Külső és konstrukció
A JVC DLA-HD1 megújult technológiáinak köszönheti natív 15.000:1 kontrasztarányát. Erre eddig egyetlen vetítő sem volt képes. Arra voltunk kíváncsiak mennyi látszik ebből, s a többi műszaki tulajdonságából a vele vetített képen.
A korábban a DLP és LCD árnyékában létező LCOS technológia az utóbbi időben egyre népszerűbb. Az első hangos siker az SXRD képmodulátoros Sony VPL-VW100 volt, melyet a VPL-VW50 követett, ami már sokak számára elérhető LCOS vetítőnek számít.
A technológiát D-ILA elnevezéssel már jó ideje fejlesztő JVC nem sokáig várt, és csattanos választ adott a Sony kihívására DLA-HD1-el. Már tavaly decemberben a JVC sajtóbemutatóján is meggyőző volt amit láttam, s most, hogy már idehaza is kapható, sikerült részletesebben is megismernem ezt a remek vetítőt.
Külső és konstrukció
Nem a DLA-HD1 a JVC első házi-mozi vetítője. Bár műszakilag ezek a korábbi modellek is remek készülékek voltak, de konstrukciójuk nem igazán felelt meg a házi-mozik igényeinek, sokkal inkább egy prezentációs vetítőre hajaztak. Elhelyezésük nehézkes, ventillátorzajuk a házi-mozi felhasználáshoz kissé magas volt.
A JVC mérnökei a DLA-HD1 esetében mindenre ügyeltek. Külseje egyszerű, letisztult és elegáns. Az előlap és a kezelőszerveket tartalmazó, a vetítő tetején végighúzódó csík ezüst, a ház maga sima, az éleknél lekerekített fényes lakkfekete felületű. Ez a kombináció valóban elegáns, de sajnos nagyon meglátszik rajta a por vagy az esetleges karcolások, ezért nem árt rá vigyázni. Rövidesen kapható lesz egy fehér házú változat is. Az összeszerelés minősége megfelel a vetítő árának, és méltó a gyártóhoz. Az egész, úgy ahogy van stabilitást, megbízhatóságot sugároz.
A vetítő különösen csendes, s ez a hűtőlevegő áramlási megoldásának köszönhető. Szemből nézve az optikától jobbra lévő szellőzőnyíláson lép be a hideglevegő, és a baloldalon fújja ki a meleglevegőt. A vetítő házában patkó alakban körbejárva ez először lehűti az elektronikát, a tápegységet, majd a lámpaházat, s eközben szinte akadálytalanul, turbulenciától mentesen áramlik a meglehetősen nagy átmérőjű csőben. Mivel a beépített ventilátor átmérője is nagy, ezért nem kell nagy fordulaton pörögnie a megfelelő mennyiségű levegő megmozgatásához. Természetesen közelről azért hallható a ventilátor a „Normal” lámpa üzemmódban is, de egy átlag házi-moziban egyáltalán nem zavaró ez a hang. A DLA-HD1 kétségkívül az egyik leghalkabb ma kapható házi-mozi vetítő. „High” lámpa üzemmódban már tisztán hallható a ventilátor, de még ez a zaj is kevesebb az átlagnál, és az ekkor nyerhető többlet fényerőre csak akkor van szükség, ha egy 3,3 méternél (vagy 6 méternél messzebbről egy 2,5 méternél) nagyobb átlójú képet kell megvetíteni szokványos vászonra.
Magát az optikai egységet egy külön ventilátor hűti, mely egy szűrőn keresztül, a vetítő fenekéről szívja be a portalanított levegőt. A külön ventilátor üzembiztonsági szempontból is jó megoldás, a levegőszűrő pedig még a plafonra szerelt vetítő esetén is könnyen, oldalirányból kihúzható, így semmi sem akadályozza annak rendszeres tisztítását.
A DLA-HD1 fényforrása egy higanymentes, 200 Wattos lámpa, amit szintén könnyű cserélni, még plafonra szerelt vetítőnél is, mert annak oldalán egy csavarral nyitható ajtó takarja a lámpafoglalatot. A lámpa élettartamát a gyártó 2.000 órára becsüli, ami után fényereje a kezdeti érték körülbelül 50%-ára csökken, de nem hibásodik meg. Ez az élettartam átlagosnak mondható napjaink házi-mozi vetítőinél, és a JVC meglepő módon nem garantál többet akár „Normal”, akár „High” lámpa üzemmódban használjuk a vetítőt.
A technológiát D-ILA elnevezéssel már jó ideje fejlesztő JVC nem sokáig várt, és csattanos választ adott a Sony kihívására DLA-HD1-el. Már tavaly decemberben a JVC sajtóbemutatóján is meggyőző volt amit láttam, s most, hogy már idehaza is kapható, sikerült részletesebben is megismernem ezt a remek vetítőt.
Külső és konstrukció
Nem a DLA-HD1 a JVC első házi-mozi vetítője. Bár műszakilag ezek a korábbi modellek is remek készülékek voltak, de konstrukciójuk nem igazán felelt meg a házi-mozik igényeinek, sokkal inkább egy prezentációs vetítőre hajaztak. Elhelyezésük nehézkes, ventillátorzajuk a házi-mozi felhasználáshoz kissé magas volt.
A JVC mérnökei a DLA-HD1 esetében mindenre ügyeltek. Külseje egyszerű, letisztult és elegáns. Az előlap és a kezelőszerveket tartalmazó, a vetítő tetején végighúzódó csík ezüst, a ház maga sima, az éleknél lekerekített fényes lakkfekete felületű. Ez a kombináció valóban elegáns, de sajnos nagyon meglátszik rajta a por vagy az esetleges karcolások, ezért nem árt rá vigyázni. Rövidesen kapható lesz egy fehér házú változat is. Az összeszerelés minősége megfelel a vetítő árának, és méltó a gyártóhoz. Az egész, úgy ahogy van stabilitást, megbízhatóságot sugároz.
A vetítő különösen csendes, s ez a hűtőlevegő áramlási megoldásának köszönhető. Szemből nézve az optikától jobbra lévő szellőzőnyíláson lép be a hideglevegő, és a baloldalon fújja ki a meleglevegőt. A vetítő házában patkó alakban körbejárva ez először lehűti az elektronikát, a tápegységet, majd a lámpaházat, s eközben szinte akadálytalanul, turbulenciától mentesen áramlik a meglehetősen nagy átmérőjű csőben. Mivel a beépített ventilátor átmérője is nagy, ezért nem kell nagy fordulaton pörögnie a megfelelő mennyiségű levegő megmozgatásához. Természetesen közelről azért hallható a ventilátor a „Normal” lámpa üzemmódban is, de egy átlag házi-moziban egyáltalán nem zavaró ez a hang. A DLA-HD1 kétségkívül az egyik leghalkabb ma kapható házi-mozi vetítő. „High” lámpa üzemmódban már tisztán hallható a ventilátor, de még ez a zaj is kevesebb az átlagnál, és az ekkor nyerhető többlet fényerőre csak akkor van szükség, ha egy 3,3 méternél (vagy 6 méternél messzebbről egy 2,5 méternél) nagyobb átlójú képet kell megvetíteni szokványos vászonra.Magát az optikai egységet egy külön ventilátor hűti, mely egy szűrőn keresztül, a vetítő fenekéről szívja be a portalanított levegőt. A külön ventilátor üzembiztonsági szempontból is jó megoldás, a levegőszűrő pedig még a plafonra szerelt vetítő esetén is könnyen, oldalirányból kihúzható, így semmi sem akadályozza annak rendszeres tisztítását.
A DLA-HD1 fényforrása egy higanymentes, 200 Wattos lámpa, amit szintén könnyű cserélni, még plafonra szerelt vetítőnél is, mert annak oldalán egy csavarral nyitható ajtó takarja a lámpafoglalatot. A lámpa élettartamát a gyártó 2.000 órára becsüli, ami után fényereje a kezdeti érték körülbelül 50%-ára csökken, de nem hibásodik meg. Ez az élettartam átlagosnak mondható napjaink házi-mozi vetítőinél, és a JVC meglepő módon nem garantál többet akár „Normal”, akár „High” lámpa üzemmódban használjuk a vetítőt.