1. Oldal
Nagyfelbontású műsorok már vannak, a vételükhöz és megtekintésükhöz szükséges set-top-box-ok és HD-ready TV-k is kaphatóak, de a HDTV mégsem terjed olyan gyorsan az európai fogyasztók körében, ahogy arra sokan számítottak.
A műsorsugárzók, producerek és készülékgyártók először a 2004-es athéni olimpiai játékoktól, majd az idei foci világbajnokságtól várták a nagyfelbontású televíziózás európai áttörését. De eddigi számításaik nem jöttek be.
Évek marketing-erőfeszítései után is csak 800.000 európai háztartásban néznek nagyfelbontású (HD) műsorokat, és hozzávetőleg 2 millió otthonban van HD-ready képmegjelenítő TV (vagy vetítő) a német GfK felmérése szerint. S ez nem sok, ha azzal vetjük össze, hogy Japánban 11, az USA-ban pedig 19 millió ilyen háztartás van.
Hogy miért indul be ilyen lassan a nagyfelbontású televíziózás Európában, annak több oka is van. Az egyik egy tyúk-tojás probléma, azaz, hogy a HDTV műsorok hiánya sokáig fékezte az ezekhez szükséges vevők és képmegjelenítők elterjedését, ugyanakkor megfelelő számú, ilyen készülékkel rendelkező néző nélkül nincs túl sok értelme több nagyfelbontású programot előállítani.
Egy másik, a műsorok előállítását befolyásoló tényező, hogy Európa egy igen szerteágazó igényekkel bíró, többnyelvű TV piac, ami a producerek számára nem teremt akkora gazdaságos piacméreteket, mint az USA vagy Japán. Ráadásul kontinensünkön közel sem olyan éles a verseny a kábeles és műholdas, sőt az egyre inkább teret nyerő internetes (IPTV) műsorközlők között, mint az Egyesült Államokban, ami jelentős mértékben járul hozzá a HD műsorok ottani viharos gyorsaságú megjelenéséhez és terjedéséhez.
Ettől függetlenül 2004 óta egyre bővül a HDTV műsorkínálat Európában. A kezdetet a belgiumi központú, és egy magyarszármazású ember tulajdonában álló Euro1080 páneurópai műholdas HDTV adás jelentette. A fizetős műsorokat kínáló francia CanalSat és német Premier 2005 végén kezdte meg a HD sugárzást, a brit BSkyB pedig csak idén júniusban kapcsolta be nagyfelbontású programjait. Az utóbbi jelenleg nyolc HDTV csatornát kínál, köztük a BBC, a SkySports, az Arts World, és a National Geographic műsorait, valamint filmcsatornákat. A németek és franciák egyelőre még kevesebb HD csatornával kénytelenek beérni, de idővel egyre nő majd a kínálat. Egyes elemzések szerint 2011-re akár 70 HDTV csatorna is lehet Európában.
A műsorok előállítói is egyre nagyobb számban invesztálnak a HD technológiába. A British Broadcasting Corporation (BBC) jelenleg még egyedülálló módon az európai közszolgálati TV-k közül már elkezdte egyéves nagyfelontású kísérleti programját, és várhatóan 2012-re minden műsorát HD-ben készíti majd.
Nehezíti a helyzetet, hogy Európa sok országában most zajlik – nálunk például csak ezután kezdődik – a földi TV sugárzás átállása analógról digitálisra, s ez köti le mindenki figyelmét. Az új digitális földi videó műsorsugárzás (DVB-T) javarészben a jelenlegivel azonos, s nem HD felbontású lesz.
Jó hír, hogy ugyanakkor a TV vásárlók egyre nagyobb száma vesz a jövőben is használható HD-ready modelleket, még ha azokkal most még nem is HD műsorokat néznek. A síkpaneles (LCD és plazma) TV-k közel fele Európában már ilyen készülék, amikkel a jelenleg sugárzott programok mellett egy megfelelő vevőegységgel HDTV is nézhető. A GfK úgy becsüli, hogy 2010-re az európai háztartások 30%-a rendelkezik majd HD-ready képmegjelenítővel, s ez igen nagy lépés előre.
Az egyre bővülő programválaszték és a HD-ready és HDTV készülékek növekvő eladása egymást erősíti majd. A nagyfelbontású műsorok terjesztésének és előállításának fajlagos költségei is folyamatosan csökkennek.
Ha a jelenlegi trendek folytatódnak a 2008-as pekingi nyári olimpia és labdarúgó EB idejére már tényleg komoly teret nyerhet a nagyfelbontású TV Európában is.
Évek marketing-erőfeszítései után is csak 800.000 európai háztartásban néznek nagyfelbontású (HD) műsorokat, és hozzávetőleg 2 millió otthonban van HD-ready képmegjelenítő TV (vagy vetítő) a német GfK felmérése szerint. S ez nem sok, ha azzal vetjük össze, hogy Japánban 11, az USA-ban pedig 19 millió ilyen háztartás van.
Hogy miért indul be ilyen lassan a nagyfelbontású televíziózás Európában, annak több oka is van. Az egyik egy tyúk-tojás probléma, azaz, hogy a HDTV műsorok hiánya sokáig fékezte az ezekhez szükséges vevők és képmegjelenítők elterjedését, ugyanakkor megfelelő számú, ilyen készülékkel rendelkező néző nélkül nincs túl sok értelme több nagyfelbontású programot előállítani.
Egy másik, a műsorok előállítását befolyásoló tényező, hogy Európa egy igen szerteágazó igényekkel bíró, többnyelvű TV piac, ami a producerek számára nem teremt akkora gazdaságos piacméreteket, mint az USA vagy Japán. Ráadásul kontinensünkön közel sem olyan éles a verseny a kábeles és műholdas, sőt az egyre inkább teret nyerő internetes (IPTV) műsorközlők között, mint az Egyesült Államokban, ami jelentős mértékben járul hozzá a HD műsorok ottani viharos gyorsaságú megjelenéséhez és terjedéséhez.
Ettől függetlenül 2004 óta egyre bővül a HDTV műsorkínálat Európában. A kezdetet a belgiumi központú, és egy magyarszármazású ember tulajdonában álló Euro1080 páneurópai műholdas HDTV adás jelentette. A fizetős műsorokat kínáló francia CanalSat és német Premier 2005 végén kezdte meg a HD sugárzást, a brit BSkyB pedig csak idén júniusban kapcsolta be nagyfelbontású programjait. Az utóbbi jelenleg nyolc HDTV csatornát kínál, köztük a BBC, a SkySports, az Arts World, és a National Geographic műsorait, valamint filmcsatornákat. A németek és franciák egyelőre még kevesebb HD csatornával kénytelenek beérni, de idővel egyre nő majd a kínálat. Egyes elemzések szerint 2011-re akár 70 HDTV csatorna is lehet Európában.
A műsorok előállítói is egyre nagyobb számban invesztálnak a HD technológiába. A British Broadcasting Corporation (BBC) jelenleg még egyedülálló módon az európai közszolgálati TV-k közül már elkezdte egyéves nagyfelontású kísérleti programját, és várhatóan 2012-re minden műsorát HD-ben készíti majd.
Nehezíti a helyzetet, hogy Európa sok országában most zajlik – nálunk például csak ezután kezdődik – a földi TV sugárzás átállása analógról digitálisra, s ez köti le mindenki figyelmét. Az új digitális földi videó műsorsugárzás (DVB-T) javarészben a jelenlegivel azonos, s nem HD felbontású lesz.
Jó hír, hogy ugyanakkor a TV vásárlók egyre nagyobb száma vesz a jövőben is használható HD-ready modelleket, még ha azokkal most még nem is HD műsorokat néznek. A síkpaneles (LCD és plazma) TV-k közel fele Európában már ilyen készülék, amikkel a jelenleg sugárzott programok mellett egy megfelelő vevőegységgel HDTV is nézhető. A GfK úgy becsüli, hogy 2010-re az európai háztartások 30%-a rendelkezik majd HD-ready képmegjelenítővel, s ez igen nagy lépés előre.
Az egyre bővülő programválaszték és a HD-ready és HDTV készülékek növekvő eladása egymást erősíti majd. A nagyfelbontású műsorok terjesztésének és előállításának fajlagos költségei is folyamatosan csökkennek.
Ha a jelenlegi trendek folytatódnak a 2008-as pekingi nyári olimpia és labdarúgó EB idejére már tényleg komoly teret nyerhet a nagyfelbontású TV Európában is.