1. Oldal
Egy amerikai szakújságíró azt vizsgálta 75 idén megjelent HDTV készüléken, hogy azok valójában milyen felbontású kép előállítására képesek. A tesztsorozat eredménye szerint még mindig a plazma TV-ken legjobb a mozgóképek felbontása.
Az összes LCD TV, mikrodisplay hátulról vetítős TV és a legtöbb plazma HDTV progresszív képfrissítéssel jeleníti meg a képet. Ezért a bemenetén megjelenő váltott-soros 1080i jel (többnyire ezt a szabványt alkalmazzák a HDTV műsorszórók) mind az 1080 sorát fel kell dolgozni a készülékben. Ha a HDTV nem megfelelően végzi el a váltott-sorosból progresszív képfrissítésbe alakítást (deinterlacing), akkor csak az egyik félkép 540 sorát fogja feldolgozni. A 2007-es készülékek több mint 65%-a átment ezen a teszten, amit a Silicon Optix HQV Blu-ray Disc és HD DVD formátumokon is kapható HD tesztlemezzel vizsgáltak.
A másodpercenként 24 képkockából álló filmek USA-ban használatos 60Hz-es képváltású 1080i jellé konvertálásakor a film egymás utáni képkockáit három, kettő, majd megint három, megint kettő (stb.) félképekké bontják. Ezt hívják 3:2 „pull down” képlebontásnak. Lényeges, hogy a HDTV készülék miként állítja vissza az így lebontott jelet megfelelő képsorozattá, a 1080i félképek 1080p progresszív frissítésű képekké újra összeállításával (3:2 inverse pulldown). Az a készülék, amelyik elégtelenül végzi ezt, képhibákat produkál vagy ront a felbontáson. A már említett tesztlemezzel ellenőrizték ezt is. A 75 készülékből csupán 14 (18,66%) kezelte megfelelően a 3:2 kadenciájú jelet, ami elég elszomorító.
Megjegyzés: Az európai PAL szabvány szerinti 50Hz-es képfrissítésű, 2:2 képlebontású jelet a másodpercenként 24 képkockás film kb. 4%-os felgyorsításával és a képkockák két félképpé alakításával állítják elő. Ennek progresszív képfrissítésű képsorozattá visszaalakítása technikailag egyszerűbb, ezért feltehetően a teszt jobb eredményre vezetne.
Az is kérdés, hogy egy 1080p felbontású HDTV képes-e minden vízszintes képrészletet a soronkénti 1920 pixel mindenegyes pixelére lebontani. Ennek a tesztnek az elvégzésére a szakíró egy olyan HDTV jelgenerátort használt, melynek tesztábrája egy pixel széles, függőleges váltakozó fekete-fehér vonalakból áll. Az a készülék ment át a teszten, melyen a fekete-fehér vonalak tisztán láthatóak voltak. Ha a sávhatár szélén levágás van, a vonalak sötétszürkévé és világosszürkévé válnak, és ha a készülék nem képes pixelekre lebontani a mérőábra jelét, akkor a képernyő üresnek látszik. A húsz tesztelt 1080p felbontású készülékből 17 (85%) teljes sávszélességgel rendelkezett, a fennmaradóak némi levágást mutattak.
A HDTV-k többségénél a mozgás a felbontás gyengülésével jár. Ez főleg sportműsorok vagy akciófilmek nézésénél válik láthatóvá. Annak felmérésére, hogy mennyi felbontás-veszteség lép fel a mozgás következtében egy úgynevezett „FPD Benchmark” szoftvert használt a szakíró, ami egy Blu-ray lemezről a fenti monoszkóp mérőábrát jeleníti meg a képernyőn. Ez fehér alapon fekete, ékszerűen összetartó vonalak sorozatából áll, melyek mellett a felbontást jelző számok találhatóak. Erről álló helyzetben illetve mozgásban – ott ahol a vonalak még elkülönülten láthatóak, vagyis nem mosódnak össze – leolvasható a sorfelbontás. Az értékek aztán összehasonlíthatóak.
Az eredmények alapján a húsz 1080p felbontású HDTV három csoportba volt sorolható. A legjobbak között csak plazma készülékek szerepeltek. Ezek mindegyike 1080 sor állókép felbontásra volt képes, és 830-880 sor közötti mozgókép felbontást mutattak. A következő csoportba a mikrodisplay hátulról vetítős TV-k kerültek, melyek modelltől függően 1050-1080 sor közötti állókép illetve 610-780 sor közötti mozgókép felbontást produkáltak. A leggyengébb csoportba csak LCD TV-k soroltattak 400 (egy ilyen készülék volt) és 1080 sor közötti állókép felbontással, valamint 360 (egy készülék) és 600 sor közötti mozgókép felbontással. A tesztelt LCD TV-k közül három volt 120Hz-es vagyis megduplázott képfrissítésű, s ezek mindegyike elérte a 600 soros mozgásfelbontást.
Kapcsolódó link:
A plazmagyártók másképpen mérnék a HDTV-k felbontását
LCD vagy plazma TV ?
A másodpercenként 24 képkockából álló filmek USA-ban használatos 60Hz-es képváltású 1080i jellé konvertálásakor a film egymás utáni képkockáit három, kettő, majd megint három, megint kettő (stb.) félképekké bontják. Ezt hívják 3:2 „pull down” képlebontásnak. Lényeges, hogy a HDTV készülék miként állítja vissza az így lebontott jelet megfelelő képsorozattá, a 1080i félképek 1080p progresszív frissítésű képekké újra összeállításával (3:2 inverse pulldown). Az a készülék, amelyik elégtelenül végzi ezt, képhibákat produkál vagy ront a felbontáson. A már említett tesztlemezzel ellenőrizték ezt is. A 75 készülékből csupán 14 (18,66%) kezelte megfelelően a 3:2 kadenciájú jelet, ami elég elszomorító.
Megjegyzés: Az európai PAL szabvány szerinti 50Hz-es képfrissítésű, 2:2 képlebontású jelet a másodpercenként 24 képkockás film kb. 4%-os felgyorsításával és a képkockák két félképpé alakításával állítják elő. Ennek progresszív képfrissítésű képsorozattá visszaalakítása technikailag egyszerűbb, ezért feltehetően a teszt jobb eredményre vezetne.
Az is kérdés, hogy egy 1080p felbontású HDTV képes-e minden vízszintes képrészletet a soronkénti 1920 pixel mindenegyes pixelére lebontani. Ennek a tesztnek az elvégzésére a szakíró egy olyan HDTV jelgenerátort használt, melynek tesztábrája egy pixel széles, függőleges váltakozó fekete-fehér vonalakból áll. Az a készülék ment át a teszten, melyen a fekete-fehér vonalak tisztán láthatóak voltak. Ha a sávhatár szélén levágás van, a vonalak sötétszürkévé és világosszürkévé válnak, és ha a készülék nem képes pixelekre lebontani a mérőábra jelét, akkor a képernyő üresnek látszik. A húsz tesztelt 1080p felbontású készülékből 17 (85%) teljes sávszélességgel rendelkezett, a fennmaradóak némi levágást mutattak.
A HDTV-k többségénél a mozgás a felbontás gyengülésével jár. Ez főleg sportműsorok vagy akciófilmek nézésénél válik láthatóvá. Annak felmérésére, hogy mennyi felbontás-veszteség lép fel a mozgás következtében egy úgynevezett „FPD Benchmark” szoftvert használt a szakíró, ami egy Blu-ray lemezről a fenti monoszkóp mérőábrát jeleníti meg a képernyőn. Ez fehér alapon fekete, ékszerűen összetartó vonalak sorozatából áll, melyek mellett a felbontást jelző számok találhatóak. Erről álló helyzetben illetve mozgásban – ott ahol a vonalak még elkülönülten láthatóak, vagyis nem mosódnak össze – leolvasható a sorfelbontás. Az értékek aztán összehasonlíthatóak.
Az eredmények alapján a húsz 1080p felbontású HDTV három csoportba volt sorolható. A legjobbak között csak plazma készülékek szerepeltek. Ezek mindegyike 1080 sor állókép felbontásra volt képes, és 830-880 sor közötti mozgókép felbontást mutattak. A következő csoportba a mikrodisplay hátulról vetítős TV-k kerültek, melyek modelltől függően 1050-1080 sor közötti állókép illetve 610-780 sor közötti mozgókép felbontást produkáltak. A leggyengébb csoportba csak LCD TV-k soroltattak 400 (egy ilyen készülék volt) és 1080 sor közötti állókép felbontással, valamint 360 (egy készülék) és 600 sor közötti mozgókép felbontással. A tesztelt LCD TV-k közül három volt 120Hz-es vagyis megduplázott képfrissítésű, s ezek mindegyike elérte a 600 soros mozgásfelbontást.
Kapcsolódó link:
A plazmagyártók másképpen mérnék a HDTV-k felbontását
LCD vagy plazma TV ?