati architektúrák közötti háborút idézi. Akkor a kérdés az volt, hogy egy tervezett, determinisztikus megközelítés (Token Ring), vagy egy csomópontok hozzáadásával és a hálózat önrendezésével viszonylag kaotikusan bővülő felépítés a megfelelő megoldás.
Ennek analógiájára a telefonos cégek most a Token Ring szerepét játsszák. A DSL (Digital Subscriber Line) vagy ennek fejlettebb változata az ADSL az otthon és a telefonközpont közötti úgynevezett pont-pont összeköttetést igényel, melynek van egy bizonyos távolsági korlátja. Ez a rendszer a beszédátvitelre szolgáló telefonhálózatból nőtt ki.
A kábel TV hálózatot viszont műsorközlésre kreálták. Ennek megfelelően egy fa ágaihoz hasonlít felépítése számos közbeeső csomóponttal a végpontok és a központ között. Ez jelentős hátrányt jelentett mikor kétirányú adatátvitelre kellett a hálózatot átalakítani. De mióta ez megtörtént, és az egész elosztási rendszer alkalmas rá, hogy az adatbitek visszafelé is áramolhassanak az otthonok felől, a kábel TV cégek olyan hálózattal bírnak, mely nagyon szépen illeszkedik az elosztott adatátviteli hálózatok architektúrájába.
A lakáson belüli hálózati összeköttetés kérdése úgy tűnik eldőlt, és az Ethernet a nyerő. Ennek következtében egyre több szórakoztatóelektronikai készülék rendelkezik már RJ-45-ös Ethernet csatlakozóval.
De mit tegyenek azok, akiknek otthonában nincsenek az Ethernet-hez szükséges CAT-5-ös kábelek? A válasz, egyszerűen felejtsék el a vezetékezést és állítsanak fel egy 802.11-es (WiFi/WLAN) vezeték-nélküli hálózatot. Ha valami, akkor nagy valószínűséggel ez válthatja fel az Ethernet-et.
Ez még a lakásba bevezető kábellel is megtörténhet. A 802.16 szabvány léphet az utolsó kilométer „vezetékezés” helyébe. Ahogy a házon belüli vezeték-nélküli kommunikációnak nem jelentenek akadályt a falak, úgy a 802.16 alapú (WiMAX/WMAN) városi hálózatnak nem probléma néhány utca.
A hálózati technológia, a szórakoztatóelektronikai készülékekben nagyon elterjedt, de sok problémával terhelt az infravörös távvezérlés helyét is átveheti. A kezdők számára a távirányító és a vele kezelt berendezés túlságosan is összetartoznak. El se tudják képzelni, hogy a számos készüléket egy univerzális távirányítóval is vezérelhetnék. A másik probléma az „infra” távirányítókkal, hogy egyirányúak, azaz nincs elektronikus visszajelzés arról, hogy a kiadott parancs teljesült-e. Ez a visszacsatolás nélküli vezérlés számos gondot okoz, melyekkel az idők során megtanultunk együtt élni, de nem kell, hogy szeressük ezt a helyzetet.
Egy internet protokoll alapú távvezérléssel mindezeket megoldhatja, s miután a vezérlőjelek is digitális adatok, miért lenne szükség ehhez külön jelútra? Ha van a készüléken RJ-45 port, miért ne lehetne rajta keresztül vezérlőjeleket is küldeni. Ez a folyamat a szabványosítás révén, univerzális távvezérléssé fejlődhet.
A PC-k, szórakoztatóelektronikai berendezések és mobilkészülékek hálózatba köthetőségének, és zenék, képek és videók ezen keresztüli továbbításának, szabványosítására szövetkezett a DLNA Digital Living Network Alliance (DLNA).
Az igazi nyertesek a fogyasztók, mivel többé nem számít milyen módon zajlik a kommunikáció. Számukra egyszerűen megkülönböztethetetlenné válik a mód, ahogy a bitek az egyik helyről a másikra jutnak.