Bevezetés
A mozi varázsa több mint száz éve ejtette rabul és tartja azóta is fogva az emberek többségét. A mozgókép és az azt levetítő szerkezet, a Lumiere-fivérek fantasztikus találmánya eladdig ismeretlen dimenziót nyitott meg számunkra.
Azon nyomban új művészet is született a mozgókép (és később a hang) rögzítésének lehetőségéből: a filmművészet, amely – mint hamar bebizonyosodott – a maga nyelvén képes olyasmit elmondani, amit egyetlen más művészet sem. Éppen ennek köszönheti autonómiáját és pótolhatatlan szerepét.
A filmek megtekintésének színtere hosszú ideig kizárólag a színház mintájára kialakított filmszínház, azaz a mozi volt. Azután jött a televízió, amelynek egyik funkciója a filmek otthonokba juttatása – az élmény azonban meg sem közelítette a moziélményt. Száz éve járunk moziba, ötven éve televíziózunk, de a kettőt sohasem kevertük össze. A sarokban vagy a polcon álló, 50-60 cm-nél alig nagyobb képernyőjű kis doboz meg sem közelítette a mozi lehetőségeit, és ennek „tudatában” nem is tartott igényt arra, hogy a mozi otthoni reinkarnációjának tekintsék. Mégis, a televíziótechnika előrelépésével, az új megjelenítő-típusok kialakításával, az elektronikus vetítésechnika fejlődésével, a térhatású hangtechnika tökéletesedésével végül megjelent a lehetőségek szülte igény az „igazi” mozi otthoni megvalósítására – elérhető áron.
A mozi közönsége majd száz éven keresztül legfeljebb álmodhatott arról, hogy neki otthon is lehetne egy saját mozija. Kivéve persze azt a néhányszáz (néhányezer?) embert, akik megengedhették, megengedhetik maguknak, hogy sok egyéb mellett egy mozit is „tartsanak” otthonukban. Ám ezek a mozik pontosan olyanok, mint az igazi mozik, hatalmas vászonnal és vetítőgépházzal (plusz vetítőgépésszel), legfeljebb az ülőhelyek száma kevesebb, mint egy mai „szupermoziban”.
A házi-mozi, amelynek fogalmát és megvalósítását ebben az írásban szeretnénk egy kicsit körbejárni, nem a multimilliomos filmproducerek otthoni bemutatómozija, hanem a hétköznapi emberek (bár egyelőre inkább a tehetősebbek) számára is elérhető „moziszerű” valami, amely minőségében, összhatásában az igazi mozit igyekszik minél jobban megközelíteni. Talán nem kell hangsúlyoznunk, hogy a közelítés foka ma már legnagyobbrészt nem technikai, hanem anyagi kérdés – legalábbis egy bizonyos szintig.
A filmek megtekintésének színtere hosszú ideig kizárólag a színház mintájára kialakított filmszínház, azaz a mozi volt. Azután jött a televízió, amelynek egyik funkciója a filmek otthonokba juttatása – az élmény azonban meg sem közelítette a moziélményt. Száz éve járunk moziba, ötven éve televíziózunk, de a kettőt sohasem kevertük össze. A sarokban vagy a polcon álló, 50-60 cm-nél alig nagyobb képernyőjű kis doboz meg sem közelítette a mozi lehetőségeit, és ennek „tudatában” nem is tartott igényt arra, hogy a mozi otthoni reinkarnációjának tekintsék. Mégis, a televíziótechnika előrelépésével, az új megjelenítő-típusok kialakításával, az elektronikus vetítésechnika fejlődésével, a térhatású hangtechnika tökéletesedésével végül megjelent a lehetőségek szülte igény az „igazi” mozi otthoni megvalósítására – elérhető áron.
A mozi közönsége majd száz éven keresztül legfeljebb álmodhatott arról, hogy neki otthon is lehetne egy saját mozija. Kivéve persze azt a néhányszáz (néhányezer?) embert, akik megengedhették, megengedhetik maguknak, hogy sok egyéb mellett egy mozit is „tartsanak” otthonukban. Ám ezek a mozik pontosan olyanok, mint az igazi mozik, hatalmas vászonnal és vetítőgépházzal (plusz vetítőgépésszel), legfeljebb az ülőhelyek száma kevesebb, mint egy mai „szupermoziban”.
A házi-mozi, amelynek fogalmát és megvalósítását ebben az írásban szeretnénk egy kicsit körbejárni, nem a multimilliomos filmproducerek otthoni bemutatómozija, hanem a hétköznapi emberek (bár egyelőre inkább a tehetősebbek) számára is elérhető „moziszerű” valami, amely minőségében, összhatásában az igazi mozit igyekszik minél jobban megközelíteni. Talán nem kell hangsúlyoznunk, hogy a közelítés foka ma már legnagyobbrészt nem technikai, hanem anyagi kérdés – legalábbis egy bizonyos szintig.