1. Oldal
Aki azt gondolja, hogy az amerikai fogyasztók értik a nagyfelbontású televíziózást, azoknak érdemes megfontolni a Leichtman Research Group kérdőíves kutatásainak eredményeit. Valószínűleg másutt sem tájékozottabbak az átlagemberek.
A kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a ma már 24 millió HDTV készülékkel rendelkező amerikai háztartás felében jelenleg nem néznek nagyfelbontású műsort, mert be sem szerezték kábel, telefon vagy műholdas műsorszolgáltatójuktól az ehhez szükséges berendezést. Ez utóbbiak fele – tehát kb. 6 millió – azonban nincs is tisztában vele, hogy nem HDTV-t néz. Bruce Leichtman a piackutató cég elnöke szerint a zavarodottság részben annak tudható be, hogy a vásárlók egy része nem is tudja elhinni, hogy nem azt kapja, amiért fizetett, hisz oly sok pénzt költöttek a készülékre. Ez a kognitív disszonancia.
A szórakoztatóelektronika előremenetelése természetesen tele van olyan példákkal, melyek azt mutatják, a technológia néha megelőzi az átlagfelhasználók felfogóképességét. Nem véletlenül igénylik sokan a segítséget az új technológiák alkalmazása kapcsán, és a felmérések szerint a legtöbb fogyasztó különböző berendezései képességeinek csak töredékét használja ki.
Az elemzés szerint az, hogy oly sok HDTV tulajdonos nincs tisztában mit is vásárolt, mindenkinek rossz. Miután az amerikai TV hálózatok is évekig lógatták a lábukat, most erőltetett beruházásokba fogtak, hogy műsoraikat nagyfelbontásban állítsák elő. De ezek a befektetések nem fognak egyhamar megtérülni, ha a HDTV tulajdonosok 50%-a nem felkészült a HD műsorok nézésére. A kiskereskedők és gyártók eközben arra panaszkodnak, hogy rendkívül sok készüléket visznek vissza a vásárlók, mert otthon nem azt a képet látják, mint ami az üzletben elbűvölte őket. Az egyik nagy amerikai kiskereskedelmi lánc beszerzője szerint ez olyan, mintha „lenne egy Porschénk és 60-al vezetnénk a nyílegyenes sztrádán”.
A fogyasztók hozzáállása ugyanakkor érthető. Az amerikai vásárlók is ahhoz szoktak hozzá, hogy csak hazaviszik az új készüléket, összedugják a kábellel vagy műholdvevővel és visszahuppannak a fotelba. Most azonban ha megvásárolnak egy digitális HDTV készüléket meg kell győződniük róla, hogy kábeles vagy műholdas szolgáltatójuknak van-e nagyfelbontású műsorkínálata, ami persze általában többe is kerül. Azután bérelniük kell egy nagyfelbontású adások vételére szolgáló set-top box-ot és megfelelően be is kell üzemelni azt.
S mindezen előkészületek után a nézők még mindig elkövetheti azt a hibát, hogy rossz csatornát néznek. A kábel- és műholdas rendszerek ugyanis mind HDTV mind hagyományos felbontású csatornákat közvetítenek ugyanazon hálózatoktól. Számos fogyasztót megzavar, mikor azt látják kiírva a hagyományos csatornán „adás nagyfelbontásban”. Azt gondolják HDTV programot látnak, pedig nem.
Tovább bonyolítja a dolgokat, hogy a készülékgyártók azon versengenek melyik a jobb, a plazma vagy az LCD képernyő. Még rosszabb, ha a fogyasztó nagyfelbontású DVD lejátszót szeretne, és választania kell a Blu-ray és a HD DVD formátumok között, melyek lemezei természetesen nem játszhatóak le a másik lejátszón.
Amerikában is napirenden van a teljes digitális átállás, ez 2009. februárjáig befejeződik. Az iparág legnagyobb kereskedelmi csoportjai, melyek a műsorszolgáltatókat, kábelhálózatokat, készülékgyártókat, TV hálózatokat és kiskereskedőket képviselik, fogyasztó-képző erőfeszítéseket tesznek. Létrehoznak egy új weboldalt, s azután kiterjedt kutatásba fognak és célcsoportokon vizsgálják a fogyasztók igényeit.
Talán itt lenne az ideje, hogy náluk is elgondolkodjanak az illetékesek a fogyasztók felkészítéséről, hogy zökkenőmentes legyen a 2011. végére tervezett teljes digitális átállás. Portálunk mindenesetre megpróbál mindent megtenni ennek érdekében (Szerző).
A szórakoztatóelektronika előremenetelése természetesen tele van olyan példákkal, melyek azt mutatják, a technológia néha megelőzi az átlagfelhasználók felfogóképességét. Nem véletlenül igénylik sokan a segítséget az új technológiák alkalmazása kapcsán, és a felmérések szerint a legtöbb fogyasztó különböző berendezései képességeinek csak töredékét használja ki.
Az elemzés szerint az, hogy oly sok HDTV tulajdonos nincs tisztában mit is vásárolt, mindenkinek rossz. Miután az amerikai TV hálózatok is évekig lógatták a lábukat, most erőltetett beruházásokba fogtak, hogy műsoraikat nagyfelbontásban állítsák elő. De ezek a befektetések nem fognak egyhamar megtérülni, ha a HDTV tulajdonosok 50%-a nem felkészült a HD műsorok nézésére. A kiskereskedők és gyártók eközben arra panaszkodnak, hogy rendkívül sok készüléket visznek vissza a vásárlók, mert otthon nem azt a képet látják, mint ami az üzletben elbűvölte őket. Az egyik nagy amerikai kiskereskedelmi lánc beszerzője szerint ez olyan, mintha „lenne egy Porschénk és 60-al vezetnénk a nyílegyenes sztrádán”.
A fogyasztók hozzáállása ugyanakkor érthető. Az amerikai vásárlók is ahhoz szoktak hozzá, hogy csak hazaviszik az új készüléket, összedugják a kábellel vagy műholdvevővel és visszahuppannak a fotelba. Most azonban ha megvásárolnak egy digitális HDTV készüléket meg kell győződniük róla, hogy kábeles vagy műholdas szolgáltatójuknak van-e nagyfelbontású műsorkínálata, ami persze általában többe is kerül. Azután bérelniük kell egy nagyfelbontású adások vételére szolgáló set-top box-ot és megfelelően be is kell üzemelni azt.
S mindezen előkészületek után a nézők még mindig elkövetheti azt a hibát, hogy rossz csatornát néznek. A kábel- és műholdas rendszerek ugyanis mind HDTV mind hagyományos felbontású csatornákat közvetítenek ugyanazon hálózatoktól. Számos fogyasztót megzavar, mikor azt látják kiírva a hagyományos csatornán „adás nagyfelbontásban”. Azt gondolják HDTV programot látnak, pedig nem.
Tovább bonyolítja a dolgokat, hogy a készülékgyártók azon versengenek melyik a jobb, a plazma vagy az LCD képernyő. Még rosszabb, ha a fogyasztó nagyfelbontású DVD lejátszót szeretne, és választania kell a Blu-ray és a HD DVD formátumok között, melyek lemezei természetesen nem játszhatóak le a másik lejátszón.
Amerikában is napirenden van a teljes digitális átállás, ez 2009. februárjáig befejeződik. Az iparág legnagyobb kereskedelmi csoportjai, melyek a műsorszolgáltatókat, kábelhálózatokat, készülékgyártókat, TV hálózatokat és kiskereskedőket képviselik, fogyasztó-képző erőfeszítéseket tesznek. Létrehoznak egy új weboldalt, s azután kiterjedt kutatásba fognak és célcsoportokon vizsgálják a fogyasztók igényeit.
Talán itt lenne az ideje, hogy náluk is elgondolkodjanak az illetékesek a fogyasztók felkészítéséről, hogy zökkenőmentes legyen a 2011. végére tervezett teljes digitális átállás. Portálunk mindenesetre megpróbál mindent megtenni ennek érdekében (Szerző).