A BBC és az NHK mérnökeinek célja a Hybrid Log Gamma (HLG) formátum kidolgozásával az volt, hogy az átviteli csatornák szűkös sávszélességének jobb kihasználása érdekében az SDR és HDR tartalmakat egy videojelben lehessen továbbítani, amit a régebbi és az új HDR képmegjelenítők is tudnak kezelni. A BT.2100 szabványba beemelt és a HDMI 2.0b által támogatott HLG kompatibilis az eddigi 10 bites műsorgyártással, és terjesztéséhez a HEVC Main 10 Profile bitfolyam használható.
A HLG egy ügyes kompromisszum eredménye, mely megfelel az SDR és a HDR képmegjelenítőknek egyaránt, bár nem ad optimális eredményt és nem is néz ki tökéletesen egyiken sem. A HLG elnevezése arra utal, hogy a fény és a jel viszonyát leíró függvény (OETF illetve EOTF) egy hibrid, ami az alacsony fényű jelek esetében megfelel a hagyományos gamma görbének és egy logaritmikus görbét követ a fényesebb HDR képtartalmaknál.
A HLG esetében nincsenek metaadatok, így a jel display-független és bármiféle jelfeldolgozás nélkül megjeleníthető egy SDR képmegjelenítőn is. A HLG visszafelé kompatibilitása azonban csak azon SDR képmegjelenítőknél alkalmazható, amelyek a széles Rec.2020 szabvány szerinti színtartománynak megfelelően leírt színek értelmezésére alkalmasak, ami a formátum legfőbb előnyét többé-kevésbé értelmetlenné teszi.
A többféle HDR szabvány létezése ellenére nincs értelme, sőt felesleges szenzációhajhászás és kifejezetten káros arról beszélni, hogy ezek között bármiféle klasszikus értelemben vett formátumháború zajlana.
Az eddig említett HDR szabványok ugyanis digitális formátumok, melyek tartalmának dekódolása jórészt csak szoftver kérdése, és semmi nem tiltja meg a tartalomszolgáltatóknak és készülékgyártóknak, hogy több formátumot támogassanak, mert azok semmilyen módon nem zárják ki egymást. A legtöbb TV gyártó ma már többféle HDR formátumot támogat (lásd az alábbi ábrát). Az online streaming szolgáltató Amazon, Netflix és VUDU HDR10 és Dolby Vision HDR tartalmakat egyaránt kínálnak, és már vannak HDR10+ tartalmak az Amazon Prime Video-n . Az Ultra HD Blu-Ray szabvány három HDR formátumot támogat, melyek közül a HDR10 kötelezően ott van az összes lemezen és lejátszón.
Még az sem zárja ki többféle HDR formátum támogatását, ha – mint például a Dolby Vision esetében – külön chipre lehet szükség egy adott készülék megvalósításához. A Dolby Vision tartalmak dekódolására a Dolby által épített VS10 motor a HDR10-et is támogatja, és így gyakorlatilag minden olyan eszköz, amely képes a Dolby Vision kezelésére alkalmas a HDR10 tartalmakhoz is.
A HDR formátumok eltérő előnyöket kínálnak. A HDR10 statikus, míg a HDR10+ és a Dolby Vision dinamikus metaadatokkal optimalizálja a képet, az utóbbiak nyilván jobb képminőséget nyújtva. A Dolby Vision viszont licenchez kötött, míg HDR10 egy ingyenes szabvány, a HDR10+ költsége pedig csak egy minimális regisztrációs díj. A HLG előnye a műsorszolgáltatók számára, hogy az kompatibilis a meglévő gyártási folyamatokkal, így könnyebben telepíthető és kezelhető az élő közvetítésekhez is.
Röviden: a HDR tekintetében a fogyasztók nem kényszerülnek rá, hogy kizárólagosan egy adott szabványt válasszanak, mikor például egy TV-t vagy Ultra HD Blu-ray lejátszót vesznek. A legtöbb, ha nem az összes HDR TV készülék alapból támogatja a HDR10 és a HLG formátumokat, a prémium élményre vágyó fogyasztók pedig olyan TV illetve lejátszó készüléket választhatnak, ami ezek mellett Dolby Vision és/vagy HDR10+ kompatibilitást is kínálnak.
A HLG egy ügyes kompromisszum eredménye, mely megfelel az SDR és a HDR képmegjelenítőknek egyaránt, bár nem ad optimális eredményt és nem is néz ki tökéletesen egyiken sem. A HLG elnevezése arra utal, hogy a fény és a jel viszonyát leíró függvény (OETF illetve EOTF) egy hibrid, ami az alacsony fényű jelek esetében megfelel a hagyományos gamma görbének és egy logaritmikus görbét követ a fényesebb HDR képtartalmaknál.
A HLG esetében nincsenek metaadatok, így a jel display-független és bármiféle jelfeldolgozás nélkül megjeleníthető egy SDR képmegjelenítőn is. A HLG visszafelé kompatibilitása azonban csak azon SDR képmegjelenítőknél alkalmazható, amelyek a széles Rec.2020 szabvány szerinti színtartománynak megfelelően leírt színek értelmezésére alkalmasak, ami a formátum legfőbb előnyét többé-kevésbé értelmetlenné teszi.
A többféle HDR szabvány létezése ellenére nincs értelme, sőt felesleges szenzációhajhászás és kifejezetten káros arról beszélni, hogy ezek között bármiféle klasszikus értelemben vett formátumháború zajlana.
Az eddig említett HDR szabványok ugyanis digitális formátumok, melyek tartalmának dekódolása jórészt csak szoftver kérdése, és semmi nem tiltja meg a tartalomszolgáltatóknak és készülékgyártóknak, hogy több formátumot támogassanak, mert azok semmilyen módon nem zárják ki egymást. A legtöbb TV gyártó ma már többféle HDR formátumot támogat (lásd az alábbi ábrát). Az online streaming szolgáltató Amazon, Netflix és VUDU HDR10 és Dolby Vision HDR tartalmakat egyaránt kínálnak, és már vannak HDR10+ tartalmak az Amazon Prime Video-n . Az Ultra HD Blu-Ray szabvány három HDR formátumot támogat, melyek közül a HDR10 kötelezően ott van az összes lemezen és lejátszón.
Még az sem zárja ki többféle HDR formátum támogatását, ha – mint például a Dolby Vision esetében – külön chipre lehet szükség egy adott készülék megvalósításához. A Dolby Vision tartalmak dekódolására a Dolby által épített VS10 motor a HDR10-et is támogatja, és így gyakorlatilag minden olyan eszköz, amely képes a Dolby Vision kezelésére alkalmas a HDR10 tartalmakhoz is.
A HDR formátumok eltérő előnyöket kínálnak. A HDR10 statikus, míg a HDR10+ és a Dolby Vision dinamikus metaadatokkal optimalizálja a képet, az utóbbiak nyilván jobb képminőséget nyújtva. A Dolby Vision viszont licenchez kötött, míg HDR10 egy ingyenes szabvány, a HDR10+ költsége pedig csak egy minimális regisztrációs díj. A HLG előnye a műsorszolgáltatók számára, hogy az kompatibilis a meglévő gyártási folyamatokkal, így könnyebben telepíthető és kezelhető az élő közvetítésekhez is.
Röviden: a HDR tekintetében a fogyasztók nem kényszerülnek rá, hogy kizárólagosan egy adott szabványt válasszanak, mikor például egy TV-t vagy Ultra HD Blu-ray lejátszót vesznek. A legtöbb, ha nem az összes HDR TV készülék alapból támogatja a HDR10 és a HLG formátumokat, a prémium élményre vágyó fogyasztók pedig olyan TV illetve lejátszó készüléket választhatnak, ami ezek mellett Dolby Vision és/vagy HDR10+ kompatibilitást is kínálnak.
Egy HDR megjelenítő képes egy normál tartalom „felskálázásra”?
HDR tartalmak – mondjuk inkább úgy – „felkonvertálására” képesek bizonyos HDR TV-k (LG, Samsung, Sony, Philips), de az „imitált” HDR képmóddal kapott kép élvezhetősége erősen függ a tartalomtól. Egy animációs film esetleg jobban néz ki vele, de a mesterségesen dinamizált természetes képek árnyalati részleteit tönkre teheti. Stúdiókban alkalmaznak kifinomultabb eljárásokat (pl.: Viarte automatic SDR to HDR conversion; OpticalFlow opImageIQ® SDR-to-HDR upconversion)
Köszönöm!
Jó kis írás. A teljesség kedvéért nem ártana egy frissítés a HDR10+ -al.
Köszönöm az elismerést. A cikk márciusban frissült és már szól a HDR10+-ról is, de kétségtelen, hogy történt azóta egy s más a formátummal kapcsolatban. Lásd itt!