Képminőség: képhomogenitás, képélesség, színek
A JVC DLA-HD1 megújult technológiáinak köszönheti natív 15.000:1 kontrasztarányát. Erre eddig egyetlen vetítő sem volt képes. Arra voltunk kíváncsiak mennyi látszik ebből, s a többi műszaki tulajdonságából a vele vetített képen.
Képminőség: képhomogenitás, képélesség, színek
A DLA-HD1 vagyis LCOS technológia legnagyobb előnye, hogy a panel reflektáló felületét nem zavarják a pixeleket vezérlő vezetékek, így azok egymáshoz annyira közel helyezkedhetnek el, hogy a köztük lévő rések szinte alig észrevehetőek. A több mint kétmillió pixel 90% feletti kitöltésével a DLA-HD1 filmszerűen homogén képet vetít. Nagyon közelről nézve, és csak bizonyos homogén képeken látható, hogy azt végül is pixelek alkotják.
Teljes 1920×1080 pixel felbontásnál a vetített kép optikai élessége különösen fontos a nagyfelbontású képjel pontos visszaadása érdekében. Nos a DLA-HD1 Fujinon lencséje jól végzi dolgát, és egyenletes élességet biztosít a teljes képen, s megfelelően adja vissza a legfinomabb részleteket is. Csak egészén szélső helyzetbe állított lencseeltolásnál tapasztalható a kép szélein némi élességcsökkenés, ami műszakilag érthető és a gyakorlatban ritkán fordul elő.
A három alapszín fedésének, azaz a konvergenciának is a lehető legpontosabbnak kell lennie. A tesztelt vetítőn mindössze a vörösek félpixelnyi eltolódása volt tapasztalható a teljes képen. Egy három képmodulátoros vetítőn ez kivételesen jónak mondható.
Ami az előállított színteret (a színháromszögön belül lefedett színtartományt) illeti: annak ellenére, hogy a DLA-HD1 csak egy 200 wattos UHP lámpa kevéssé kiegyenlített színspektrumú fényét használja fel a színek előállítására, s nem egy jóval drágább Xenon lámpát – ez utóbbi szinte a napfény teljes spektrumát egyenletesen képes reprodukálni – meglepő módon az utóbbihoz hasonlóan teljes színteret produkál. Mindezt úgy éri el a vetítő, hogy a benne lévő speciális szűrők eltávolítják az UHP fényéből a nem kívánt spektrumrészeket (például a zöld alapszínből így választják le a zavaró sárga összetevőket). Mindez persze szükséges a kívánt színhűség eléréséhez is. Természetesen a vetítő így veszít valamelyest fényerejéből, de a színtere hibátlanná és rendkívül szélessé válik, különösen a mély vörösek és az élénk zöldek érdemelnek kiemelést. A DLA-HD1 tehát olyan széles kromatikus spektrum vetítésére képes, amit csak igazi mozik hatalmas, Xenon lámpás vetítői produkálnak, házi-mozi vetítők csak ritkán.
Az a tény, hogy a vetítő a videoszabványokban meghatározottaknál jóval nagyobb színteret állít elő némelyeket talán zavar, mert emiatt lehet, hogy bizonyos képek színei túltelítettek lesznek. A filmbarátokat viszont az keserítené el, ha csak a TV-k színterére korlátoznák az eredeti mozifilmek színeit. Kár, hogy a DLA-HD1-nek nincs a más vetítőkben megtalálható színmenedzselési rendszere, amivel mindenki kedvére állítgathatná ezt a széles színteret, így marad a „Color” színtelítettség szabályzó használata, mint egyedüli lehetőség a színtér szűkítésére.
A vetített kép színeinek természetessége lényegében a színhőmérséklet szabvány szerinti gyári beállításán múlik, s erről sajnos némely gyártók hajlamosak megfeledkezni. Nos a DLA-HD1 gyártósorán erre igen gondosan ügyelnek, és a „Middle” színhőmérséklet alapbeállításban a vetítő a teljes szürkeskála tartományban szinte tökéletes D65 (6500 Kelvin fok) fehéret állít elő, ahogy az a videoszabványokban elő is van írva. Mindennek eredményeként a vetítő a bemeneti jel hordozta színinformációnak pontosan megfelelő színeket állít elő. Az alapszínek egyensúlya kimagasló, nincsenek kromatikus torzítások sem a zöldben, sem a kékben, s a helyzet hasonló a másodlagos színek esetében is. Itt-ott talán túlszínezettnek tűnik a kép, de ez inkább a vetítő nagy színtérének tudható be, s véleményem szerint ezzel együtt lehet élni, főleg a gyönyörű, mozikban látottakhoz hasonló színek miatt.
A DLA-HD1 vagyis LCOS technológia legnagyobb előnye, hogy a panel reflektáló felületét nem zavarják a pixeleket vezérlő vezetékek, így azok egymáshoz annyira közel helyezkedhetnek el, hogy a köztük lévő rések szinte alig észrevehetőek. A több mint kétmillió pixel 90% feletti kitöltésével a DLA-HD1 filmszerűen homogén képet vetít. Nagyon közelről nézve, és csak bizonyos homogén képeken látható, hogy azt végül is pixelek alkotják.
Teljes 1920×1080 pixel felbontásnál a vetített kép optikai élessége különösen fontos a nagyfelbontású képjel pontos visszaadása érdekében. Nos a DLA-HD1 Fujinon lencséje jól végzi dolgát, és egyenletes élességet biztosít a teljes képen, s megfelelően adja vissza a legfinomabb részleteket is. Csak egészén szélső helyzetbe állított lencseeltolásnál tapasztalható a kép szélein némi élességcsökkenés, ami műszakilag érthető és a gyakorlatban ritkán fordul elő.A három alapszín fedésének, azaz a konvergenciának is a lehető legpontosabbnak kell lennie. A tesztelt vetítőn mindössze a vörösek félpixelnyi eltolódása volt tapasztalható a teljes képen. Egy három képmodulátoros vetítőn ez kivételesen jónak mondható.
Ami az előállított színteret (a színháromszögön belül lefedett színtartományt) illeti: annak ellenére, hogy a DLA-HD1 csak egy 200 wattos UHP lámpa kevéssé kiegyenlített színspektrumú fényét használja fel a színek előállítására, s nem egy jóval drágább Xenon lámpát – ez utóbbi szinte a napfény teljes spektrumát egyenletesen képes reprodukálni – meglepő módon az utóbbihoz hasonlóan teljes színteret produkál. Mindezt úgy éri el a vetítő, hogy a benne lévő speciális szűrők eltávolítják az UHP fényéből a nem kívánt spektrumrészeket (például a zöld alapszínből így választják le a zavaró sárga összetevőket). Mindez persze szükséges a kívánt színhűség eléréséhez is. Természetesen a vetítő így veszít valamelyest fényerejéből, de a színtere hibátlanná és rendkívül szélessé válik, különösen a mély vörösek és az élénk zöldek érdemelnek kiemelést. A DLA-HD1 tehát olyan széles kromatikus spektrum vetítésére képes, amit csak igazi mozik hatalmas, Xenon lámpás vetítői produkálnak, házi-mozi vetítők csak ritkán.
Az a tény, hogy a vetítő a videoszabványokban meghatározottaknál jóval nagyobb színteret állít elő némelyeket talán zavar, mert emiatt lehet, hogy bizonyos képek színei túltelítettek lesznek. A filmbarátokat viszont az keserítené el, ha csak a TV-k színterére korlátoznák az eredeti mozifilmek színeit. Kár, hogy a DLA-HD1-nek nincs a más vetítőkben megtalálható színmenedzselési rendszere, amivel mindenki kedvére állítgathatná ezt a széles színteret, így marad a „Color” színtelítettség szabályzó használata, mint egyedüli lehetőség a színtér szűkítésére.
A vetített kép színeinek természetessége lényegében a színhőmérséklet szabvány szerinti gyári beállításán múlik, s erről sajnos némely gyártók hajlamosak megfeledkezni. Nos a DLA-HD1 gyártósorán erre igen gondosan ügyelnek, és a „Middle” színhőmérséklet alapbeállításban a vetítő a teljes szürkeskála tartományban szinte tökéletes D65 (6500 Kelvin fok) fehéret állít elő, ahogy az a videoszabványokban elő is van írva. Mindennek eredményeként a vetítő a bemeneti jel hordozta színinformációnak pontosan megfelelő színeket állít elő. Az alapszínek egyensúlya kimagasló, nincsenek kromatikus torzítások sem a zöldben, sem a kékben, s a helyzet hasonló a másodlagos színek esetében is. Itt-ott talán túlszínezettnek tűnik a kép, de ez inkább a vetítő nagy színtérének tudható be, s véleményem szerint ezzel együtt lehet élni, főleg a gyönyörű, mozikban látottakhoz hasonló színek miatt.