A VÁSÁRLÁS
A Házi-mozit, okosan I. része a vásárlást megelőző döntések és a tervezés fontosságáról szól. A cikksorozat második része a vásárlással kapcsolatos és gyakorlati tanácsokkal, tippekkel szolgál.
A legfontosabb, hogy időt kell rá szánni. Egy óra alatt nem lehet megvásárolni egy házi-mozi összeállítást. Jobb, ha néhány napot eltölt a készülékek és az azokat kínálók között. Szerezzen személyes élményeket és benyomásokat, de ne hagyja magát összezavarni mindenféle érthetetlennek tűnő szakmai „blablával”, és ne dőljön be a rövid és hatásvadász képi és hangi bemutatóknak, ezek ugyanis a látás és hallás túlstimulálásával csak a termék valós megítélését nehezítik!
Próbáljon ki és hasonlítson össze minél több készüléket! Tegye ezt egy olyan Ön által jól ismert műsoranyaggal (Blu-ray Disc, DVD-Video, CD lemezzel, vagy más hordozható műsorhordozóval), amelyen vannak olyan finom részletek, amelyek alapján el tudja dönteni, hogy a láhatóvá tett kép ill. megszólaltatott hang megfelel-e elvárásainak. A próba során győződjön meg róla, hogy a műsorforrás készülék a lehető legjobb minőségű jelátvitelt biztosító módon van-e összekötve a képmegjelenítővel ill. hangberendezéssel.
Minél drágább berendezésekről van szó, annál indokoltabb a fentiek szerint eljárni. Egy autó megvásárlása előtt, a legtermészetesebb, hogy tesz vele legalább egy próbakört. Ha kész nagyjából ugyanennyit költeni egy házi-mozira, akkor hasonlóan elvárható, hogy az eladó biztosítsa az Ön számára a kipróbálás lehetőségét. Sőt, ha igazán biztosra akar menni, keressen olyan lehetőséget, mely az otthoni tesztelésre is módot nyújt. Internetes vásárlás esetén ragaszkodjon a visszavásárlás lehetőségéhez!
Az eladónál történő kipróbálás azért is hasznos lehet, mert már ekkor választ kaphat egy sor a készülék funkcióira, használatára, beállítására vonatkozó kérdésére – feltéve, hogy az eladó kellően jártas ezeket illetően. Az Internet remek lehetőséget biztosít megismerni mások véleményét a megvásárolni szándékozott készülékekről, de számos más hasznos információhoz is juthatunk a világhálón.
A fenti követelményeknek bizonyára nem felelnek meg az amúgy vonzó árakat kínáló nagy elektronikai szupermarketek, ezért nagy értékű házi-mozi készüléket illetve teljes rendszert csak az Ön által kívánt bemutatási lehetőséget biztosító szaküzletből és rendszerintegrátortól vegyen! Ez utóbbiak talán nem a legolcsóbban kínálják magukat a készülékeket, de az általuk kínált magasabb színtű és pluszszolgáltatások (szaktanácsadás, tervezés, installáció stb.) összességében jobb ajánlatot jelentenek.
De még a legcsillogóbb szaküzletben és bemutatóteremben is csalódhat, ezért ne hagyja magát elkápráztatni a külsőségektől. Jó képet alkothat a hozzáértésről, ha a fent említett, Ön által jól ismert műsort a bemutatóteremben felállított házi-mozi rendszeren lejátsszák. Ha az már az első pillanatban csalódást keltő látványt és/vagy hangélményt produkál, akkor ott valami komoly baj van. Amennyiben a házi-mozi rendszer készülékei rendesen vannak csatlakoztatva, felállítva és beállítva, akkor megfelelő élményt kell hogy nyújtsanak. Több mint gyanús, ha a kép zajos, életlen vagy színei természetellenesen eltúlzottak elmosódottak, mert ez a nem megfelelően csatlakoztatott műsorforrás készülékre és képmegjelenítőre, valamint a képbeállítás pontatlanságára utal. Az is meglehetősen „gyatra szakértelemre” utal, ha a megszólaló hangból csak a „velőtrázó” és minden középfrekvenciás hangot elnyomó basszusok hallhatóak.
A hangsugárzók elhelyezés és beállítása
Nem ritka, hogy az új házi-mozi büszke tulajdonosa csalódott, mert a berendezés nem elvárásainak megfelelően működik. Ezért azonban többnyire nem a berendezések minősége vagy esetleges hibája a felelős. Gyakran egyszerűen elhárítható, apró dolgok akadályozzák a kívánt házi-mozi látvány- és hangélmény elérését.
A hangsugárzók elhelyezése és beállítása
A legfontosabb a hangsugárzók megfelelő elhelyezése. A cél a hangmérnök által a stúdióban kevert hangtér – ami a műsorhordozó jóvoltából házi-mozink hangrendszerén megszólal – lehetőleg minél tökéletesebben reprodukálása. Ehhez megközelítően úgy kell elhelyeznie a front és surround hangsugárzókat, ahogy az a stúdióban is szokásos. A hangsugárzók megfelelő elhelyezéséről szól A házi-mozi hangja 3. fejezete.
A hangsugárzók által keltett hangteret meghatározó módon befolyásolják a házi-mozi helyiség falairól, plafonjáról és padlójáról visszaverődő hangok. A hallgatás helyéhez ugyanis nemcsak a hangsugárzókból származó úgynevezett direkthangok, de az említett felületekről visszaverődő hangok is eljutnak. Ezek a visszavert hangok általánosságban csak gondot okoznak és ezért minden eszközzel arra kell törekedni, hogy javítsuk a direkthangok arányát a visszavert hangokhoz képest. A visszavert hangok csökkentésének egyik módszere a csillapítás. A házi-mozi helyiség határoló felületeit burkoló anyagok lehetőleg csillapítsák a hangot. A függönyök, kárpitok, szőnyegek, álmennyezet alkalmazása ajánlott, a nagy kő csempe és vakolt tégla vagy beton felületek viszont kerülendőek. Az igazán nagy hangvisszaverő felületeket mindenképpen érdemes utólag bútorokkal tagolni, hogy azok a visszaverődéseket legalább „szétszórják”. A direkt hangok arányát úgy is növelhetjük, hogy a hangsugárzókat minél közelebb helyezzük a hallgatás helyéhez és minél távolabb a visszaverő falaktól (ez is indokolja a „házi-mozi sziget” koncepcióját).
Az elhelyezésnél lényeges a szimmetria, de nemcsak a hangsugárzókra vonatkozik ez, hanem az egész helyiségre. Ha például a helyiség két oldalfalán helyezünk el dipólus surround sugárzókat, akkor ezen falaknak a nézés/hallgatás tengelyére szimmetrikusaknak (azonos méretűeknek, felületűeknek, távolságúaknak) kell lenniük.
Lásd mindezekről részletesen a Házi-mozi hangsugárzók elhelyezése és a szoba akusztikai kölcsönhatásai című cikket.
A hangtér kialakításában fontos szerepet játszik az öt, hat vagy hét fő hangcsatorna és a „.1”-edik alacsony frekvenciájú effekt-csatorna kiegyenlített megszólalása. Nem jó, ha a surround csatornák túl hangosak, mert teljesen eluralhatják a hangképet, ha túl halk a centercsatorna, mert nem lesz érthető a dialógus, ha túl sok a mély-hang, mert elnyomja a középhangokat, pedig a legtöbb hangrészlet éppen ebbe a frekvenciatartományba esik. A hangrendszer mindenegyes csatornájának pontos szintbeállításával kerülhetőek el ezek a problémák. Az egyes csatornák hangerejének a hallgatás helyén kell azonosnak lennie. Ezt a beállítást ma már a jobb AV vevőerősítők mérőjellel (ez az a sistergés szerű un. „rózsazaj”), sőt mérőmikrofonos kalibráló-rendszerrel segítik.
A mélysugárzó elhelyezése és beállítása
A mélysugárzó elhelyezése és beállítása
Nem könnyű feladat a mélynyomó alkalmas helyének megtalálása és a mély-hangok szintjének, fázisának beállítása. A cél az, hogy a mélysnyomó a többi hangsugárzóval együttműködve egyenletesen, átviteli „lyukaktól” és kiemelésektől mentesen terjessze ki a frekvenciatartományt és kellő, de nem eltúlzott szinten adja vissza a hangmérnök által elképzelt mély hanghatásokat.
A mély-hangok a párhuzamos hangvisszaverő felületek (padló, plafon és oldalfalak) által határolt zárt helyiségekben általában egyenetlenül oszlanak el. Ez azt jelenti, hogy adott alacsony hangfrekvenciák a helyiség egyes pontjain túl intenzíven, míg más pontokon túl kis szinten vannak jelen. Az ok, hogy a párhuzamos felületek úgynevezett állóhullámokat hoznak létre a helyiségben. (Az állóhullám azon frekvenciákon alakul ki, melyek hullámhossza felének egész számú többszöröse megegyezik a két párhuzamos felület távolságával.) A kialakuló állóhullámok nem kívánt hatását leginkább csak bonyolult és költséges csillapítással lehet kiküszöbölni. Ezért tanácsos inkább kézben tartani az állóhullámok kialakulását. Az alábbi néhány tapasztalatokon nyugvó eljárás, trükk alkalmazása segítségével kielégítő eredményre juthatunk.
Kiindulásul a mélynyomót közvetlenül a front hangsugárzók mögötti fal elé a padlóra, de nem teljesen középre érdemes helyezni. Ha a hallgatási pozícióban egy összetett hanganyag (például egy mély-hangokat és dialógust is tartalmazó filmrészlet) nem kielégítőnek szólal meg, mert túl sok a mély hangösszetevő és ez rontja a beszédérthetőséget, vagy éppen túl kevés a basszus, pedig a helyiség más helyén meg sok, a következőkkel próbálkozhatunk.
A mélynyomót a középvonaltól jobbra vagy balra több lépésben elmozdítva az áthelyezéssel más-más állóhullámok jönnek létre, más-más szinteken. Az a trükk is kipróbálható, hogy a mélynyomót a lehallgatási pozicíóba helyezzük, megszólaltatjuk és végigjárjuk a lehetséges pontokat, ahová azt majdan elhelyezhetjük, majd ott meghallgatva eldönthető, melyik adja a legjobb eredményt.
Nagyobb (125 köbméter feletti) helyiség esetén indokolt lehet két mélynyomó használata. Ezeket a falak mentén úgy helyezze el, hogy azok a helyiség geometriai adottságaira jellemző állóhullámokat lehetőleg ne gerjesszenek, illetve az azok egyenletesebb eloszlását elősegítse. Például az egyiket az egyik fal hosszának felénél, a másikat az előzőre merőleges fal negyedénél. A két frontsugárzós mélynyomót teheti az elöl lévő sarkokba is, mert ez néha megoldja a közelükben lévő falakról érkező visszaverődések problémáit és egyben a mély-hangok keltésének leghatékonyabb módja.
A mélysugárzó megfelelő elhelyezése mellett hasznos, ha néhány dolgot be lehet állítani rajta. Ezek a mélysugárzó hangereje, az alsó határfrekvencia körüli átvitel módosítása (Bass roll-off, Bass Cut) és fáziskésleltetése (nem árt, ha legalább 90°-os pontossággal). Ez utóbbi beállítása azért fontos, hogy a többi hangsugárzó és a mélysugárzó eltérő elhelyezéséből adódó fáziseltérés miatt a keresztváltási frekvencia környékén fellépő szintkioltás/kiemelés elkerülhető legyen.
Lásd mindezekről részletesen A házi-mozi mély-hangjairól című cikket.
A berendezések csatlakoztatása, kábelezése
A berendezések csatlakoztatása, kábelezése
A házi-mozi kép- és hangminőségét döntően befolyásolja a berendezések megfelelő összekötése. Hiába költ temérdek pénzt a készülékekre, ha azokból „nem tudja kihozni a maximumot”, mert gyenge minőségű kábellel, rosszul szerelt csatlakozóval, netán nem a legjobb kép- és hangminőséget biztosító módon köti össze azokat.
A gondosság mellett mindez pénzbe is kerül. A készülékek árával és teljesítményével arányosan érdemes áldozni a csatlakoztatásra, kábelezésre. Felesleges például a drága hangszórókábel az olcsó, kis szatellit hangsugárzókhoz, de az is nagy baklövés, ha a milliós értékű vetítőt egy néhányszáz forintos kompozit videojel-kábellel köti össze a műsorforrással, mikor mindkettőn van HDMI csatlakozó is. A csatlakoztatásra, kábelezésre körülbelül a házi-mozi teljes költségvetésének 5 – 10%-át ésszerű elkölteni. Érdemes a csatlakozókkal készre szerelt vezetékek közül választani. Ezek széles választékban és árskálán kaphatóak és az árak többnyire jól tükrözik a minőséget. Minél nagyobb távolságba kell vezetni egy audió- vagy videojelet, annál jobb minőségű vezetékre van szükség!
Törekedjen arra, hogy a készülékeket mindig a lehető legjobb minőségű jelátvitelt biztosító módon csatlakoztassa. A kép- és hanginformációt továbbító video- és audiojelek számos formája létezik. Ezek eltérő sávszélességű átvitellel, analóg vagy digitális módon, más-más minőségben továbbítják a kép- és hangjelet. (A különböző képjel-átviteli és csatlakoztatási módokról és a progresszív képfrissítésről szólnak a Mi a csuda az az RGB, komponens és S-Video? Mire jó a DVI?, A HDMI és a Videó sorfelbontás és progresszív képfrissítés című cikkek.)
A videojel átviteli módok képminőség szempontjából az alábbi sorrendbe állíthatóak: #1 digitális videó (HDMI), #2 analóg RGBHV videó (PC-VGA), #3 progresszív vagy váltott-soros képfrissítésű komponens videó (Y,Pb/Cb,Pr/Cr), #4 RGB komponens videó (SCART), #5 S-Video (Y/C), #6 kompozit (összetett) videó.
A fenti listában szereplő, a vetítők, LCD- és plazmaképernyők többsége által megjelenített analóg RGBHV videojel a személyi számítógépek (PC) grafikus képjelei, melyek a hagyományos televíziózás videojeleivel nem kompatibilisek. Ezért – bár mindkettő analóg RGB jeleket továbbít – ne is próbálkozzon a PC grafikus kártyájának VGA kimenetét összekötni a TV SCART bemenetével.
Az audiojel átviteli módok hangminőség tekintetében az alábbiak szerint állíthatóak sorrendbe: #1 digitális sokcsatornás tömörítetlen audió (i.LINK, Denon Link, HDMI), #2 analóg sokcsatornás audió (csatornánként külön kábelen vezetve), #3 digitális sokcsatornás Dolby Digital / DTS / MPEG2 tömörített audió (optikai, koaxiális), #4 analóg sokcsatornás mátrixkódolt audió (Dolby Surround).
A hangminőség szempontjából a hangszórókábel sokféle tulajdonsága meghatározó (a vezető anyaga, az elemi vezetőszálak szerkezete, a szigetelők anyaga és az egész kábel szerkezete stb.), de a legfontosabb a vezető keresztmetszetének nagysága. A minőségi megszólaláshoz ugyanis fontos a magasan tartott erősítő csillapítási tényező (Damping Factor) és a minimális teljesítményveszteség, aminek érdekében a hangszórókábel keresztmetszetét megfelelően nagyra kell választani. Minél hosszabb a hangszórókábel és minél kisebb a vele csatlakoztatott hangsugárzó impedanciája, annál nagyobb keresztmetszetű hangszórókábelre van szükség.
 |
| Minimális hangszórókábel keresztmetszetek |
Ha lehetséges, használjuk a legnagyobb keresztmetszetű hangszórókábelt, amit az erősítő és hangsugárzó szorító csatlakozói fogadni képesek!
Egyéb beállítások
Egyéb beállítások
Az AV erősítők és univerzális Blu-ray Disc/DVD lejátszók „mélyhang menedzsment” beállításánál ügyeljen az alábbiakra: Egy hangsugárzó nem a doboz méretétől függően „Large” vagy „Small”, hanem annak mélyfrekvenciás átvitelétől. Nagynak (Large) tekinthető az a hangsugárzó, amely alkalmas a nagyenergiájú, legalább 30 Hz-es mélyhangok előállítására is. Az összes erre nem képesek hangsugárzó kicsinek (Small) számít. Ha pontosan beállítható, hogy milyen keresztváltási (crossover) frekvencia alatti hangokat állítson elő a mélysugárzó, illetve felettieket a további hangsugárzók, akkor azt a következőképpen válassza meg. Nézze meg a hangsugárzó adatlapján a hangfrekvenciás átvitel alsó törésponti (-6dB) határfrekvenciáját (pl. 50Hz), és ennek a frekvenciaértéknek a kétszeresét (azaz 100Hz-et) válassza keresztváltási frekvenciának, mert az ennél magasabb hangokat már bizonyosan könnyedén előállítja a hangsugárzó.
Ha a körülölelő surround hangteret létrehozó hangsugárzók nem egyforma távolságban vannak a hallgatás helyétől, akkor a távolabb lévő hangsugárzók hanghullámai a közelebbiekhez képest késve érkeznek és ezt a késleltetési idők beállításával kell kompenzálni. Enélkül a több hangsugárzóból megszólaló hang színezete, frekvencia-átvitele pontatlanná válik, és maga a hangtér hamis, nem a hangmérnök által kevert módon alakul ki. (A késleltetés beállításáról lásd GY.I.K.)
A fenti két beállítást ma már a magasabb kategóriájú AV erősítők mérőmikrofonos, automatikus kalibráló-rendszerrel segítik.
 |
| AV erősítő automatikus mérőmikrofonos beállítással |
A Dolby Digital és Dolby Digital Plus kódolt hang amúgy igen széles dinamikatartománya az un. éjszakai üzemmódban (Midnight Mode) a hangmérnök szándékai szerint szűkíthető. Ha tehát nem akarja mások nyugalmát megzavarni a nagy hangerejű robbanásokkal, de érteni szeretné a dialógusokat, akkor kapcsolja be ezt az üzemmódot. Viszont ha élvezni szeretné a teljes dinamikatartomány lenyűgöző élményét, akkor kapcsolja ki az éjszakai üzemmódot.
Akik először hallanak körülölelő surround hangot, meglepődnek, hogy a hátsó hangsugárzókból néha csak valami nem túl tiszta, zengetett hang hallható. Aggodalomra semmi ok, az AV erősítő és a hangsugárzók nem hibásak. A Dolby Digital, a DTS vagy akár a Dolby Pro Logic II és más hasonló surround formátumok a hátsó hangsugárzókon megszólaló hangokkal teremtik meg a térérzetet, illetve hanghatás információkat közölnek. Csak az un. „5 csatornás sztereó” üzemmódban szólnak a hátsó hangsugárzók teljes jellel.
Ha a DVD lemezen van DTS kódolt hang, de azt a DVD lejátszóhoz csatlakoztatott AV erősítő nem érzékeli, akkor ellenőrizze, hogy a lejátszó beállítási menüjében a DTS jel kimenetre továbbítása be van-e kapcsolva.
Az AV erősítő hangtereket szimuláló DSP programokat érdemes kipróbálni. Vannak ezek között teljesen hatástalanok, vannak melyek rontanak a hangon, csökkentve a basszusokat, több zengést adva hozzá csökkentik annak természetes megszólalását valamint a beszédérthetőséget, és akadnak gondosan kidolgozott algoritmusú DSP programok, amelyek igazi illúziót teremtve további hatásokkal, jobb vagy más térérzettel gazdagítják a hangot. Például, ha erre vágyik egy igazi moziterem méreteinek megfelelő hangzást lehet elérni a kis szobában is. Az élmény függ a helyiség akusztikai tulajdonságaitól, a műsoranyagtól és persze az Ön ízlésétől is.
Ha a képernyőn vagy vásznon megjelenő képpel nem elégedett érdemes azt egy tesztképeket tartalmazó DVD segítségével beállítani. Ezek a tesztképek olyan szín-, kontraszt- és geometriai beállítási hibákra hívhatják fel a figyelmet, amelyeket a normál műsorképekről csak szakértő szem venne észre. Erről szól A képkalibrálás fontosságáról című cikk.