Külső
Bár néhány hónapja külföldön már tarol a Panasonic legújabb házi-mozi vetítője, hazánkba nem olyan régen érkeztek az első készülékek, melyek közül izgalommal vegyes kíváncsisággal kaptunk kezeink közé egyet, hogy alaposan szemrevételezhessük.
Nem tudni mennyire írható a marketingesek számlájára az a temérdek misztérium, amely a vetítő fejlesztését övezi, de mindenképp hatásos. Állítólag a cég hollywoodi kutatóbázisán „a filmgyártás legkiválóbb színkémikusai vettek részt a PT-AE500E1734 modell páratlan színhűségének kidolgozásában”.
Ezen felül azonban nemzetközi berkekben az a szóbeszéd járja, hogy ebben a modellben is ugyanaz az Epson folyadékkristályos panelegyüttes felel a képalkotásért, amely a legnagyobb konkurens SANYO PLV-Z21449-ben is csücsül. Ez még nem volna baj akkor, ha a pletykák szerint nem egy hibás szériáról lenne szó, amelynél avatott szemek hamar felfedezik a függőleges sávosodást. Nem csoda, ha ezek után a szokásosnál nagyobb érdeklődéssel fogtunk neki a mutatványnak.
Külső
Nem okozott nagy meglepetést a külcsín, lényegében az elődök, vagyis az PT-AE200E és PT-AE300E modellek átfésült változatáról van szó. Erősen szögletes, azaz téglatestforma, amely ráadásul fémes színezetű köntöst kapott, így összhatásában kissé ipari, szépnek, vagy formatervezettnek semmiképp nem nevezhető darab. Ezzel szemben bizalomgerjesztő, s talán sokak számára ez a fontosabb érv.
Bizalomgerjesztő a megszokottnál nagyobb méretű lencse is, amely a kitűnő kép egyik záloga lehet. A hátfalon találjuk a csatlakozókat és egy hatalmas ventillátort.
Talán ennyi bőven elég a külső tényezőkről, a házi-mozizás úgyis sötétben zajlik.
Ezen felül azonban nemzetközi berkekben az a szóbeszéd járja, hogy ebben a modellben is ugyanaz az Epson folyadékkristályos panelegyüttes felel a képalkotásért, amely a legnagyobb konkurens SANYO PLV-Z21449-ben is csücsül. Ez még nem volna baj akkor, ha a pletykák szerint nem egy hibás szériáról lenne szó, amelynél avatott szemek hamar felfedezik a függőleges sávosodást. Nem csoda, ha ezek után a szokásosnál nagyobb érdeklődéssel fogtunk neki a mutatványnak.
Külső
Nem okozott nagy meglepetést a külcsín, lényegében az elődök, vagyis az PT-AE200E és PT-AE300E modellek átfésült változatáról van szó. Erősen szögletes, azaz téglatestforma, amely ráadásul fémes színezetű köntöst kapott, így összhatásában kissé ipari, szépnek, vagy formatervezettnek semmiképp nem nevezhető darab. Ezzel szemben bizalomgerjesztő, s talán sokak számára ez a fontosabb érv.
Bizalomgerjesztő a megszokottnál nagyobb méretű lencse is, amely a kitűnő kép egyik záloga lehet. A hátfalon találjuk a csatlakozókat és egy hatalmas ventillátort.
Talán ennyi bőven elég a külső tényezőkről, a házi-mozizás úgyis sötétben zajlik.
Üzembe helyezés
Bár néhány hónapja külföldön már tarol a Panasonic legújabb házi-mozi vetítője, hazánkba nem olyan régen érkeztek az első készülékek, melyek közül izgalommal vegyes kíváncsisággal kaptunk kezeink közé egyet, hogy alaposan szemrevételezhessük.
Üzembe helyezés, beállítások
Csatlakoztassuk a vetítőt a megfelelő forrásokhoz. A PC-vel nem lesz gond, van egy megszokott D-Sub15-ös VGA csatlakozónk. Mivel a panelek 1280×720 pixel fizikai felbontóképességgel rendelkeznek, így arra azért számítanunk kell, hogy egy XGA (1024×768) forrás képét nem fogja tudni maradéktalanul megmutatni.
A fejvakarást a DVD csatlakozatása fogja jelenteni, hiszen a szokásosnak mondható kompozit video és S-Video csatlakozó mellett további három lehetőségünk van a kapcsolat megteremtésére.
Maradjunk a komponensnél, az a biztos. Főleg azért, mert a sokat áldott progresszív képfrissítésű videojel nem fog a Scart-on átjönni. Esetünkben tehát leszűkült a bő lehetőségek tárháza egy csatornára.
Még mielőtt belefognánk a kép elemezgetésébe, célszerű megismerkedni a beállítási lehetőségekkel. A gombvilágításos távvezérlő meglehetősen puritán, ám minden lényeges alkalmazást tartalmaz. Közvetlenül kiválasztható rajta a látni kívánt bemenet forrása, egyszerű és érthető a menügombok leosztása is. Egy gombnyomással megközelíthető a vízszintes és függőleges trapézkorrekció (csak végszükség esetére!), és egy-egy gombot kapott a képarány választás, a kép-üzemmód és a felhasználói memóriák.
Ha belemászunk a menübe, már jóval több funkcióval találkozhatunk. Az induló felület kezdő felhasználóknak nyújt gyors eligazodást, ám ínyencek hamar megtalálják a mélyebben rejlő menüpontokat ahol kedvükre dőzsölhetnek a funkciók közt. Gamma, színtelítettség és kontrasztállítás színenként. Ez igen! Ha valaki ilyen (összesen 2058 beállítást lehetővé tévő) kínálat mellett nem fogja tudni saját igényeinek megfelelőre csiszolni a látványt, akkor annak nem ez az árkategória való. A gyári képmegjelenítési módok közt is már elegendő a kínálat, hiszen a normál mellett dinamikus, kétféle mozi, természetes és videó nevekkel titulált módozatok között lehet választani.
Csatlakoztassuk a vetítőt a megfelelő forrásokhoz. A PC-vel nem lesz gond, van egy megszokott D-Sub15-ös VGA csatlakozónk. Mivel a panelek 1280×720 pixel fizikai felbontóképességgel rendelkeznek, így arra azért számítanunk kell, hogy egy XGA (1024×768) forrás képét nem fogja tudni maradéktalanul megmutatni.
A fejvakarást a DVD csatlakozatása fogja jelenteni, hiszen a szokásosnak mondható kompozit video és S-Video csatlakozó mellett további három lehetőségünk van a kapcsolat megteremtésére.
Maradjunk a komponensnél, az a biztos. Főleg azért, mert a sokat áldott progresszív képfrissítésű videojel nem fog a Scart-on átjönni. Esetünkben tehát leszűkült a bő lehetőségek tárháza egy csatornára.
Még mielőtt belefognánk a kép elemezgetésébe, célszerű megismerkedni a beállítási lehetőségekkel. A gombvilágításos távvezérlő meglehetősen puritán, ám minden lényeges alkalmazást tartalmaz. Közvetlenül kiválasztható rajta a látni kívánt bemenet forrása, egyszerű és érthető a menügombok leosztása is. Egy gombnyomással megközelíthető a vízszintes és függőleges trapézkorrekció (csak végszükség esetére!), és egy-egy gombot kapott a képarány választás, a kép-üzemmód és a felhasználói memóriák.
Ha belemászunk a menübe, már jóval több funkcióval találkozhatunk. Az induló felület kezdő felhasználóknak nyújt gyors eligazodást, ám ínyencek hamar megtalálják a mélyebben rejlő menüpontokat ahol kedvükre dőzsölhetnek a funkciók közt. Gamma, színtelítettség és kontrasztállítás színenként. Ez igen! Ha valaki ilyen (összesen 2058 beállítást lehetővé tévő) kínálat mellett nem fogja tudni saját igényeinek megfelelőre csiszolni a látványt, akkor annak nem ez az árkategória való. A gyári képmegjelenítési módok közt is már elegendő a kínálat, hiszen a normál mellett dinamikus, kétféle mozi, természetes és videó nevekkel titulált módozatok között lehet választani.
Teszt
Bár néhány hónapja külföldön már tarol a Panasonic legújabb házi-mozi vetítője, hazánkba nem olyan régen érkeztek az első készülékek, melyek közül izgalommal vegyes kíváncsisággal kaptunk kezeink közé egyet, hogy alaposan szemrevételezhessük.
Teszt
Sok nagyszerű technológiai bravúrral bír tesztünk alanya. Ezek közül kettő mindenképp kiemelést érdemel.
Elsőnek talán lássuk az úgynevezett „Smooth Screen” technológiát, amely eltüntetni hivatott az LCD vetítőknél oly sok kritikával illetett „csirkehálót”. Normál esetben az 1280×720 pixelt tartalmazó panelek képét viszonylag közelről nézve jól elkülönítve láthatók az egyes képpontok. Ezt küszöböli ki az új technológia, méghozzá elképesztően jól. Tesztünk során mind a legnagyobb konkurens SANYO PLV-Z21449, mind pedig egy hasonló árkategóriájú DLP (mikrotükrös) vetítővel összevetettük az PT-AE500E1734-t és pixelezettségben mindkettőt megverte. Ez viszont annyit jelent, hogy a DLP mellett szóló nagy érv, vagyis a közeli képpontok mostantól kihullott a meggyőzéi listáról.
A másik újdonság – legalábbis ebben az árkategóriában – az „AI azaz mesterséges intelligenciával vezérelt fényszabályzó rendszer”. Ez az eljárás valós időben és automatikusan állítja a lámpa fényerejét, hogy az a kép karakterisztikájának leginkább megfeleljen. Ez a funkció szabad szemmel nehezen érzékelhető, de higgyünk a gyártónak.
Természetesen a 850 ANSI Lumen fényerő mellé ígért 1300:1 kontrasztra voltunk a legkíváncsibbak, hiszen ilyen értéket ilyen árkategóriában LCD vetítőnél még nem tapasztaltunk. A különböző számítógépes és DVD-ről futtatható tesztábrák megerősítették az ígért értéket, vagy legalábbis megközelítően hozták. Sajnos ezt megint nehéz ellenőrizni, de a látottak felettébb meggyőzőek voltak így is.
A színek megérnek még egy pár mondatot. A teszt során nagyon elégedettek voltunk, tökéletesnek éreztük az alapszíneket és az átmeneteket is. A későbbi összehasonlító vizsgálatok során azonban módosítanunk kellett eredeti álláspontunkon, hiszen volt mérlegelési lehetőségünk. Ekkor már kevésbé tűnt természetesnek a látott kép, kissé erőszakos volt a piros, ettől a bőrszínek is eltértek a valóstól. A menü megfelelő pontjain igazítva viszont lehetséges a csorba kiköszörülése, a végeredmény aztán így is szemet gyönyörködtető.
Sok nagyszerű technológiai bravúrral bír tesztünk alanya. Ezek közül kettő mindenképp kiemelést érdemel.
Elsőnek talán lássuk az úgynevezett „Smooth Screen” technológiát, amely eltüntetni hivatott az LCD vetítőknél oly sok kritikával illetett „csirkehálót”. Normál esetben az 1280×720 pixelt tartalmazó panelek képét viszonylag közelről nézve jól elkülönítve láthatók az egyes képpontok. Ezt küszöböli ki az új technológia, méghozzá elképesztően jól. Tesztünk során mind a legnagyobb konkurens SANYO PLV-Z21449, mind pedig egy hasonló árkategóriájú DLP (mikrotükrös) vetítővel összevetettük az PT-AE500E1734-t és pixelezettségben mindkettőt megverte. Ez viszont annyit jelent, hogy a DLP mellett szóló nagy érv, vagyis a közeli képpontok mostantól kihullott a meggyőzéi listáról.
A másik újdonság – legalábbis ebben az árkategóriában – az „AI azaz mesterséges intelligenciával vezérelt fényszabályzó rendszer”. Ez az eljárás valós időben és automatikusan állítja a lámpa fényerejét, hogy az a kép karakterisztikájának leginkább megfeleljen. Ez a funkció szabad szemmel nehezen érzékelhető, de higgyünk a gyártónak.
Természetesen a 850 ANSI Lumen fényerő mellé ígért 1300:1 kontrasztra voltunk a legkíváncsibbak, hiszen ilyen értéket ilyen árkategóriában LCD vetítőnél még nem tapasztaltunk. A különböző számítógépes és DVD-ről futtatható tesztábrák megerősítették az ígért értéket, vagy legalábbis megközelítően hozták. Sajnos ezt megint nehéz ellenőrizni, de a látottak felettébb meggyőzőek voltak így is.
A színek megérnek még egy pár mondatot. A teszt során nagyon elégedettek voltunk, tökéletesnek éreztük az alapszíneket és az átmeneteket is. A későbbi összehasonlító vizsgálatok során azonban módosítanunk kellett eredeti álláspontunkon, hiszen volt mérlegelési lehetőségünk. Ekkor már kevésbé tűnt természetesnek a látott kép, kissé erőszakos volt a piros, ettől a bőrszínek is eltértek a valóstól. A menü megfelelő pontjain igazítva viszont lehetséges a csorba kiköszörülése, a végeredmény aztán így is szemet gyönyörködtető.
 |
| Fent a PT-AE500, lent a PLV-Z2 pixelei azonos távolságból |
Végül ejtsünk pár szót a cikk elején említett függőleges sávokról. Sokáig kerestük, néztük, vizsgáltuk, de avatott szemeink sem találták jelét. Aztán megnéztünk még néhány további videó-tesztábrát, hátha kisül belőle valami. Végül megleltük. Homogén szürke (kb. 50% fekete) képnél látható az emlegetett hiba, viszonylag sűrű színeltolások kíséretében, de őszintén szólva egy bizonyos távolságból teljesen elhanyagolható. Ha ehhez hozzávesszük még azt a tényt is, hogy homogén szürke teli képet ritkán alkalmaznak a rendezők, akkor bátran el is felejtkezhetünk róla.
Nagyon vártuk, aztán nagyon megszerettük. Talán bátran kijelenthetjük, hogy az olcsó házi-mozi kategória egyik mérföldkövével volt dolgunk, amely példamutató lesz a jövő vetítőinek. Ára nagyon kedvező a tudásához mérten, minden bizonnyal hazánkban is sikertermék lesz belőle.
