Házi-mozit, okosan II. (Vásárlás és gyakorlat)

A mélysugárzó elhelyezése és beállítása

Nem könnyű feladat a mélynyomó alkalmas helyének megtalálása és a mély-hangok szintjének, fázisának beállítása. A cél az, hogy a mélysnyomó a többi hangsugárzóval együttműködve egyenletesen, átviteli „lyukaktól” és kiemelésektől mentesen terjessze ki a frekvenciatartományt és kellő, de nem eltúlzott szinten adja vissza a hangmérnök által elképzelt mély hanghatásokat.

A mély-hangok a párhuzamos hangvisszaverő felületek (padló, plafon és oldalfalak) által határolt zárt helyiségekben általában egyenetlenül oszlanak el. Ez azt jelenti, hogy adott alacsony hangfrekvenciák a helyiség egyes pontjain túl intenzíven, míg más pontokon túl kis szinten vannak jelen. Az ok, hogy a párhuzamos felületek úgynevezett állóhullámokat hoznak létre a helyiségben. (Az állóhullám azon frekvenciákon alakul ki, melyek hullámhossza felének egész számú többszöröse megegyezik a két párhuzamos felület távolságával.) A kialakuló állóhullámok nem kívánt hatását leginkább csak bonyolult és költséges csillapítással lehet kiküszöbölni. Ezért tanácsos inkább kézben tartani az állóhullámok kialakulását. Az alábbi néhány tapasztalatokon nyugvó eljárás, trükk alkalmazása segítségével kielégítő eredményre juthatunk.

Kiindulásul a mélynyomót közvetlenül a front hangsugárzók mögötti fal elé a padlóra, de nem teljesen középre érdemes helyezni. Ha a hallgatási pozícióban egy összetett hanganyag (például egy mély-hangokat és dialógust is tartalmazó filmrészlet) nem kielégítőnek szólal meg, mert túl sok a mély hangösszetevő és ez rontja a beszédérthetőséget, vagy éppen túl kevés a basszus, pedig a helyiség más helyén meg sok, a következőkkel próbálkozhatunk.

A mélynyomót a középvonaltól jobbra vagy balra több lépésben elmozdítva az áthelyezéssel más-más állóhullámok jönnek létre, más-más szinteken. Az a trükk is kipróbálható, hogy a mélynyomót a lehallgatási pozicíóba helyezzük, megszólaltatjuk és végigjárjuk a lehetséges pontokat, ahová azt majdan elhelyezhetjük, majd ott meghallgatva eldönthető, melyik adja a legjobb eredményt.


Nagyobb (125 köbméter feletti) helyiség esetén indokolt lehet két mélynyomó használata. Ezeket a falak mentén úgy helyezze el, hogy azok a helyiség geometriai adottságaira jellemző állóhullámokat lehetőleg ne gerjesszenek, illetve az azok egyenletesebb eloszlását elősegítse. Például az egyiket az egyik fal hosszának felénél, a másikat az előzőre merőleges fal negyedénél. A két frontsugárzós mélynyomót teheti az elöl lévő sarkokba is, mert ez néha megoldja a közelükben lévő falakról érkező visszaverődések problémáit és egyben a mély-hangok keltésének leghatékonyabb módja.

A mélynyomót 60 centinél távolabb ne helyezzük a mögötte lévő faltól. Ügyeljünk arra, hogy a nagy energiájú hanghullámoknak direkt kitett felületek elég szilárdak legyenek, azokat a hang ne tudja megmozgatni, „megzörgetni”, ez ugyanis a mély-hangok nem kívánt torzítását eredményezheti.

A mélysugárzó megfelelő elhelyezése mellett hasznos, ha néhány dolgot be lehet állítani rajta. Ezek a mélysugárzó hangereje, az alsó határfrekvencia körüli átvitel módosítása (Bass roll-off, Bass Cut) és fáziskésleltetése (nem árt, ha legalább 90°-os pontossággal). Ez utóbbi beállítása azért fontos, hogy a többi hangsugárzó és a mélysugárzó eltérő elhelyezéséből adódó fáziseltérés miatt a keresztváltási frekvencia környékén fellépő szintkioltás/kiemelés elkerülhető legyen.

Lásd mindezekről részletesen A házi-mozi mély-hangjairól című cikket.