1. Oldal
A hangsugárzók tervezése során az interferenciák okozta nem kívánt hullámkioltások kerülhetőek el a brit Nemzeti Fizikai Laboratórium (NPL) csapata által kifejlesztett okos módszerrel, a lézerfénnyel láthatóvá tett hanghullámok segítségével.
Ian Butterworth az NPL csapatának vezetője elmondása szerint egy új mérési technikát fejlesztettek ki, ami egy lézeres rezgésmérőt használ fel, egy olyan eszközt, amit általában felületek mechanikai rezgéseinek megfigyelésére alkalmaznak. Ők viszont a kilépő lézerfényt egy merev tábláról tükröztetik, amit visszaverő anyaggal vonnak be. A hangszóró előtt elhaladó és a tábláról visszaverődő lézerfényt úgynevezett akuszto-optikai (AO) hatás éri.
Ez az AO hatás azt jelenti, hogy az akusztikai téren áthaladó fény optikai fázisváltozáson megy keresztül, amely elég jelentős ahhoz, hogy azt vizuálisan észlelhetővé tegyék.
Lényegében arról van szó, hogy a fény gyorsabban halad az alacsonyabb nyomású levegőben, mint a magasabb nyomásúban, vagyis sebességét nagyon kismértékben befolyásolja a légnyomáshullám formájában jelenlévő hang. A hangsugárzó előtti légteret lézerrel letapogatva és a fény finom sebességeltéréseit észlelve alkotható meg a kép, amely megmutatja, hogyan lépnek ki a lesugárzott hanghullámok. Jelenleg durván 100.000 képkocka/másodperc sebességgel képesek ezt megtenni.
Az új mérési technika elrendezésében a tesztelt hangsugárzó egyik oldalán felállítják a lézert, aminek sugara gyorsan letapogatja az előtte lévő terület számos pontját. A sugarak visszaverődnek a tükröződő felületről a rezgésmérő vevőjébe, ahol a víz alatti szonárérzékelők sorához hasonló eszköz állítja elő a fáziseltolódás térbeli eloszlásának adatait. Ebből aztán használható kép (vagy videó) állítható össze a forrás körüli hanghullámokról.
Butterworth csapata jelenleg tovább tanulmányozza, miként tudnák még nagyobb területek nagyobb felbontású letapogatását megvalósítani, hogy sokkal jobb képet kaphassanak arról, hogyan sugározzák le hangjukat a nagyobb high-end hangsugárzók.
Ez az AO hatás azt jelenti, hogy az akusztikai téren áthaladó fény optikai fázisváltozáson megy keresztül, amely elég jelentős ahhoz, hogy azt vizuálisan észlelhetővé tegyék.
Lényegében arról van szó, hogy a fény gyorsabban halad az alacsonyabb nyomású levegőben, mint a magasabb nyomásúban, vagyis sebességét nagyon kismértékben befolyásolja a légnyomáshullám formájában jelenlévő hang. A hangsugárzó előtti légteret lézerrel letapogatva és a fény finom sebességeltéréseit észlelve alkotható meg a kép, amely megmutatja, hogyan lépnek ki a lesugárzott hanghullámok. Jelenleg durván 100.000 képkocka/másodperc sebességgel képesek ezt megtenni.
Az új mérési technika elrendezésében a tesztelt hangsugárzó egyik oldalán felállítják a lézert, aminek sugara gyorsan letapogatja az előtte lévő terület számos pontját. A sugarak visszaverődnek a tükröződő felületről a rezgésmérő vevőjébe, ahol a víz alatti szonárérzékelők sorához hasonló eszköz állítja elő a fáziseltolódás térbeli eloszlásának adatait. Ebből aztán használható kép (vagy videó) állítható össze a forrás körüli hanghullámokról.
Butterworth csapata jelenleg tovább tanulmányozza, miként tudnák még nagyobb területek nagyobb felbontású letapogatását megvalósítani, hogy sokkal jobb képet kaphassanak arról, hogyan sugározzák le hangjukat a nagyobb high-end hangsugárzók.