Antennák a digitális földi televíziós műsorsugárzás vételéhez

Az antennák két nagy csoportba sorolhatóak. Vannak külsőtéri- és beltéri antennák (közkeletűen az előbbit tetőantennának, az utóbbit szobaantennának is nevezik). Az antennatípust a vételi helytől és az ott lévő térerősségtől függően kell kiválasztani. Mivel a hazai DVB-T műsorsugárzás az UHF frekvenciasávban, a 21-69-as csatornákon (470-862 MHz) zajlik, ezért csak az ezek vételére alkalmas antennákkal foglalkozunk.

Panelantennák (balra), Yagi antenna (jobbra)

A külsőtéri antennák két legelterjedtebb családját a panelantennák (másnéven lepkeantennák) és a „Yagi” antennák alkotják. Az antennák jóságát a decibelben (dB) megadott nyereség jellemzi. Ez a szám azt mutatja, hogy az antenna mekkora feszültségjelet állít elő adott térerősség hatására. A nagyobb nyereségű antenna több jelet állít elő azonos térerősség mellett. A panelantennák fenti képen is látható, elterjedt „négydipólos” változatának nyeresége 12 dB. A „Yagi” antennák nyereségét a vízszintes rúdon elhelyezett elemek száma határozza meg. Adott típuson belül a különböző elemszámú változatok nyereség 12 dB és 14 dB közötti lehet. A nagyon sokelemes „Yagi” antennák nyeresége eléri a 18 dB-t is, de ezek felszerelése tetemes hosszuk miatt már nem egyszerű, ráadásul a rászálló nagytestű madarak könnyen kárt tehetnek bennük. A levezető antennakábel vízmentesen záródó dobozba szerelt szimmetrizálóhoz csatlakozik.


Míg az analóg adások szobaantennával történő vételét sokszor megkeseríti a reflexiók okozta szellemkép, addig a digitális adásoknál ez nem jelent gondot, mert a DVB-T modulációs és hibajavító rendszerét a visszaverődések hatását figyelembe véve tervezték meg. A DVB-T műsorsugárzást már évek óta folytató országokban a rendszer olyan térerő ellátást biztosít, hogy a lefedett háztartások mintegy egyharmadában lehetséges a szobaantennás vétel.

A szobaantenna lehet passzív vagy aktív, az utóbbiba antennaerősítőt is építenek. Többnyire mindkettő alapja a szobai alkalmazásra tervezett, a VHF és az UHF frekvenciasávok vételére alkalmas kisméretű antenna. A kis méret miatt magának az antennának a nyeresége kicsi, az UHF sávban általában 2 dB körüli, így az általa szolgáltatott jel csak elegendően nagy térerő esetén elégséges. A legkisebb nyereségek a botantennák nyújtják.


Az aktív szobaantennákba beépítik az antennaerősítőt, de a tetőantennák esetében is alkalmazható ez az eszköz a jelszint fokozására. Fontos azonban tudni, hogy antennaerősítővel nem mindig váltható ki a megfelelő nyereségű antenna. Például Egy 15 dB nyereségű kültéri antenna és egy 2 dB-es szobaantenna 13 dB-re beállított antennaerősítővel ugyan azonos jelszintet szolgáltat a vevőkészüléknek, de az utóbbi esetben a kimeneten az erősítő saját zaja is megjelenik a hasznos jel mellett. A hibamentes vételnek pedig feltétele, nemcsak az elegendő jelszint, de a hasznos jel és a zaj megfelelő aránya is. Lényeges tehát, hogy az antennaerősítőnek kicsi legyen a saját zajtényezője (7 dB-nél nem több), erősítése 23 dB-ig szabályozható legyen és kimenetének kivezérelhetősége lehetőleg nagy legyen (115 dBuV vagy nagyobb), hogy az analóg adások sokkal nagyobb szintű jelei se vezérelhessék túl. Természetesen az antennaerősítőnek is a 470-862 MHz-es frekvenciasávban kell működnie.