Üzembe helyezés
Bár néhány hónapja külföldön már tarol a Panasonic legújabb házi-mozi vetítője, hazánkba nem olyan régen érkeztek az első készülékek, melyek közül izgalommal vegyes kíváncsisággal kaptunk kezeink közé egyet, hogy alaposan szemrevételezhessük.
Üzembe helyezés, beállítások
Csatlakoztassuk a vetítőt a megfelelő forrásokhoz. A PC-vel nem lesz gond, van egy megszokott D-Sub15-ös VGA csatlakozónk. Mivel a panelek 1280×720 pixel fizikai felbontóképességgel rendelkeznek, így arra azért számítanunk kell, hogy egy XGA (1024×768) forrás képét nem fogja tudni maradéktalanul megmutatni.
A fejvakarást a DVD csatlakozatása fogja jelenteni, hiszen a szokásosnak mondható kompozit video és S-Video csatlakozó mellett további három lehetőségünk van a kapcsolat megteremtésére.
Egyik a 3 RCA csatlakozóból álló komponens videó, másik egy Euro-Scart felület, és a totális tanácstalanság kedvéért egy DVI csati. Nyilván, ha DVD lejátszónkon van DVI (vagy HDMI) kimenet, akkor a digitál-analóg, majd analóg-digitál átalakítások elkerülése miatt ezt kellene alkalmazni. Hurrá, a miénken van ilyen! A vetítőhöz ugyan nem adnak DVI kábelt (kár), de a DVD-hez volt, előkaptuk hát majd azonnal meg is lepődtünk, hogy az nem kompatíbilis a vetítő csatlakozójával. Hát persze! Ne feledkezzük meg arról, hogy létezik DVI-D és DVI-I, s míg ez utóbbi tartalmaz analóg csatornát, addig az előbbi nem, így annak a néhány tüskének nincs megfelelő aljzata a csak DVI-D-t fogadó PT-AE500E1734-n.
Maradjunk a komponensnél, az a biztos. Főleg azért, mert a sokat áldott progresszív képfrissítésű videojel nem fog a Scart-on átjönni. Esetünkben tehát leszűkült a bő lehetőségek tárháza egy csatornára.
Még mielőtt belefognánk a kép elemezgetésébe, célszerű megismerkedni a beállítási lehetőségekkel. A gombvilágításos távvezérlő meglehetősen puritán, ám minden lényeges alkalmazást tartalmaz. Közvetlenül kiválasztható rajta a látni kívánt bemenet forrása, egyszerű és érthető a menügombok leosztása is. Egy gombnyomással megközelíthető a vízszintes és függőleges trapézkorrekció (csak végszükség esetére!), és egy-egy gombot kapott a képarány választás, a kép-üzemmód és a felhasználói memóriák.
Ha belemászunk a menübe, már jóval több funkcióval találkozhatunk. Az induló felület kezdő felhasználóknak nyújt gyors eligazodást, ám ínyencek hamar megtalálják a mélyebben rejlő menüpontokat ahol kedvükre dőzsölhetnek a funkciók közt. Gamma, színtelítettség és kontrasztállítás színenként. Ez igen! Ha valaki ilyen (összesen 2058 beállítást lehetővé tévő) kínálat mellett nem fogja tudni saját igényeinek megfelelőre csiszolni a látványt, akkor annak nem ez az árkategória való. A gyári képmegjelenítési módok közt is már elegendő a kínálat, hiszen a normál mellett dinamikus, kétféle mozi, természetes és videó nevekkel titulált módozatok között lehet választani.
Csatlakoztassuk a vetítőt a megfelelő forrásokhoz. A PC-vel nem lesz gond, van egy megszokott D-Sub15-ös VGA csatlakozónk. Mivel a panelek 1280×720 pixel fizikai felbontóképességgel rendelkeznek, így arra azért számítanunk kell, hogy egy XGA (1024×768) forrás képét nem fogja tudni maradéktalanul megmutatni.
A fejvakarást a DVD csatlakozatása fogja jelenteni, hiszen a szokásosnak mondható kompozit video és S-Video csatlakozó mellett további három lehetőségünk van a kapcsolat megteremtésére.
Egyik a 3 RCA csatlakozóból álló komponens videó, másik egy Euro-Scart felület, és a totális tanácstalanság kedvéért egy DVI csati. Nyilván, ha DVD lejátszónkon van DVI (vagy HDMI) kimenet, akkor a digitál-analóg, majd analóg-digitál átalakítások elkerülése miatt ezt kellene alkalmazni. Hurrá, a miénken van ilyen! A vetítőhöz ugyan nem adnak DVI kábelt (kár), de a DVD-hez volt, előkaptuk hát majd azonnal meg is lepődtünk, hogy az nem kompatíbilis a vetítő csatlakozójával. Hát persze! Ne feledkezzük meg arról, hogy létezik DVI-D és DVI-I, s míg ez utóbbi tartalmaz analóg csatornát, addig az előbbi nem, így annak a néhány tüskének nincs megfelelő aljzata a csak DVI-D-t fogadó PT-AE500E1734-n. Maradjunk a komponensnél, az a biztos. Főleg azért, mert a sokat áldott progresszív képfrissítésű videojel nem fog a Scart-on átjönni. Esetünkben tehát leszűkült a bő lehetőségek tárháza egy csatornára.
Még mielőtt belefognánk a kép elemezgetésébe, célszerű megismerkedni a beállítási lehetőségekkel. A gombvilágításos távvezérlő meglehetősen puritán, ám minden lényeges alkalmazást tartalmaz. Közvetlenül kiválasztható rajta a látni kívánt bemenet forrása, egyszerű és érthető a menügombok leosztása is. Egy gombnyomással megközelíthető a vízszintes és függőleges trapézkorrekció (csak végszükség esetére!), és egy-egy gombot kapott a képarány választás, a kép-üzemmód és a felhasználói memóriák.
Ha belemászunk a menübe, már jóval több funkcióval találkozhatunk. Az induló felület kezdő felhasználóknak nyújt gyors eligazodást, ám ínyencek hamar megtalálják a mélyebben rejlő menüpontokat ahol kedvükre dőzsölhetnek a funkciók közt. Gamma, színtelítettség és kontrasztállítás színenként. Ez igen! Ha valaki ilyen (összesen 2058 beállítást lehetővé tévő) kínálat mellett nem fogja tudni saját igényeinek megfelelőre csiszolni a látványt, akkor annak nem ez az árkategória való. A gyári képmegjelenítési módok közt is már elegendő a kínálat, hiszen a normál mellett dinamikus, kétféle mozi, természetes és videó nevekkel titulált módozatok között lehet választani.