Egyre nagyobb felbontású képernyőkön láthatjuk megjelenni az immár 4K Ultra HD, sőt rövidesen 8K UHD tartalmakat, de mekkora képet kell néznünk ahhoz, hogy lássunk is minden részletet? Erre igyekszik választ adni a cikk.
Mennyire éles látásunk?
Sokakban merül fel jogosan a kérdés: láthatjuk-e teljességgel azt a rengeteg képrészletet, amit a 4K, sőt nemsokára 8K Ultra HD képernyők és tartalmak megjelenítenek, és ha igen, akkor hogyan.
Nos, mindenki megtapasztalhatja, hogy minél közelebbről néz egy adott felbontású képet, annál több részletet vesz észre rajta. Ez az emberi szem látásélességével függ össze, ami leírható a látásunkkal érzékelhető legkisebb képponttal. Pontosabban azzal a legkisebb szöggel, ami alatt ezt a képpontot még elkülönülten látjuk.
A szemészorvosok normális (teljes) látásélességűnek tekintik azt az embert, aki adott távolságból átlagos megvilágítási körülmények között felismerni a körív (360 fok) egy foka 60-ad részének, azaz 1 szögpercének megfelelő képpontokból összeállított ábrát (például a Kettesy látásvizsgáló táblán a 73-as számot).
Az 5/5 vagy Amerikában 20/20 számpárral jellemzett normális (teljes) látásélességgel – idegenszóval vízussal – tehát fokonként kb. 60 képpontot (pixelt) tudunk megkülönböztetni, például 1 pixel széles váltakozó fekete-fehér vonalakként érzékelve azokat. Ezzel a képpontsűrűséggel némi számolást elvégezve arra jutunk, hogy egy 4K UHD, azaz 3.840 x 2.160 pixel felbontású 16:9 arányú képernyőt a képátlója 0,78-szorosának megfelelő távolságból nézve válik annak minden pixele megkülönböztethetővé, azaz felbontása teljesen láthatóvá.
A szemészek által a fentiekben meghatározott normálisnak minősített látásélesség azonban csak egy önkényesen meghatározott határérték. Túl azon, hogy sokan vannak, akiknek a normálértéknél eleve jobb a látásélessége, kutatások igazolják, hogy szemünk mint optikai rendszer és a benne lévő fotóreceptorok száma alapján látásunk középpontjában sokkal finomabb részleteket is észlelhet. Ez az úgynevezett „egyszerű látásélesség” (simple acuity) akár 150 képpont/fok vagy még nagyobb képpontsűrűség érzékelését feltételezi.
Az agyunk által segített vizuális észlelés ráadásul még élesebb is, ha például azt kell meghatároznunk, hogy két vonal vagy pontok igazodnak-e (ez a Vernier látásélesség), vagy hogy a vonalak egyenesek-e vagy sem és így tovább. Ez az un. hiperélesség (hyperacuity) főleg azért fontos, mert rámutat, hogy a képhibákat (mint a tömörítési és más zajok, az átlapolás okozta moire, a váltott sorok szétcsúszása, stb.) sokkal élesebben érzékeljük, csak azért, mert tudjuk, hogy a kép „nem helyes”. Szubjektív tesztek szerint, ha egy kép valódiságát kell megítélnünk, akkor a nagyobb képélességet preferáljuk, ami az SMPTE szerint 120 képpont/fok képpontsűrűségű is lehet.
Ha ez utóbbival számoljuk ki, hogy mennyire közelről nézve érzékeljük a 4K UHD, azaz 3.840 x 2.160 pixel felbontású 16:9 arányú kép előnyeit, akkor arra jutunk, hogy az a képátló 1,56-szorosa is lehet. Ez egy 165 centis (65 hüvelykes) 4K UHD képernyő esetén kb. 2,6 méter. Mivel a nappalikban tipikusan 2 és 4 méter közötti távolságból nézünk tévét, ezért kimondható, hogy az ilyen képméretű 4K UHD TV-knek van létjogosultsága.
A fenti ábrából kiolvasható, hogy a képméret és nézési távolság függvényében miként válnak láthatóvá az egyre nagyobb felbontású képek, illetve az is, hogy adott felbontású kép élvezetéhez mekkora távolságból milyen méretű képet kell nézni.
Mi a helyzet a 8K-val?
Ha a fentiek szerint kiszámoljuk a nézési távolságot egy 8K UHD képernyőhöz, akkor a képátló 0,78-szorosának megfelelő távolságból kezdhetjük érzékelni annak előnyeit és 0,39-szeresénél láthatjuk annak teljességét 5/5 látásélességgel. Csak 2,6 m nézési távolságot feltételezve ez minimum 2,9 méter széles és 1,63 méter magas (131 hüvelykes) képernyőt feltételez, ami nem tipikusan nappalikba való méret.
A 8K UHD felbontású képhez olyan méretű, a látótérből legalább 60 – 90 fokot kitöltő képernyőre van tehát szükség, ami csak nagyobb dedikált házimozi helyiségben helyezhető el.