A vetítő
Bár a katódsugárcsöves vetítők mellett egyre erősebben „jön fel” az LCD és DLP technológia, mégis a mai napig sokan csak ezekkel tudják elképzelni házi-mozijukat. Nekik szeretnénk az alábbiakban leírni egy ilyen vetítőhelyet.
A vetítő
Persze nem mindegy, milyet választunk. Ha nagyobb felületet szeretnénk megvetíteni, ahhoz kellő fényerejű, legalább 8 colos (20 cm képátlójú) képcsövekkel rendelkező vetítő szükséges. Vannak már 12, illetve 20 colos változatok is, de ezeket inkább mozik vásárolják. A 8 colos csöves vetítők másik nagy előnye a fényerő mellett, hogy többségük nagy számítógépes felbontásokat is képes megjeleníteni. Kérdezhetnék, hogy miért fontos ez, hiszen házi-mozinkban főleg filmeket szeretnénk nézni videoról ill. DVD-ről. A válasz igen egyszerű. A magas számítógépes felbontáshoz a három képcső képét igen pontosan kell fedésbe hozni a vásznon. Ehhez a vetítőbe épített kifinomult, a pontosabb beállítást biztosító elektronikára és beállító ábrákra van szükség. Mindez a videoképeken is megmutatja jótékony hatását, főleg a kép sarkainál.
Miután kiválasztottuk a megfelelő típust, a vetítőt el kell helyezni a mennyezeten. Bár a vetítő tud asztalról is vetíteni, mégis több előnye van a mennyezeti szerelésnek. Egyrészt nincs útban, másrészt a vászonról visszaverődő fény egyenesen a nézőre irányul, harmadrészt nem mozdul el, így a beállítások megmaradnak. Sok vetítőben ventilátorok működnek, amelyek a hosszú élettartamot biztosítják számára. Ezek, bár nem túl hangosak, mégis sokakat zavarnak mozizás közben. Bevett gyakorlat ezért, hogy a berendezést egy hangszigetelt dobozba rejtik a mennyezeten, így a zaj kiküszöbölhető. Egy dolgot azonban nem szabad elfelejteni, a projektor „hűtéséhez” szükség van levegőre.
Fontos az is, hogy a vetítendő forrás képe tökéletes minőségben jusson el a projektorhoz. A videomagnók és DVD lejátszók rendelkeznek un. kompozit videokimenettel, de ennek minősége nem megfelelő egy jó sorfelbontású képhez. Az S-videó jel már jobbnak tűnik, de a legtökéletesebb, ha a három színt és a szinkront külön-külön kábelen küldjük fel a vetítőnek. A legtöbb DVD lejátszóból ezek a jelek kivezethetőek. Persze ez még nem mindíg elég a tökéletes képhez. A kb. 500 képsor átvitelére képes (nem HDTV felbontású) videojelet érdemes sorduplázással, vagy inkább négyszerezéssel „finomítani”. A legtöbb vetítőgyártó ezt a processzort némi felárért beépíti magába a projektorba, de vannak erre szakosodott cégek is, amelyek – néha igen borsos árért – nagyon jó minőségű külső egységeket kínálnak. Tegyünk be ebből is egyet mozinkba. Nos, azt hiszem a megfelelő képről már gondoskodtunk, jöhet a többi!
Persze nem mindegy, milyet választunk. Ha nagyobb felületet szeretnénk megvetíteni, ahhoz kellő fényerejű, legalább 8 colos (20 cm képátlójú) képcsövekkel rendelkező vetítő szükséges. Vannak már 12, illetve 20 colos változatok is, de ezeket inkább mozik vásárolják. A 8 colos csöves vetítők másik nagy előnye a fényerő mellett, hogy többségük nagy számítógépes felbontásokat is képes megjeleníteni. Kérdezhetnék, hogy miért fontos ez, hiszen házi-mozinkban főleg filmeket szeretnénk nézni videoról ill. DVD-ről. A válasz igen egyszerű. A magas számítógépes felbontáshoz a három képcső képét igen pontosan kell fedésbe hozni a vásznon. Ehhez a vetítőbe épített kifinomult, a pontosabb beállítást biztosító elektronikára és beállító ábrákra van szükség. Mindez a videoképeken is megmutatja jótékony hatását, főleg a kép sarkainál.
Miután kiválasztottuk a megfelelő típust, a vetítőt el kell helyezni a mennyezeten. Bár a vetítő tud asztalról is vetíteni, mégis több előnye van a mennyezeti szerelésnek. Egyrészt nincs útban, másrészt a vászonról visszaverődő fény egyenesen a nézőre irányul, harmadrészt nem mozdul el, így a beállítások megmaradnak. Sok vetítőben ventilátorok működnek, amelyek a hosszú élettartamot biztosítják számára. Ezek, bár nem túl hangosak, mégis sokakat zavarnak mozizás közben. Bevett gyakorlat ezért, hogy a berendezést egy hangszigetelt dobozba rejtik a mennyezeten, így a zaj kiküszöbölhető. Egy dolgot azonban nem szabad elfelejteni, a projektor „hűtéséhez” szükség van levegőre.
Fontos az is, hogy a vetítendő forrás képe tökéletes minőségben jusson el a projektorhoz. A videomagnók és DVD lejátszók rendelkeznek un. kompozit videokimenettel, de ennek minősége nem megfelelő egy jó sorfelbontású képhez. Az S-videó jel már jobbnak tűnik, de a legtökéletesebb, ha a három színt és a szinkront külön-külön kábelen küldjük fel a vetítőnek. A legtöbb DVD lejátszóból ezek a jelek kivezethetőek. Persze ez még nem mindíg elég a tökéletes képhez. A kb. 500 képsor átvitelére képes (nem HDTV felbontású) videojelet érdemes sorduplázással, vagy inkább négyszerezéssel „finomítani”. A legtöbb vetítőgyártó ezt a processzort némi felárért beépíti magába a projektorba, de vannak erre szakosodott cégek is, amelyek – néha igen borsos árért – nagyon jó minőségű külső egységeket kínálnak. Tegyünk be ebből is egyet mozinkba. Nos, azt hiszem a megfelelő képről már gondoskodtunk, jöhet a többi!
A vászon
Bár a katódsugárcsöves vetítők mellett egyre erősebben „jön fel” az LCD és DLP technológia, mégis a mai napig sokan csak ezekkel tudják elképzelni házi-mozijukat. Nekik szeretnénk az alábbiakban leírni egy ilyen vetítőhelyet.
A vászon
A vetítő önmagában mit sem ér, hiszen nem azt látjuk, amit az vetít, hanem azt, ami visszaverődik a vászonról. És ez nagyon igaz! Nem hiába foglalkoznak mammutcégek világszerte, csak a vetítővászonnal. Az anyagfajták és szerelési struktúrák sokaságában nem könnyű eligazodni segítsége nélkül.
Már csak a vászon (ernyő) mérete van hátra. Ennek kiválasztásához a szoba méreteiből kell kiindulni, és el kell dönteni azt is milyen távolságból és hányan fogják nézni az ernyőt. Döntés kérdése az is, hogy 4:3 vagy 16:9 oldalarányú vásznat telepítünk. Miért is kérdéses ez? Azok számára, akik csak régi, klasszikus filmeket vagy más műsorokat néznének, a hagyományos 4:3 formátum – a televízió képaránya – is megfelelő, míg a „szélesvásznú” filmeket nézőknek a 16:9 formátumra van szüksége – a DVD lemezeken ez (illetve a még szélesebb) az uralkodó. Mindezekből együtt határozható meg a vászon nagysága.
CRT-s vetítési trükk, hogy a DVD a 16:9-es formátumú képét un. anamorf módon (a képen megjelenő alakok megnyúlnak) jelenítik meg 4:3 formátumban, kihasználva a tv-sorok teljes (szabványos) számát. Azután ezt a képet analóg módon összenyomják széles formátumúra, vagyis a sorok közötti távolság csökkentésével sűrítik a felbontást. (Ez a fajta kép teljesen különbözik attól, amikor úgy jelenik meg a 16:9 formátum, hogy a kép felső és alsó részén egy-egy fekete sáv látható, hiszen ekkor a sötét sávok is aktív sorokat foglalnak el). Így a katódsugárcső foszforrétegének teljes szélességét, de csak magasságának egy csökkentett részét használjuk fel.
Széles formátumban tehát kiváló, nagy felbontású kép jelenik meg. Akkor van a bökkenő, ha 4:3-ban is szeretnénk vetíteni a 16:9-es vászonra, hiszen ekkor a foszforréteg eddig használaton kívüli részét kellene „hadra fogni”, vagyis a vászon alá és fölé is vetítene a projektor. Ekkor az az eljárás, hogy a már függőlegesen összenyomott képet vízszintesen is összenyomják, így a 16:9-es vászon közepén lesz a kép, és a két szélén a fekete sáv. Ez utóbbiak eltüntetésére szolgálhat egy függöny vagy az un. maszkolható vásznak, amelyek ebben az esetben fekete szegélyt eresztenek motorosan a kép két szélére.
A CRT vetítők élettartama 20 ezer óra körül mozog. Mivel a fenti „trükkel” mind horizontálisan, mind pedig vertikálisan összenyomtuk a képet (4:3 esetében) ezért az elektronok sokkal intenzívebben „lövik” a foszforréteg közepét, mintha az egészet kéne. Ez az élettartamot 13-14 ezer órára csökkenti. Nem kevés a különbség, de kit érdekel ez álmaink házi-mozijában?
A vetítő önmagában mit sem ér, hiszen nem azt látjuk, amit az vetít, hanem azt, ami visszaverődik a vászonról. És ez nagyon igaz! Nem hiába foglalkoznak mammutcégek világszerte, csak a vetítővászonnal. Az anyagfajták és szerelési struktúrák sokaságában nem könnyű eligazodni segítsége nélkül.
Már csak a vászon (ernyő) mérete van hátra. Ennek kiválasztásához a szoba méreteiből kell kiindulni, és el kell dönteni azt is milyen távolságból és hányan fogják nézni az ernyőt. Döntés kérdése az is, hogy 4:3 vagy 16:9 oldalarányú vásznat telepítünk. Miért is kérdéses ez? Azok számára, akik csak régi, klasszikus filmeket vagy más műsorokat néznének, a hagyományos 4:3 formátum – a televízió képaránya – is megfelelő, míg a „szélesvásznú” filmeket nézőknek a 16:9 formátumra van szüksége – a DVD lemezeken ez (illetve a még szélesebb) az uralkodó. Mindezekből együtt határozható meg a vászon nagysága.
CRT-s vetítési trükk, hogy a DVD a 16:9-es formátumú képét un. anamorf módon (a képen megjelenő alakok megnyúlnak) jelenítik meg 4:3 formátumban, kihasználva a tv-sorok teljes (szabványos) számát. Azután ezt a képet analóg módon összenyomják széles formátumúra, vagyis a sorok közötti távolság csökkentésével sűrítik a felbontást. (Ez a fajta kép teljesen különbözik attól, amikor úgy jelenik meg a 16:9 formátum, hogy a kép felső és alsó részén egy-egy fekete sáv látható, hiszen ekkor a sötét sávok is aktív sorokat foglalnak el). Így a katódsugárcső foszforrétegének teljes szélességét, de csak magasságának egy csökkentett részét használjuk fel.
Széles formátumban tehát kiváló, nagy felbontású kép jelenik meg. Akkor van a bökkenő, ha 4:3-ban is szeretnénk vetíteni a 16:9-es vászonra, hiszen ekkor a foszforréteg eddig használaton kívüli részét kellene „hadra fogni”, vagyis a vászon alá és fölé is vetítene a projektor. Ekkor az az eljárás, hogy a már függőlegesen összenyomott képet vízszintesen is összenyomják, így a 16:9-es vászon közepén lesz a kép, és a két szélén a fekete sáv. Ez utóbbiak eltüntetésére szolgálhat egy függöny vagy az un. maszkolható vásznak, amelyek ebben az esetben fekete szegélyt eresztenek motorosan a kép két szélére.
A CRT vetítők élettartama 20 ezer óra körül mozog. Mivel a fenti „trükkel” mind horizontálisan, mind pedig vertikálisan összenyomtuk a képet (4:3 esetében) ezért az elektronok sokkal intenzívebben „lövik” a foszforréteg közepét, mintha az egészet kéne. Ez az élettartamot 13-14 ezer órára csökkenti. Nem kevés a különbség, de kit érdekel ez álmaink házi-mozijában?
A körülmények
Bár a katódsugárcsöves vetítők mellett egyre erősebben „jön fel” az LCD és DLP technológia, mégis a mai napig sokan csak ezekkel tudják elképzelni házi-mozijukat. Nekik szeretnénk az alábbiakban leírni egy ilyen vetítőhelyet.
A körülmények
Már van mivel, és van hova vetítenünk. A „hol?” még hátravan. A dedikált házi-mozi szoba legyen kényelmes és stílusos. Tervezését, kialakítását bízzuk belsőépítész és akusztikus szakemberekre.
A tökéletességre való törekvés egyik lényeges eleme a környezeti fények kiszűrése. A vetített kép kontrasztjának legnagyobb ellensége ugyanis a fény! Mivel a filmek többségében a fehér szín kb. 15-20%-ban van jelen, ezért a fekete színen igen nagy a hangsúly, amit csak koromsötét szobában lehet elérni.
Persze ez nem lehet feltétel egy privát moziban, hiszen a saját szobájában senki sem akar hasra esni a hűtőszekrény felé menet. A külső fények távoltartása érdekében ablaktalan helyiségbe telepítsük házi-mozinkat. Divat a mozit a pincébe telepíteni, hiszen itt éjjel-nappal sötét van. A belső világítást irányított, szúró fények elhelyezésével oldjuk meg, amelyek még véletlenül sem irányulnak a vászonra. A szűk optikájú halogének erre a legmegfelelőbbek. A direkt fények mellett gondolni kell a szórt fényekre is, amelyek bár kevésbé zavaróak, mégis homogén fátylat hozhatnak létre a vászon felületén. Ennek kizárása érdekében célszerű sötét, matt anyagokkal burkolni a szoba falait, mennyezetét és padlózatát.
A kényelmes fotelek vagy kanapék helye a képhez igazítható, akár két-három sorba is tehetőek, ha nagyobb baráti társaság érkezne. Ez esetben érdemes kis emelést alkalmazni a további sorok számára, hiszen az előttünk ülők feje felett el kell látni.
Jó mozizást!
Már van mivel, és van hova vetítenünk. A „hol?” még hátravan. A dedikált házi-mozi szoba legyen kényelmes és stílusos. Tervezését, kialakítását bízzuk belsőépítész és akusztikus szakemberekre.
A tökéletességre való törekvés egyik lényeges eleme a környezeti fények kiszűrése. A vetített kép kontrasztjának legnagyobb ellensége ugyanis a fény! Mivel a filmek többségében a fehér szín kb. 15-20%-ban van jelen, ezért a fekete színen igen nagy a hangsúly, amit csak koromsötét szobában lehet elérni.
Persze ez nem lehet feltétel egy privát moziban, hiszen a saját szobájában senki sem akar hasra esni a hűtőszekrény felé menet. A külső fények távoltartása érdekében ablaktalan helyiségbe telepítsük házi-mozinkat. Divat a mozit a pincébe telepíteni, hiszen itt éjjel-nappal sötét van. A belső világítást irányított, szúró fények elhelyezésével oldjuk meg, amelyek még véletlenül sem irányulnak a vászonra. A szűk optikájú halogének erre a legmegfelelőbbek. A direkt fények mellett gondolni kell a szórt fényekre is, amelyek bár kevésbé zavaróak, mégis homogén fátylat hozhatnak létre a vászon felületén. Ennek kizárása érdekében célszerű sötét, matt anyagokkal burkolni a szoba falait, mennyezetét és padlózatát.
A kényelmes fotelek vagy kanapék helye a képhez igazítható, akár két-három sorba is tehetőek, ha nagyobb baráti társaság érkezne. Ez esetben érdemes kis emelést alkalmazni a további sorok számára, hiszen az előttünk ülők feje felett el kell látni.
Jó mozizást!