1. Oldal
Az Apple szabadalmilag védett rendszere egyidejűleg több néző számára, azok helyzetét érzékelve, egy speciális vetítőernyőre vetíti az autosztereoszkóp 3D képet.
A „Háromdimenziós kijelző rendszer” rövid elnevezéssel benyújtott és elfogadott Apple szabadalom eléggé bonyolult, de célját tekintve egyszerű megoldás. Olyan „nagyon hatásos, praktikus, hatékony, egyszerű, és olcsó autosztereoszkóp 3D képmegjelenítők” megvalósítását kínálja, „amelyek lehetővé teszik a nézők teljes és gondmentes szabad mozgását”.
A szabadalmi leírás szerint a virtuális valóság 3D világába jelenleg csak magányosan és nehézkesen lehet eljutni a felhasználók által gyakran viselt és csak individuális élményt nyújtó sisakokkal, speciális szemüvegekkel, vagy más eszközökkel. Érthető módon a nézők nem szeretik ezeket az eszközöket viselni a szemük előtt.
A jelenlegi ismert és sokak által fejlesztett parallaxis korlát illetve lentikuláris lencsék alkalmazásával megvalósított szemüveg nélkül élvezhető autosztereoszkóp 3D képmegjelenítéssel az a gond, hogy korlátozott számú nézőpontból és gyakran csak a képtől adott távolságban nyújtanak élvezhető képet.
Az Apple szabadalma túllép ezeken a korlátokon, és olyan térbeli képernyőt ígér, ami „kísértetiesnek vagy transzparensnek tűnően” jeleníti meg a képeket. Az autosztereoszkóp képernyők ugyanakkor valós időben és kereskedelmi szempontból elfogadható költségekkel valósíthatóak meg szemben a dinamikusan megjelenített holografikus képmegjelenítéssel, ami sokkal nagyobb számítási kapacitást és sávszélességet igényel.
Leegyszerűsítve az Apple megoldása követi a nézők helyzetét, mozgását és ezt az információt felhasználva irányítja a képpontok vetítését egy vetítővászonra, ami a fényt előre meghatározott szögben visszaverő funkcionális felülettel rendelkezik. Más szóval, minden egyes kivetített képpont fénysugara egy textúráról, egy reflektív képernyőről oly módon verődik vissza, hogy az a különböző szögekben álló minden néző szemébe eljut, különböző képet hozva létre a a bal és jobb szemben ezáltal hozva létre a 3D hatást.
Mivel a néző mozog a képernyőhöz képest, egyedi nézőpontját egy követő szenzor érzékeli, és ez az információ változtatja meg a vetítési szöget a néző számára. A szabadalom azt a módszert is leírja, ami a 3D vetítés manipulálásával lehetővé teszi a néző számára, hogy virtuális interakcióba lépjen a kijelzővel.
Kapcsolódó linkek:
A japánok már az igazi 3D TV-n dolgoznak
Egy lépéssel közelebb a holografikus TV-hez
Szemüveg nélküli 3D TV-k a Toshibától a CEATEC 2010-en
Szemüveg nélküli 3D kép prizmamintázatú vetítővászonról
A szabadalmi leírás szerint a virtuális valóság 3D világába jelenleg csak magányosan és nehézkesen lehet eljutni a felhasználók által gyakran viselt és csak individuális élményt nyújtó sisakokkal, speciális szemüvegekkel, vagy más eszközökkel. Érthető módon a nézők nem szeretik ezeket az eszközöket viselni a szemük előtt.
A jelenlegi ismert és sokak által fejlesztett parallaxis korlát illetve lentikuláris lencsék alkalmazásával megvalósított szemüveg nélkül élvezhető autosztereoszkóp 3D képmegjelenítéssel az a gond, hogy korlátozott számú nézőpontból és gyakran csak a képtől adott távolságban nyújtanak élvezhető képet.
Az Apple szabadalma túllép ezeken a korlátokon, és olyan térbeli képernyőt ígér, ami „kísértetiesnek vagy transzparensnek tűnően” jeleníti meg a képeket. Az autosztereoszkóp képernyők ugyanakkor valós időben és kereskedelmi szempontból elfogadható költségekkel valósíthatóak meg szemben a dinamikusan megjelenített holografikus képmegjelenítéssel, ami sokkal nagyobb számítási kapacitást és sávszélességet igényel.
Leegyszerűsítve az Apple megoldása követi a nézők helyzetét, mozgását és ezt az információt felhasználva irányítja a képpontok vetítését egy vetítővászonra, ami a fényt előre meghatározott szögben visszaverő funkcionális felülettel rendelkezik. Más szóval, minden egyes kivetített képpont fénysugara egy textúráról, egy reflektív képernyőről oly módon verődik vissza, hogy az a különböző szögekben álló minden néző szemébe eljut, különböző képet hozva létre a a bal és jobb szemben ezáltal hozva létre a 3D hatást.
Mivel a néző mozog a képernyőhöz képest, egyedi nézőpontját egy követő szenzor érzékeli, és ez az információ változtatja meg a vetítési szöget a néző számára. A szabadalom azt a módszert is leírja, ami a 3D vetítés manipulálásával lehetővé teszi a néző számára, hogy virtuális interakcióba lépjen a kijelzővel.
Kapcsolódó linkek:
A japánok már az igazi 3D TV-n dolgoznak
Egy lépéssel közelebb a holografikus TV-hez
Szemüveg nélküli 3D TV-k a Toshibától a CEATEC 2010-en
Szemüveg nélküli 3D kép prizmamintázatú vetítővászonról