Az LCD és plazma képernyő működése
Lassan két éve, hogy a cikk eredetije felkerült a portálra és még mindig a legolvasottabbak közé tartozik. Az aktuális piaci és technikai helyzetet tükröző felfrissített változattal továbbra is a választást segítő információkkal igyekszem szolgálni.
A képcsöves televíziók lassan teljesen eltűnnek a boltok polcairól, és helyüket átadják az LCD és plazma képernyőkből épített úgynevezett síkpaneles TV-knek. Sok vásárló teszi fel a kérdést: „LCD-t vagy plazmát?”.
A kérdés bizonyos képernyőméret alatt már nem is kérdés. 94 cm (37”) alatt, például a legnépszerűbb 82 centis (32”) képméretben ugyanis nem is kapni mást, mint LCD TV-ket, bár hírek szerint van olyan gyártó, mely ilyen plazma TV-kkel is meg kíván jelenni a piacon. A 127 cm (50”) és e feletti képméretet viszont egyelőre a plazma TV-k uralják, mert bár kaphatóak már LCD TV-k is ilyen nagyságú képpel, de azok ára még meglehetősen borsos.
A 94 – 119 centis (37 – 47”) képméret tartományban dúl tehát az igazi verseny a két technológia között. A nagyfelbontású képmegjelenítésre kész, vagyis HD-ready megjelölésű készülékek között a 94 centis (37”) LCD és plazma TV-k (utóbbit csak a Panasonic kínál) kb. 220.000 Ft-tól, a 102 centis (40”) LCD TV-k 250.000 Ft-tól, a 107 centis (42”) plazma TV-k 280.000 Ft-tól, a 117 – 119 centis (46 – 47”) LCD TV-k pedig már 370.000 Ft-tól kaphatóak. A 127 centis (50”) plazma TV-ket 550.000 Ft-tól, kínálják, míg a 132 centis (52”) LCD TV-k ára 700.000 Ft-nál kezdődik. Ezek az árak persze csak tájékozató jellegűek, az internetes kereskedelmi csatornákon keresztül akár még a fentieknél olcsóbban is megkaphatóak bizonyos modellek, és a piaci helyzetnek megfelelően igen gyorsan változhatnak – negyedévenként akár 10%-ot is csökkenhetnek.
Az ár mellett sokakat izgat, hogy a nem kevés pénzért mégis „melyiknek jobb a képe”? Nos erre két évvel ezelőtt még azt a választ adtam, hogy mindkettőn van mit javítani, ma már viszont megállapítható: a csúcskategóriás plazma és LCD TV-k képminősége egyaránt szinte tökéletes, alig van mit kifogásolni rajtuk. Ez azt jelenti, hogy a képminőség tekintetében nem az a döntő, hogy a képmegjelenítő panel plazma vagy LCD, hanem inkább az, hogy az adott panel illetve a TV készülék milyen más fejlett technológiai megoldásokat alkalmaz. De lássuk röviden, hogyan is működik a két képernyő.
A képet mindegyik technológia képelemek (un. pixelek) sokaságából állítja elő. Minden pixel három részpixelből (subpixel) áll, melyek a képelem vörös, zöld és kék alapszín-összetevőit állítják elő.
A plazma panel működési elve hasonlatos a színes neoncsövekéhez. A panelt vörös, zöld és kék fényt kibocsátó foszforrétegekkel bevont apró gödrök (waffle) alkotják. Mindenegyes elektronikusan vezérelt gödröcske egy-egy részpixelnek felel meg. A gödrökbe zárt gázkeverék elektromos gerjesztés hatására plazmaállapotba kerül (innen ered a technológia elnevezése). A plazmaállapotú gáz UV fényt bocsát ki magából, mely a foszforréteget bombázva látható színes fényt állít elő. A plazma képernyő tehát saját fényt bocsát ki!
Az angol Liquid Crystal Display (LCD) azaz folyadékkristály képernyő panelje azonban nem bocsát ki saját fényt, csak a háttérvilágításként szolgáló, többnyire ma még hidegkatódos fénycsövek nagy felületen elosztott fényét modulálja, úgy mint egy árnyjáték figurái a lepedő mögötti fényt. A háttérvilágítás fénye két ellentétes irányú polarizátor szűrőn halad át, és beavatkozás nélkül ezek meggátolnák annak kijutását a képernyő néző felé eső felületére, vagyis a képernyő sötét maradna. Az üveglapok közé zárt és részpixelenként külön-külön elektródával vezérelt folyadékkristályok azonban megfelelően rendezve képesek megfordítani a fény polaritását. A néző felöli polarizátornak megfelelően polarizált fény a színszűrőn áthaladva így már láthatóvá válik.
A kérdés bizonyos képernyőméret alatt már nem is kérdés. 94 cm (37”) alatt, például a legnépszerűbb 82 centis (32”) képméretben ugyanis nem is kapni mást, mint LCD TV-ket, bár hírek szerint van olyan gyártó, mely ilyen plazma TV-kkel is meg kíván jelenni a piacon. A 127 cm (50”) és e feletti képméretet viszont egyelőre a plazma TV-k uralják, mert bár kaphatóak már LCD TV-k is ilyen nagyságú képpel, de azok ára még meglehetősen borsos.
A 94 – 119 centis (37 – 47”) képméret tartományban dúl tehát az igazi verseny a két technológia között. A nagyfelbontású képmegjelenítésre kész, vagyis HD-ready megjelölésű készülékek között a 94 centis (37”) LCD és plazma TV-k (utóbbit csak a Panasonic kínál) kb. 220.000 Ft-tól, a 102 centis (40”) LCD TV-k 250.000 Ft-tól, a 107 centis (42”) plazma TV-k 280.000 Ft-tól, a 117 – 119 centis (46 – 47”) LCD TV-k pedig már 370.000 Ft-tól kaphatóak. A 127 centis (50”) plazma TV-ket 550.000 Ft-tól, kínálják, míg a 132 centis (52”) LCD TV-k ára 700.000 Ft-nál kezdődik. Ezek az árak persze csak tájékozató jellegűek, az internetes kereskedelmi csatornákon keresztül akár még a fentieknél olcsóbban is megkaphatóak bizonyos modellek, és a piaci helyzetnek megfelelően igen gyorsan változhatnak – negyedévenként akár 10%-ot is csökkenhetnek.
Az ár mellett sokakat izgat, hogy a nem kevés pénzért mégis „melyiknek jobb a képe”? Nos erre két évvel ezelőtt még azt a választ adtam, hogy mindkettőn van mit javítani, ma már viszont megállapítható: a csúcskategóriás plazma és LCD TV-k képminősége egyaránt szinte tökéletes, alig van mit kifogásolni rajtuk. Ez azt jelenti, hogy a képminőség tekintetében nem az a döntő, hogy a képmegjelenítő panel plazma vagy LCD, hanem inkább az, hogy az adott panel illetve a TV készülék milyen más fejlett technológiai megoldásokat alkalmaz. De lássuk röviden, hogyan is működik a két képernyő.
A képet mindegyik technológia képelemek (un. pixelek) sokaságából állítja elő. Minden pixel három részpixelből (subpixel) áll, melyek a képelem vörös, zöld és kék alapszín-összetevőit állítják elő.
A plazma panel működési elve hasonlatos a színes neoncsövekéhez. A panelt vörös, zöld és kék fényt kibocsátó foszforrétegekkel bevont apró gödrök (waffle) alkotják. Mindenegyes elektronikusan vezérelt gödröcske egy-egy részpixelnek felel meg. A gödrökbe zárt gázkeverék elektromos gerjesztés hatására plazmaállapotba kerül (innen ered a technológia elnevezése). A plazmaállapotú gáz UV fényt bocsát ki magából, mely a foszforréteget bombázva látható színes fényt állít elő. A plazma képernyő tehát saját fényt bocsát ki!
Az angol Liquid Crystal Display (LCD) azaz folyadékkristály képernyő panelje azonban nem bocsát ki saját fényt, csak a háttérvilágításként szolgáló, többnyire ma még hidegkatódos fénycsövek nagy felületen elosztott fényét modulálja, úgy mint egy árnyjáték figurái a lepedő mögötti fényt. A háttérvilágítás fénye két ellentétes irányú polarizátor szűrőn halad át, és beavatkozás nélkül ezek meggátolnák annak kijutását a képernyő néző felé eső felületére, vagyis a képernyő sötét maradna. Az üveglapok közé zárt és részpixelenként külön-külön elektródával vezérelt folyadékkristályok azonban megfelelően rendezve képesek megfordítani a fény polaritását. A néző felöli polarizátornak megfelelően polarizált fény a színszűrőn áthaladva így már láthatóvá válik.
Oldal: 1 2