1. Oldal
Peter Jackson A Hobbit: Váratlan Utazás című kasszasikerének valóságosabb képélményt ígérő HFR 3D, azaz magas képsebességű sztereoszkóp változatáért nem lelkesednek az új technikától idegenkedő mozi ítészek, de a rendező szerint ez nem meglepő.
A Gyűrűk Ura trilógiával 17 Oscar-díjat nyert Peter Jackson úgy határozott, hogy megoldja a 90 éves mozi legnagyobb hibáját, nevezetesen a film alacsony, másodpercenként 24 képkockás sebessége miatt a kamera gyorsabb pásztázásakor észlelhető egyenetlen, ugráló mozgásmegjelenítést és a gyors mozgások elmosódását.
Ezért a rendező új A Hobbit: Váratlan Utazás című filmjét HFR (High Frame Rate) 3D, vagyis 48 képkocka/másodperces képsebességgel készítette el, amivel reményei szerint pontosabb, élesebb mozgásmegjelenítést és a való életben látottakhoz sokkal közelebb álló 3D élményt kívánt nyújtani.
A kritikusok azonban inkább negatívan fogadták A Hobbit-ot mondván, hogy az inkább úgy néz ki, mint egy házi videó a 48 képkocka/másodperc miatt. Íme, néhány a megjelent vélemények közül: „a terek mélysége túl sok…, úgy tűnik, mintha minden fókuszban lenne. A képmélység eltúlzott…, időnként vizuálisan visszataszítónak találtam (durva szavak tudom, de azt akarom érzékeltetni, hogy majdnem kirohantam a moziból az első 5 percben.)”
A legtöbben azt állítják, hogy a magasabb képsebesség technikája éppen azt a „magával ragadó” érzést rontja el, amit Jackson javítani remélt.
Egy másik kritika szerint: „A magas képsebesség a rossz TV show-khoz és talán a sporthoz való. Úgy vélem a 24 képkocka/másodperces marad – legalábbis a mozinak… Bár úgy látom rajzfilmeknél, sport- és természetfilmeknél működik. Bizonyos filmeknél (amiben gyors mozgások vannak) ugyancsak elviselném, de nem az összesnél.”
Elismerés helyett tehát Jackson megteremtette azok táborát, akik ellenzik a 48 képkocka/másodperces képsebességet. A filmalkotó szerint viszont csak arról van szó, hogy sok kritikus számára egyelőre szokatlan a sokkal jobb kép. Szerinte megjelenésekor a CD-től is ezért idegenkedtek sokan, és sírták vissza a bakelit lemezeket.
Kapcsolódó link:
A mozifilmek megújuló technikájáról A Hobbit kapcsán
Ezért a rendező új A Hobbit: Váratlan Utazás című filmjét HFR (High Frame Rate) 3D, vagyis 48 képkocka/másodperces képsebességgel készítette el, amivel reményei szerint pontosabb, élesebb mozgásmegjelenítést és a való életben látottakhoz sokkal közelebb álló 3D élményt kívánt nyújtani.
A kritikusok azonban inkább negatívan fogadták A Hobbit-ot mondván, hogy az inkább úgy néz ki, mint egy házi videó a 48 képkocka/másodperc miatt. Íme, néhány a megjelent vélemények közül: „a terek mélysége túl sok…, úgy tűnik, mintha minden fókuszban lenne. A képmélység eltúlzott…, időnként vizuálisan visszataszítónak találtam (durva szavak tudom, de azt akarom érzékeltetni, hogy majdnem kirohantam a moziból az első 5 percben.)”
A legtöbben azt állítják, hogy a magasabb képsebesség technikája éppen azt a „magával ragadó” érzést rontja el, amit Jackson javítani remélt.
Egy másik kritika szerint: „A magas képsebesség a rossz TV show-khoz és talán a sporthoz való. Úgy vélem a 24 képkocka/másodperces marad – legalábbis a mozinak… Bár úgy látom rajzfilmeknél, sport- és természetfilmeknél működik. Bizonyos filmeknél (amiben gyors mozgások vannak) ugyancsak elviselném, de nem az összesnél.”
Elismerés helyett tehát Jackson megteremtette azok táborát, akik ellenzik a 48 képkocka/másodperces képsebességet. A filmalkotó szerint viszont csak arról van szó, hogy sok kritikus számára egyelőre szokatlan a sokkal jobb kép. Szerinte megjelenésekor a CD-től is ezért idegenkedtek sokan, és sírták vissza a bakelit lemezeket.
Kapcsolódó link:
A mozifilmek megújuló technikájáról A Hobbit kapcsán