A képkalibrálás fontosságáról

Napjaink képmegjelenítői rendkívüli élményt nyújthatnak, de ehhez a nem kevés pénzért megvásárolt készüléket tanácsos a beüzemeléskor, sőt időszakonként is kalibrálni. A cikk azzal foglalkozik, hogy miként végezhető el mindez akár házilagosan is.


Sokak kellemetlen tapasztalata, hogy a drágán megvásárolt vadonatúj TV képe pocsék, nem is hasonlít az üzletben látotthoz. Ennek oka lehet a rossz minőségű műsorjel is, de az eddig kiválóan működő DVD/Blu-ray lejátszó képe is szörnyű a lehető legjobb jelösszekötés ellenére is, mert hiányoznak a képrészletek és természetellenesek színek különösen az emberek bőrének árnyalata szokatlan. Nos, ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a készülék nincs megfelelően beállítva, azaz kalibrálva. Pedig ez nagyon fontos, mert csak megfelelően kalibrált képmegjelenítőn láthatjuk akárcsak megközelítően is azt, amit a film vagy videoműsor készítői láttatni szeretnének velünk.

Azt gondolhatnánk, hogy a gyártók pontosan bekalibrálják a készülékeket, hogy azok a lehető legjobb képet adják, de ezt néhány paramétert kivéve nem lehet a gyárban tökéletesen elvégezni. A legtöbbször a problémát az okozza, hogy a TV a dobozból kivéve, olyan képbeállításban van, ami az üzletben megragadja a vásárló tekintetét, de odahaza természetellenes a normális nézési környezetben.

Ha ki akarjuk hozni a legjobbat új képmegjelenítőnkből, akkor bizony azt be kell kalibrálni, hogy a szabványoknak megfelelő képjelből a lehető legnagyobb pontossággal és a helyiség megvilágítási körülményeinek megfelelően állítsa elő a képet. Már a TV vagy vetítő képszabályzóinak (képmód, fényerő, kontraszt, szín, színárnyalat, színhőmérséklet és élesség) egyszerű beállításával is sokat javíthatunk a látottakon, s mint látni fogjuk, ehhez nem is kell videós szakértőnek lenni. A képkalibrálásnak többféle módja lehetséges.

dve_teszlemezek.jpgLegegyszerűbben – és tegyük hozzá a legolcsóbban is – tesztábrákkal kalibrálható egy képmegjelenítő, de ehhez nem árt tudni néhány alapvető dolgot a szürkeskáláról, a fekete és fehér szintekről, a színekről stb. Számos tesztábrákat tartalmazó DVD lemez kapható, és például a THX-es műsoros lemezeken is találhatóak ilyenek. A legelterjedtebb talán a Digital Video Essentials (DVE) PAL DVD, hibrid HD DVD/DVD illetve „HD Basic” elnevezéssel Blu-ray Disc formátumban is megjelent lemezei, melyek közül az utóbbi kettő természetesen teljes HD felbontású tesztábrákat kínál. Ezekhez a lemezekhez legegyszerűbben az interneten lehet hozzájutni. A lemezek kidolgozója a Joe Kane Productions részletes írásos útmutatót mellékel a lemezekhez, melyek segítségével bárki lépésről-lépésre haladva elvégezheti a képkalibrálást, de még a hangrendszer beállítását is.

datacolor_spyderTV.jpg
Ha valaki túl bonyolultnak és felesleges időtöltésnek tartja a tesztlemezes beállítást, akkor vásárolhat „csináld magad” kalibrációs eszközt is, mint amilyen a Datacolor SpyderTV mérőkészlete. Ennek legutóbbi változata a Spyder3TV kb. 40.000 Ft-ért vásárolható meg. A csomag tartalmaz egy színmérő eszközt – népszerű elnevezéssel „pókot” -, melyet a képernyőre lehet tapasztani, de vászonra vetített képhez, vagyis projektor kalibrálására is használható. Ennek segítségével mérhető meg illetve állítható be a kívánt színhőmérséklet, fényerő, kontraszt, szín és színárnyalat. A kalibrálást egy a csomagban található szoftver kezeli, ami Windows operációs rendszerű PC-n vagy laptopon fut, és amihez USB-n csatlakozik a „pók”. Az utasításoknak megfelelően bejátszva az ugyancsak mellékelt DVD tesztábráit, a szoftver ajánlásokat tesz a beállítások szükséges módosítására, és hasznos ábrákkal és vizuális megjelentéssel kísérve közli a végső beállítás mért értékeit is.

Azok számára, akik drága képmegjelenítőjük kalibrálásával nem akarnak bajlódni, de biztosak akarnak lenni, hogy az a lehető legtökéletesebb képet produkálja, vagy akiknek készüléke sokkal több korrekciót igényel, mint amit az alapvető kezelőszervek lehetővé tesznek, azt tanácsoljuk, forduljanak kalibrálásban jártas szakemberhez.
Az alábbiakban néhány gyakorlati tanács, hogy mégis mit és hogyan érdemes beállítani egy képmegjelenítő TV-n vagy vetítőn.

A dobozból kivéve a legtöbb TV sajnos alapból a legpontatlanabb túlhangsúlyozott képtulajdonságokat mutató beállítás állapotában van. Ez általában az „Élénk” („Vivid”) vagy „Dinamikus” („Dynamic”) képmódot jelenti, melyekben a fényerő, a kontraszt és a képélesség szabályzók túl magasra vannak állítva, és „Hideg” vagy „Magas” („Cool” vagy „High”) az alkalmazott színhőmérséklet, ami kékes színeket eredményez. A pontosabb képmegjelenítés elérése érdekében kiindulásként az alábbi beállításokat javaslom (a gyártók eltérő elnevezéssel illethetik a beállítási módokat, s zárójelben szerepelnek az angol nyelvű menüben szokásos elnevezések is):

 Filmek nézéséhez mindenképpen a természetesebb képet nyújtó „Mozi”, („Movie” esetleg „Cinema”) vagy „Film”, világos szobában pedig a „Normál”, „Standard” vagy „Semleges” („ Neutral”) képmódot érdemes választani.

 A választható színhőmérsékletek közül a 6500 Kelvinhez legközelebb állót célszerű választani, amit többnyire a „Meleg” („Warm”) esetleg „Alacsony” („Low”) jelöléssel illetnek. Ha az túlságosan vörösesnek tűnne valaki számára, akkor a „Semleges”, „Közepes” („Neutral”, „Mid”) vagy „Normál” még mindig jobb választás, mint a „Hideg” vagy „Magas” („Cool” vagy „High”). Ha a készüléken számadattal megadott színhőmérsékletet lehet beállítani, akkor értelemszerűen a 6500 a célérték.

 Ha beállítható az LCD TV-n a háttérvilágítás, vagy a hátulról vetítős TV-n a lámpa fényereje, akkor azt érdemes a szoba megvilágítási körülményeihez, illetve kezdetben középértékre beállítani. A minimális beállítás produkálja a legmélyebb feketéket, ami sötét szobában nagyon sokat javít a képélményen, de nyilván csökkenti a világos képek fényerejét is. Még világos helyiségben sem valószínű azonban, hogy szükség lenne akkora fénykibocsátásra, amit a maximális beállításnál állít elő a képernyő. Vannak készülékek, melyek beépített fényérzékelőjük segítségével automatikusan is képesek beállítani mindezt, s ezt érdemes kihasználni.

Plazma TV-k esetén érdemes kezdetben a kontrasztot kicsit visszavenni, mert az jótékonyan hat a panel élettartamára, és csökkenti annak esélyét, hogy az „emlékezzen” a nagyon világos képelemekre, amit sokan helytelenül „beégésnek” neveznek.

Aki ennél egy kicsit tovább szeretne lépni, és pontosan szeretné beállítani a fényerőt, a kontrasztot, a színt és a képélességet az például a DVE beállító lemez segítségével az alábbiak szerint tehetik ezt meg:

DVE_tesztabra1.jpg
A fényerőt – pontosabban a fekete-szintet – a fenti ábra segítségével lehet beállítani, mégpedig úgy, hogy a fényerőszabályzót addig csökkentjük, amíg a kép két szélén elhelyezkedő a fekete háttérnél is feketébb függőleges sáv bele nem olvad a háttérbe. Így elérhető, hogy a fekete-szint a lehető legmélyebb legyen, de nem tűnnek el a sötétebb árnyalatok.

DVE_tesztabra3.jpg
A kontraszt – pontosabban a fehér-szint – mértékét úgy kell beállítani, hogy a legvilágosabb egymás melletti sávok is megkülönböztethetőek legyenek egymástól. Ha ugyanis a készülék kontrasztja túl magasra van állítva, akkor ezek a világos sávok összeolvadnak, s így elvesznek a kép fehér árnyalati részletei.

DVE_tesztabra2.jpg
A szín és színárnyalat fenti beállító képét egy a lemezhez mellékelt kék színszűrőn keresztül nézve azt kell beállítani, hogy a kék kocka és a fehér háttér azonos legyen.

DVE_tesztabra4.jpg
A fenti ábra segítségével addig növeljük az élességszabályzót, amíg a fekete betűk mellett meg nem jelennek a „túllövésre” utaló fehér árnyékok. Ha megjelentek, akkor vegyünk egy kicsit vissza az élességből, hogy ezek eltűnjenek. Az ábra segítségével az is megállapítható, hogy milyen a kép geometriája és hány százaléka nem látható a teljes képnek a készülék átskálázása következtében.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .