Mi kell a HDR-hez?
A HDR-hez tehát nagyobb fényességre, finomabb árnyalati felbontására és új EOTF formátumra van szükség. Az iparág jobb színek, pontosabban szélesebb színskála megjelenítésének lehetőségére is törekszik. A mai televíziózás BT.709 színskálája az ember által érzékelt színek csak mintegy 35%-át fedi le. A HDR képes TV-k némelyike már képes reprodukálni a látható színek 54%-át lefedő DCI P3 digitális moziszabvány teljes színterét. Az iparág azonban a sokkal ambiciózusabb BT.2020 szabvány színskáláját célozza meg, ami a látható színek majd 76%-át lefedi. A HDR-nek nem része ugyan a szélesebb színskála, ahogy a 4K Ultra HD felbontás sem, de a legtöbben amikor HDR-ről beszélnek jellemzően a jobb színeket és a 4K Ultra HD-t is beleértik.
A HDR teljesebb képélményéhez a teljes iparág hozzájárulása szükséges, azt a műsorterjesztés minden elemében implementálni kell. A kamerának HDR-t kell felvennie, a stúdiónak HDR-ben kell elkészítenie a tartalmat, a terjesztési csatornáknak HDR-ben kell továbbítania azt, és a TV-nek, vetítőnek támogatnia kell a HDR megjelenítését.
A képmegjelenítőknek nemcsak magasabb fényerőt kell produkálniuk, de alacsony fekete-szintet is, vagyis nagyobb képen belüli dinamikatartományt, kontrasztarányt. A legkorszerűbb csúcskategóriás LCD és OLED TV-k e tekintetben már alkalmasak a HDR reprodukálására, a vetítők pedig nagyobb hatásfokú, elsősorban LED illetve lézer fényforrások és tovább tökéletesített képmodulátor technológiák alkalmazásával válnak képessé erre. Az ideális HDR képmegjelenítő az lenne, ami minden képpontjának fényességét 0 cd/m²-től a maximális 1.000 cd/m²-ig (vagy a Dolby Vision esetében 4.000-10.000 cd/m²-ig) tudná szabályozni.
A HDR tartalmakkal való kompatibilitáshoz az alábbiakra van még minimálisan szükség:
• Legalább egy interfészre, ami felismeri a HDR tartalmakat (támogatja azok szignalizációját).
• HDMI bemenetről, Internetről vagy más videót terjesztő forrásokból képes fogadni és feldolgozni legalább a nyílt HDR10 Media Profile szerinti HDR videót, emellett más HDR formátumok támogatása is lehetséges.
• Fogadja és feldolgozza a nyílt HDR10 Media Profile előírásainak megfelelő statikus HDR metaadatokat a tömörítetlen videóhoz.
• Megfelelő elektro-optikai átviteli függvényt (EOTF) alkalmaz a kép létrehozására.
Vagyis egy HDR kompatibilis képmegjelenítő általában rendelkezik a HDR-t támogató HDMI 2.0a vagy HDMI 2.0b, legújabban pedig HDMI 2.1 bemenettel. Egy korszerű okos TV vagy médiavevő képes kezelni az online streaming szolgáltatók HDR tartalmait. Az említett készülékek tudják értelmezni a HDR képről informáló kísérő adatokat, amelyek a videojelhez társulnak (a nem HDR képmegjelenítők ezeket figyelmen kívül hagyják), támogatja legalább a HDR10 formátumot, és a képjelet a fentiekben ismertetett EOTF szerint átalakítja látható fénnyé.
Kaphatóak már a gyártók által HDR megjelölésű TV-k, projektorok és más készülékek, de iparági szervezetek minősítési programokkal igyekeznek garantálni, hogy a fogyasztók olyan termékeket kaphassanak, amelyek valóban megfelelnek az elvárásoknak.
Az egyik ilyen iparági szervezet az UHD Alliance, mely meghatározta a TV-kre és a képtartalom további elemeire vonatkozó ULTRA HD PREMIUM specifikációt. A fenti logó tájékoztatja a fogyasztókat arról, hogy készülékük megfelel ezeknek a HDR élményt biztosító követelményeknek.
Természetesen nem feltétlenül szükséges, hogy egy termék rendelkezzen ilyen minősítéssel. Például a Sony saját 4K-HDR megjelölésű készülékei között is vannak olyanok, amelyek biztosítják a HDR képélményt.
Végül, de nem utolsósorban kellenek persze HDR tartalmak is, amelyek egyre szélesebb körben elérhetőek.
A HDR-hez tehát nagyobb fényességre, finomabb árnyalati felbontására és új EOTF formátumra van szükség. Az iparág jobb színek, pontosabban szélesebb színskála megjelenítésének lehetőségére is törekszik. A mai televíziózás BT.709 színskálája az ember által érzékelt színek csak mintegy 35%-át fedi le. A HDR képes TV-k némelyike már képes reprodukálni a látható színek 54%-át lefedő DCI P3 digitális moziszabvány teljes színterét. Az iparág azonban a sokkal ambiciózusabb BT.2020 szabvány színskáláját célozza meg, ami a látható színek majd 76%-át lefedi. A HDR-nek nem része ugyan a szélesebb színskála, ahogy a 4K Ultra HD felbontás sem, de a legtöbben amikor HDR-ről beszélnek jellemzően a jobb színeket és a 4K Ultra HD-t is beleértik.
A HDR teljesebb képélményéhez a teljes iparág hozzájárulása szükséges, azt a műsorterjesztés minden elemében implementálni kell. A kamerának HDR-t kell felvennie, a stúdiónak HDR-ben kell elkészítenie a tartalmat, a terjesztési csatornáknak HDR-ben kell továbbítania azt, és a TV-nek, vetítőnek támogatnia kell a HDR megjelenítését.
A képmegjelenítőknek nemcsak magasabb fényerőt kell produkálniuk, de alacsony fekete-szintet is, vagyis nagyobb képen belüli dinamikatartományt, kontrasztarányt. A legkorszerűbb csúcskategóriás LCD és OLED TV-k e tekintetben már alkalmasak a HDR reprodukálására, a vetítők pedig nagyobb hatásfokú, elsősorban LED illetve lézer fényforrások és tovább tökéletesített képmodulátor technológiák alkalmazásával válnak képessé erre. Az ideális HDR képmegjelenítő az lenne, ami minden képpontjának fényességét 0 cd/m²-től a maximális 1.000 cd/m²-ig (vagy a Dolby Vision esetében 4.000-10.000 cd/m²-ig) tudná szabályozni.
A HDR tartalmakkal való kompatibilitáshoz az alábbiakra van még minimálisan szükség:
• Legalább egy interfészre, ami felismeri a HDR tartalmakat (támogatja azok szignalizációját).
• HDMI bemenetről, Internetről vagy más videót terjesztő forrásokból képes fogadni és feldolgozni legalább a nyílt HDR10 Media Profile szerinti HDR videót, emellett más HDR formátumok támogatása is lehetséges.
• Fogadja és feldolgozza a nyílt HDR10 Media Profile előírásainak megfelelő statikus HDR metaadatokat a tömörítetlen videóhoz.
• Megfelelő elektro-optikai átviteli függvényt (EOTF) alkalmaz a kép létrehozására.
Vagyis egy HDR kompatibilis képmegjelenítő általában rendelkezik a HDR-t támogató HDMI 2.0a vagy HDMI 2.0b, legújabban pedig HDMI 2.1 bemenettel. Egy korszerű okos TV vagy médiavevő képes kezelni az online streaming szolgáltatók HDR tartalmait. Az említett készülékek tudják értelmezni a HDR képről informáló kísérő adatokat, amelyek a videojelhez társulnak (a nem HDR képmegjelenítők ezeket figyelmen kívül hagyják), támogatja legalább a HDR10 formátumot, és a képjelet a fentiekben ismertetett EOTF szerint átalakítja látható fénnyé.
Kaphatóak már a gyártók által HDR megjelölésű TV-k, projektorok és más készülékek, de iparági szervezetek minősítési programokkal igyekeznek garantálni, hogy a fogyasztók olyan termékeket kaphassanak, amelyek valóban megfelelnek az elvárásoknak.
Az egyik ilyen iparági szervezet az UHD Alliance, mely meghatározta a TV-kre és a képtartalom további elemeire vonatkozó ULTRA HD PREMIUM specifikációt. A fenti logó tájékoztatja a fogyasztókat arról, hogy készülékük megfelel ezeknek a HDR élményt biztosító követelményeknek.
Természetesen nem feltétlenül szükséges, hogy egy termék rendelkezzen ilyen minősítéssel. Például a Sony saját 4K-HDR megjelölésű készülékei között is vannak olyanok, amelyek biztosítják a HDR képélményt.
Végül, de nem utolsósorban kellenek persze HDR tartalmak is, amelyek egyre szélesebb körben elérhetőek.
Egy HDR megjelenítő képes egy normál tartalom „felskálázásra”?
HDR tartalmak – mondjuk inkább úgy – „felkonvertálására” képesek bizonyos HDR TV-k (LG, Samsung, Sony, Philips), de az „imitált” HDR képmóddal kapott kép élvezhetősége erősen függ a tartalomtól. Egy animációs film esetleg jobban néz ki vele, de a mesterségesen dinamizált természetes képek árnyalati részleteit tönkre teheti. Stúdiókban alkalmaznak kifinomultabb eljárásokat (pl.: Viarte automatic SDR to HDR conversion; OpticalFlow opImageIQ® SDR-to-HDR upconversion)
Köszönöm!
Jó kis írás. A teljesség kedvéért nem ártana egy frissítés a HDR10+ -al.
Köszönöm az elismerést. A cikk márciusban frissült és már szól a HDR10+-ról is, de kétségtelen, hogy történt azóta egy s más a formátummal kapcsolatban. Lásd itt!