Kié a nagyobb?
Közel két hónapja ért véget Seattle-ben a 2004-es SID (Society of Information Display) szimpózium és kiállítás. Az itt megjelent újdonságok és trendek alapvetően határozhatják meg a képmegjelenítő technológiák jövőjét.
Kié a nagyobb?
Mint tudjuk a TV – csakúgy, mint a házi-mozi meg az autó – a férfiak játékszere, akiknek „számít a méret”. A SID-en nem volt hiány a „A világ legnagyobb ….!” címre pályázó ilyen-olyan képernyőkből.
A Samsung bemutatta 203 cm (80”) képátlójú plazmaképernyőjét (PDP) és a legnagyobb jelenleg gyártható, 145 centis (57”) LCD kijelzőjét, melyeknek felbontása 1920×1080 képpont. Egy nagyfelbontású TV birtoklása kapcsán sokan még ma is leküzdhetetlen vágyat éreznek a plazmaképernyő iránt, de az árcédulák sokkjából magukhoz térve mind többen ismerik fel, hogy ugyanazt vagy akár nagyobb képméretet és a megközelítőleg azonos képminőséget más képmegjelenítő technológiákkal, sokkal olcsóbban megkaphatják. Egy 130 cm képátlójú PDP képernyő ma több mint kétszer annyiba kerül, mint egy hasonló hátulról vetítős DLP vagy LCOS TV. A mind nagyobb és nagyobb képméret előállítására képes képernyő panelek pedig elérnek egy pontig, ahol már sokkal több értelme van a képet projektorral vetítővásznon előállítani, és nemcsak költségmegfontolásból, de a tér jobb kihasználása miatt is, ez utóbbira szolgál jó példával az NEC fejlesztői munkájának eredménye a lencsementes, a képet egy sor görbe tükörrel a vászonra vetítő DLP projektor, melyet a vászontól 65 cm-re elhelyezve 254 cm átlójú kép vetíthető.
Az OLED technológia fejlődését és az alkalmazhatóságot jelzi, hogy a Samsung bemutatta 43 cm (17”) képátlójú UXGA (1600×1200 pixel) felbontású aktív-mátrix OLED (AMOLED) kijelző prototípusát, a Philips pedig 33 centis (13”) polimer AMOLED-jét, amit egy 256 fúvókás tintasugaras printerrel gyártottak. (Lásd ezzel kapcsolatos hírünket!)
Mint tudjuk a TV – csakúgy, mint a házi-mozi meg az autó – a férfiak játékszere, akiknek „számít a méret”. A SID-en nem volt hiány a „A világ legnagyobb ….!” címre pályázó ilyen-olyan képernyőkből.
A Samsung bemutatta 203 cm (80”) képátlójú plazmaképernyőjét (PDP) és a legnagyobb jelenleg gyártható, 145 centis (57”) LCD kijelzőjét, melyeknek felbontása 1920×1080 képpont. Egy nagyfelbontású TV birtoklása kapcsán sokan még ma is leküzdhetetlen vágyat éreznek a plazmaképernyő iránt, de az árcédulák sokkjából magukhoz térve mind többen ismerik fel, hogy ugyanazt vagy akár nagyobb képméretet és a megközelítőleg azonos képminőséget más képmegjelenítő technológiákkal, sokkal olcsóbban megkaphatják. Egy 130 cm képátlójú PDP képernyő ma több mint kétszer annyiba kerül, mint egy hasonló hátulról vetítős DLP vagy LCOS TV. A mind nagyobb és nagyobb képméret előállítására képes képernyő panelek pedig elérnek egy pontig, ahol már sokkal több értelme van a képet projektorral vetítővásznon előállítani, és nemcsak költségmegfontolásból, de a tér jobb kihasználása miatt is, ez utóbbira szolgál jó példával az NEC fejlesztői munkájának eredménye a lencsementes, a képet egy sor görbe tükörrel a vászonra vetítő DLP projektor, melyet a vászontól 65 cm-re elhelyezve 254 cm átlójú kép vetíthető.
Az OLED technológia fejlődését és az alkalmazhatóságot jelzi, hogy a Samsung bemutatta 43 cm (17”) képátlójú UXGA (1600×1200 pixel) felbontású aktív-mátrix OLED (AMOLED) kijelző prototípusát, a Philips pedig 33 centis (13”) polimer AMOLED-jét, amit egy 256 fúvókás tintasugaras printerrel gyártottak. (Lásd ezzel kapcsolatos hírünket!)