1. Oldal
A „Charie Angyalai – Teljes Gázzal” Blu-ray Disc változata a DVD-ken is használt MPEG-2 videotömörítést alkalmazza. De miért van ez így, és miként hatott mindez a formátum megszületésére.
A Sony Picture némi szenzációt keltve bejelentette, hogy elkészült az első Blu-ray Disc-re szerkesztett és kódolt egészestés játékfilmmel, mely demonstrációs célokat szolgál majd.A „Charie Angyalai – Teljes Gázzal” című mozi Blu-ray Disc-jén MPEG-2 a videotömörítés, vagyis ugyanaz, ami a szabvány DVD-Video lemezeken is, csak a képek természetesen nagyfelbontásúak. Ráadásul a bejelentést követően a Sony illetékesei jelezték, hogy a további első Blu-ray filmmegjelenések kódolása is MPEG-2 lesz, és ez nemcsak a saját, de a többi filmstúdió kiadványaira is vonatkozik majd. Vagyis, bár a Blu-ray Disc választható videotömörítési formátumai között két sokkal hatékonyabb codec (a Microsoft VC-1 és az MPEG-4 AVC (H.264)) is szerepel, a Sony „belátható időn belül” a kipróbált és bevált MPEG-2-ben bízik.
Hogy melyik codec jobb a nagyfelbontású képek reprodukálására, az lehet vita kérdése. Az viszont tény, hogy a VC-1-et és az MPEG-4-et az Interneten történő mozgókép-továbbítás érdekében alacsony adatátviteli sebességű, jó minőségű, nagyfelbontású képátvitelre tervezték, míg az ugyancsak minőségi képeket produkáló MPEG-2-höz nagyobb adatsebesség szükséges. Az utóbbi alkalmazása azt jelentheti, hogy lényegtelenné válhat a Blu-ray Disc HD-DVD-vel szemben hangoztatott legnagyobb előnye, a nagyobb kapacitás.
A „Charie Angyalai” átlagosan 18MB/sec bitsebességgel lett kódolva, VC-1 vagy MPEG-4 alkalmazása esetén ez 7-8MB/sec lenne. Vagyis az MPEG-2 kódolás sokkal több kapacitást „emészt fel” a filmhez, és alig marad hely a 25GB-os Blu-ray Disc-en a szokványos extrákon fölüli szolgáltatásokra, pedig sokan ezért választották a nagyobb kapacitású formátumot. VC-1 kódolással a 30GB-os HD-DVD-re felfér a „Charie Angyalai I és II”, és még marad is rajta hely.
Akik kezdettől figyelemmel kísérik a két formátumok fejlődését és küzdelmét, azoknak mindez nem meglepetés. Most már az is világos, hogy mennyire fontos szerepet játszik a formátumháború kialakulásában az, hogy a kezdetekben nem született megegyezés a videotömörítés tekintetében.
Az MPEG-2 az amerikai HDTV szabvány tömörítési formátuma, s a Sony ezzel kompatibilis Blu-ray Disc rekordert akart. Ugyanakkor a Sony-nak anyagilag és intézményesen is fontos az MPEG-2, mert közel 150 szabadalma van annak licencében, és érdeke, hogy a codec még jobban elterjedjen. A Sony tehát az elejétől fogva olyan hardvert akart készíteni, mely az MPEG-2 kódolásra alapul, és nagyon sokáig ellen is állt a fejlettebb codec-ek Blu-ray Disc-be való beemelésének (ez csak 2004 őszén történt meg), pedig azt számos más a formátumot támogató cég kérte.
A kevésbé hatékony MPEG-2 tömörítés miatt a Sony-nak megoldást kellett találnia, miként tárolhatna elegendő mennyiségű adatot a 12 centi átmérőjű korongon. Így változtatták meg a DVD lemez szerkezetét, közelebb hozva az adathordozó réteget a felszínhez, és sokkal fókuszáltabb lézernyalábot használva érték el a kívánt célt.
A Toshiba pont fordítva állt neki a HD-DVD fejlesztésének. Fogta a meglévő lemezszerkezetet – ami jórészt a saját szellemi terméke – és a nagyfelbontású képek tárolásához szükséges adatmennyiség csökkentéséhez vette a korszerű tömörítési eljárásokat. Az eredmény egy könnyen és olcsón gyártható lemez, amin viszont az optikai lemezformátumok jövője iránt nem különösen elkötelezettek IT cégek – ilyen a VC-1-et birtokló Microsoft – technológiáit kell használni.
Hogy melyikük választott helyes utat, még nem tudhatjuk.
Kapcsolódó linkek:
Blu-ray Disc és HD-DVD hírek (X.)
A Blu-ray Disc is a Microsoft technológiája mögé állt
DVD Forum döntések a HD-DVD-ről