Bevezetés; Külső
A KDS-55A2000 a Sony SXRD hátulról vetítős TV-je, 140 centis képátlójával, 1080p felbontásával és megfizethető árával remek választás lehet egy kis házi-moziba, és nem mellesleg még TV nézésre is használható.
A Sony azzal a nem titkolt céllal fejlesztette ki az SXRD (Silicon X Reflective Display) Mikro Display képmodulátor technológiát, hogy az ezt alkalmazó hátulról vetítős (projektoros) TV (HVTV) készülékek hasonlóan mitikus módon ragadják majd meg az emberek képzeletét, mint annakidején a Trinitron képcsöves televíziók. Ez utóbbiak 1968-as megjelenése meghatározó volt abban, hogy az akkor még kevéssé ismert Sony márkanév miként épült be a fogyasztók köztudatába. Mivel képük alapvetően más, sokkal nagyobb fényerejű, élénkebb színű és élesebb volt, mint az összes más akkor kapható készüléké, bár az eredeti Trinitron televíziók jóval drágábbak voltak a versenytárs modelleknél, mégis a legkeresettebb, és a vágyott státuszt kifejező termékké váltak. Ami azt illeti, szüksége is lenne a japán szórakoztatóelektronikai óriásnak arra, hogy valamivel helyreállítsa utóbbi időben megtépázott tekintélyét.
Bár a Sony jelentős összegeket fektet az LCD TV-k gyártásába is, de a plazma TV-k gyártásával felhagyva a nagyobb képméreteknél a HVTV-k sikerében bízik, s ezekben a 3LCD mellett az SXRD technológia kap kiemelt szerepet.
Az első SXRD termék a jó fogadtatást kapott high-end Qualia 004 frontvetítő volt, mely bizonyította a Sony mérnöki tudását. Ezt követte a Qualia 006, ami a legtöbb teszt szerint új minőséget állított fel a HVTV-k között. A tengerentúlon már tavaly megjelentek a megfizethetőbb árú modellek is, de Európának mostanáig kellett várnia a KDS-55A2000-re és a 178 centis képátlójú óriásra, a KDS-70R2000-re.
Külső
A Sony a készülék formatervével szeretné olyan kicsinek láttatni annak házát, amennyire az csak lehetséges, s ezért igyekezett minél tisztább, karcsúbb külsőt kölcsönözni a KDS-55A2000-nek. A képernyőt egy vékony fekete perem szegélyezi, ami szinte lebeg az alumíniumhatású keretben. A képernyő alatti mindössze 10 cm széles szintén fémhatású sáv perforált felületei alatt rejtették el a hangszórókat, s a középen lehajtható ajtó mögött az előlapi csatlakozókat és kezelőgombokat. Az egész képernyő/keret szerelvény kecsesen ül egy a kép szélességénél rövidebb, szinte észrevehetetlen szürke talapzaton, mely tovább erősíti a lebegés érzetét, és azt az illúziót kelti, mintha a méretes képhez egyáltalán nem tarozna ház. Még erősen fél-oldalról nézve is olyannak tűnik a készülék, mint egy szinte mélység nélküli síkpaneles (plazma vagy LCD) TV.
Csak oldalról látható, hogy a tükörnek helyet adó ház 48 cm mélyen nyúlik hátra. A ház a képernyőtől hátrafelé lejt, így erre nem lehet center hangsugárzót elhelyezni.
A Sony egy a készülékhez illeszkedő állványt is kínál, amibe pontosan belepasszol annak talapzata, de a stabilitás érdekében még ezzel használva is érdemes a mellékelt rögzítő pánttal hátul kikötni a testes házat.
Bár a Sony jelentős összegeket fektet az LCD TV-k gyártásába is, de a plazma TV-k gyártásával felhagyva a nagyobb képméreteknél a HVTV-k sikerében bízik, s ezekben a 3LCD mellett az SXRD technológia kap kiemelt szerepet.
Az első SXRD termék a jó fogadtatást kapott high-end Qualia 004 frontvetítő volt, mely bizonyította a Sony mérnöki tudását. Ezt követte a Qualia 006, ami a legtöbb teszt szerint új minőséget állított fel a HVTV-k között. A tengerentúlon már tavaly megjelentek a megfizethetőbb árú modellek is, de Európának mostanáig kellett várnia a KDS-55A2000-re és a 178 centis képátlójú óriásra, a KDS-70R2000-re.
Külső
A Sony a készülék formatervével szeretné olyan kicsinek láttatni annak házát, amennyire az csak lehetséges, s ezért igyekezett minél tisztább, karcsúbb külsőt kölcsönözni a KDS-55A2000-nek. A képernyőt egy vékony fekete perem szegélyezi, ami szinte lebeg az alumíniumhatású keretben. A képernyő alatti mindössze 10 cm széles szintén fémhatású sáv perforált felületei alatt rejtették el a hangszórókat, s a középen lehajtható ajtó mögött az előlapi csatlakozókat és kezelőgombokat. Az egész képernyő/keret szerelvény kecsesen ül egy a kép szélességénél rövidebb, szinte észrevehetetlen szürke talapzaton, mely tovább erősíti a lebegés érzetét, és azt az illúziót kelti, mintha a méretes képhez egyáltalán nem tarozna ház. Még erősen fél-oldalról nézve is olyannak tűnik a készülék, mint egy szinte mélység nélküli síkpaneles (plazma vagy LCD) TV.
Csak oldalról látható, hogy a tükörnek helyet adó ház 48 cm mélyen nyúlik hátra. A ház a képernyőtől hátrafelé lejt, így erre nem lehet center hangsugárzót elhelyezni.
A Sony egy a készülékhez illeszkedő állványt is kínál, amibe pontosan belepasszol annak talapzata, de a stabilitás érdekében még ezzel használva is érdemes a mellékelt rögzítő pánttal hátul kikötni a testes házat.
Csatlakoztatás; Beüzemelés, kezelés
A KDS-55A2000 a Sony SXRD hátulról vetítős TV-je, 140 centis képátlójával, 1080p felbontásával és megfizethető árával remek választás lehet egy kis házi-moziba, és nem mellesleg még TV nézésre is használható.
Csatlakoztatás
A KDS-55A2000 egy antennabemenetén keresztül képes fogadni az analóg és a digitális DVB-T földi sugárzású TV adások jeleit. Sajnos ez azt jelenti, hogy akinek – mint nekem is – külön kábelen érkeznek az analóg adások, és egy másik antennával veszi a digitális műsorokat, vagy egy antennajeleket közösítő „iránycsatolót” kell használnia, ami jelveszteséggel járhat, vagy cserélgetnie kell az antennabemenetbe dugott kábelt. Hasznos lenne, ha külön antennabemenete lenne a digitális és az analóg tunereknek egy továbbfűzési lehetőséggel, de sajnos erre a nem túl költséges megoldásra nem gondoltak a tervezők.
Az AV bemenetek közül a két HDMI bemenetre egy Pioneer DVR-940HX3115 HDD/DVD felvevő és egy Panasonic DMP-BD10 Blu-ray lejátszó csatlakozott. Próbaképpen a komponens bemenetet és a 2-es SCART csatlakozót is használtam, utóbbit csak arra, hogy a SMARTLINK funkció segítségével a TV-n már behangolt programkiosztást áttöltsem a HDD/DVD felvevőbe.
A készüléknek ezeken kívül van még SXGA (VESA) és HDTV (EIA) kompatibilis PC RGB bemenete is, és az előlapon is van a szokásos AV mellet egy komponens (Y, Pb/Cb, Pr/Cr) bemenet. Hosiden S-Video bemenetet ne is keressünk, azt csak a 3-as SCART-on keresztül fogad a TV. Ami talán még hiányzik az a korábbi Sony TV-ken megszokott Center hangsugárzó bemenet, ami egy többcsatornás hangrendszerben lehetőséget adna arra, hogy a center csatorna hangja a készülék hangszóróin szólaljon meg.
A csatlakoztatást követően a KDS-55A2000-en a használati utasítás nélkül, gond nélkül behangoltam, elneveztem és átrendeztem a fogható analóg és digitális TV programokat.
Sajnos a készülék távirányítóján nincs hét (+ a PC) közvetlen AV forrásválasztó gomb, így végig kell léptetni – hacsak a nem használtakat át-„ugrás”-ra nem állítjuk – mire a kívánt bemenethez érünk. Ezért célszerű az AV bemeneteket elnevezni a forráskészülékről, hogy tudjuk mit mire kötöttünk. Ráadásul a HDMI bemeneteknél türelmesen – kb. 5 másodpercet – kell várni, hogy a készülék felismerje a bejövő jel formátumát.
S ha már a távirányítónál tartunk: a DVD, VCR és AMP (erősítő) irányítására is használható, fényes alumínium felületű kezelőszerv kényelmesen elfér a kézben, a rajta lévő gombok mérete és tapintása pont megfelelő, a feliratok jól olvashatóak, s bár nincs háttérvilágításuk még sötétben is könnyű megtalálni a gyakrabban használtakat, mert nincs túl sok belőlük. Szokványos műanyagérzést keltő társaihoz képest ez a távirányító kifejezetten igényesnek mondható.
A rengeteg lehetőség miatt a kép beállítása és optimalizálása ijesztő feladat lehet az egyszerű felhasználó számára, de szerencsére a „Törlés” funkcióval visszaállítható alapbeállítások is jó eredményt adnak, és így gond nélkül lehet kísérletezni. A hang és a készülék használati módjának beállítási opciói sem kevésbé szegényesek, tehát el lehet játszani velük jó ideig. Csak a talán legfontosabb, a megfelelő feketeszint beállítása szempontjából meghatározó lehetőségeket sorolnám fel: Fényerő, Kontraszt, Írisz kontrasztnövelés, valamint a „Részletes beállításoknál a Fekete korrekció és a Gamma.
Igazán ügyesen megoldott a vett adásképet és valamely AV bemenet képét együtt mutató PAP (kép és kép) funkció kezelése. Egy gombnyomásra kiválasztható, hogy melyik kép hangját akarjuk hallani, és ugyancsak egyszerűen felnagyítható az egyik képe a másik rovására és viszont.
A készülék kezeléséhez tartozik a nálunk még csak kísérleti jelleggel működő DVB-T adások elektronikus programkalauza (EPG), mely az egyes programok rövid leírását is tartalmazó műsorújságként funkcionál, amiből közvetlenül választhatjuk ki a nézni kívánt műsort.
A KDS-55A2000 egy antennabemenetén keresztül képes fogadni az analóg és a digitális DVB-T földi sugárzású TV adások jeleit. Sajnos ez azt jelenti, hogy akinek – mint nekem is – külön kábelen érkeznek az analóg adások, és egy másik antennával veszi a digitális műsorokat, vagy egy antennajeleket közösítő „iránycsatolót” kell használnia, ami jelveszteséggel járhat, vagy cserélgetnie kell az antennabemenetbe dugott kábelt. Hasznos lenne, ha külön antennabemenete lenne a digitális és az analóg tunereknek egy továbbfűzési lehetőséggel, de sajnos erre a nem túl költséges megoldásra nem gondoltak a tervezők.
Az AV bemenetek közül a két HDMI bemenetre egy Pioneer DVR-940HX3115 HDD/DVD felvevő és egy Panasonic DMP-BD10 Blu-ray lejátszó csatlakozott. Próbaképpen a komponens bemenetet és a 2-es SCART csatlakozót is használtam, utóbbit csak arra, hogy a SMARTLINK funkció segítségével a TV-n már behangolt programkiosztást áttöltsem a HDD/DVD felvevőbe.
A készüléknek ezeken kívül van még SXGA (VESA) és HDTV (EIA) kompatibilis PC RGB bemenete is, és az előlapon is van a szokásos AV mellet egy komponens (Y, Pb/Cb, Pr/Cr) bemenet. Hosiden S-Video bemenetet ne is keressünk, azt csak a 3-as SCART-on keresztül fogad a TV. Ami talán még hiányzik az a korábbi Sony TV-ken megszokott Center hangsugárzó bemenet, ami egy többcsatornás hangrendszerben lehetőséget adna arra, hogy a center csatorna hangja a készülék hangszóróin szólaljon meg.
A csatlakoztatást követően a KDS-55A2000-en a használati utasítás nélkül, gond nélkül behangoltam, elneveztem és átrendeztem a fogható analóg és digitális TV programokat.
Sajnos a készülék távirányítóján nincs hét (+ a PC) közvetlen AV forrásválasztó gomb, így végig kell léptetni – hacsak a nem használtakat át-„ugrás”-ra nem állítjuk – mire a kívánt bemenethez érünk. Ezért célszerű az AV bemeneteket elnevezni a forráskészülékről, hogy tudjuk mit mire kötöttünk. Ráadásul a HDMI bemeneteknél türelmesen – kb. 5 másodpercet – kell várni, hogy a készülék felismerje a bejövő jel formátumát.
S ha már a távirányítónál tartunk: a DVD, VCR és AMP (erősítő) irányítására is használható, fényes alumínium felületű kezelőszerv kényelmesen elfér a kézben, a rajta lévő gombok mérete és tapintása pont megfelelő, a feliratok jól olvashatóak, s bár nincs háttérvilágításuk még sötétben is könnyű megtalálni a gyakrabban használtakat, mert nincs túl sok belőlük. Szokványos műanyagérzést keltő társaihoz képest ez a távirányító kifejezetten igényesnek mondható.
A rengeteg lehetőség miatt a kép beállítása és optimalizálása ijesztő feladat lehet az egyszerű felhasználó számára, de szerencsére a „Törlés” funkcióval visszaállítható alapbeállítások is jó eredményt adnak, és így gond nélkül lehet kísérletezni. A hang és a készülék használati módjának beállítási opciói sem kevésbé szegényesek, tehát el lehet játszani velük jó ideig. Csak a talán legfontosabb, a megfelelő feketeszint beállítása szempontjából meghatározó lehetőségeket sorolnám fel: Fényerő, Kontraszt, Írisz kontrasztnövelés, valamint a „Részletes beállításoknál a Fekete korrekció és a Gamma.
Igazán ügyesen megoldott a vett adásképet és valamely AV bemenet képét együtt mutató PAP (kép és kép) funkció kezelése. Egy gombnyomásra kiválasztható, hogy melyik kép hangját akarjuk hallani, és ugyancsak egyszerűen felnagyítható az egyik képe a másik rovására és viszont.
A készülék kezeléséhez tartozik a nálunk még csak kísérleti jelleggel működő DVB-T adások elektronikus programkalauza (EPG), mely az egyes programok rövid leírását is tartalmazó műsorújságként funkcionál, amiből közvetlenül választhatjuk ki a nézni kívánt műsort.
Technológiai jellemzők
A KDS-55A2000 a Sony SXRD hátulról vetítős TV-je, 140 centis képátlójával, 1080p felbontásával és megfizethető árával remek választás lehet egy kis házi-moziba, és nem mellesleg még TV nézésre is használható.
Technológiai jellemzők
A KDS-55A2000 lelkét a harmadik generációs SXRD képmodulátor adja, mely egy LCOS chip. 15,5 mm (0,61 inch) átlójával a Sony szerint övék jelenleg a világ legkisebb teljes 1080p (1920×1080 pixel) felbontású mikro-display képmodulátora.
A közönséges LCD-vel szemben a fény nem csak átvilágítja az SXRD képmodulátor folyadékkristály rétegét, de annak tükröződő hátlapjáról vissza is verődik. A fény kétszer (oda-vissza) járja át a folyadékkristály réteget, így annak vastagsága feleakkora lehet, ami 75%-ra csökkenti a válaszidőt egy LCD-hez képest. A 2,5 milliszekundumos válaszidő a gyors mozgások (például akciójelenetek és sportműsorok) képi megjelenítésnél fontos. A folyadékkristály cellákat vezérlő tranzisztorok és vezetékezésük a tükröződő szilícium alaplap alatt helyezkedik el, s nem magukban a cellákban, így az egyes pixelek közötti holt tér annyira keskeny, hogy a vetített képen ezek szinte láthatatlanok. A Sony szerint jelenleg az SXRD chip pixelei közötti rés a legkisebb a világon (0,35 mikrométer, maguk a pixelek 7 μm-esek), s ez 90% feletti „kitöltési tényezőt” (a képelőállításban résztvevő panelfelület százalékban kifejezve) eredményez. Összehasonlításképpen az LCD-k tipikusan 50% kitöltési tényezővel bírnak, melynek látható következménye a „pixelrácsozat”. Az úgynevezett vertikálisan rendezett folyadékkristályoknak köszönhetően az SXRD képmodulátor szinte tökéletes feketét vetít az optikába, ami az LCD-vel összehasonlítva jóval magasabb kontrasztarányt eredményez. Ez önmagában a harmadik generációs SXRD panel esetén a Sony szerint 5000:1-hez.
A készülék „optikai motorjában” három SXRD képmodulátor állítja elő a képet, egy 120W-os, a gyártó szerint 8000 órás élettartamú UHP (ultra nagynyomású) lámpa fényével megvilágítva. Ez a fény három úgynevezett dichroikus tükröm és színszűrökön halad át vörös, kék és zöld fényt eredményezve, melyek aztán az SXRD paneleket világítják meg. A panelekről visszaverődő, már képpel modulált fény egy összegző prizmában egyesül, majd a motorosan vezérelt fényrekeszen (íriszen) és a lencseszerelvényen keresztül egy tükörről vetül végül a képernyőre.
A beállítható írisz két funkciót tölthet be. Az egyik, hogy öt fix fényrekesznyílási fokozatban a szoba környezeti megvilágítási körülményeihez állíthatjuk a kép fényerejét. A két automatikus írisz üzemmódban azonban a jelenet átlagos fényességéhez igazodva dinamikusan záródik, vagy nyílik a fényrekesznyílás. A sötétebb jeleneteknél a mélyebb feketékért és az árnyalatok jobb részletezése érdekében záródik az írisz, míg a fényesen világító képeknél nyit a fényrekesz. Mindezek az összes bemenetre, a digitális és analóg módon vett adásjelekre, valamint a három választható (Élénk, Normál, Egyéni) kép üzemmódra külön-külön beállíthatóak.
A Sony BRAVIA ENGINE PRO videojel feldolgozás, mely más funkciói mellett tartalmazza a váltott-soros (576i, 1080i) képjelekből progresszív képfrissítésre alakítást végző, és az összes képjelet 1920×1080 pixelre „leképző” Digital Reality Creation HD-HD algoritmusokat. Ez utóbbi esetében egyedileg állítható be, hogy az adott forrásjel DRC jelfeldolgozása során a jel minőségétől és az egyéni ízléstől függően milyen legyen a kép részletezettségének (a magyarnyelvű menüben az „Élethűség”) és egyenletességének („Tisztaság”) mértéke.
A készülék hangját a 2x12W teljesítményű digitális erősítő, a két bassz-reflex hangsugárzó, a sztereó jelből térhatást keltő Dolby Virtual dekódolás, és a BBE Digital hangfeldolgozás határozza meg. Néhányan sokcsatornás hangrendszerükhöz kihasználják majd, hogy a beépített DVB-T tuner audiojele egy optikai (Toslink) csatlakozón is kinyerhető.
A KDS-55A2000 lelkét a harmadik generációs SXRD képmodulátor adja, mely egy LCOS chip. 15,5 mm (0,61 inch) átlójával a Sony szerint övék jelenleg a világ legkisebb teljes 1080p (1920×1080 pixel) felbontású mikro-display képmodulátora.
A közönséges LCD-vel szemben a fény nem csak átvilágítja az SXRD képmodulátor folyadékkristály rétegét, de annak tükröződő hátlapjáról vissza is verődik. A fény kétszer (oda-vissza) járja át a folyadékkristály réteget, így annak vastagsága feleakkora lehet, ami 75%-ra csökkenti a válaszidőt egy LCD-hez képest. A 2,5 milliszekundumos válaszidő a gyors mozgások (például akciójelenetek és sportműsorok) képi megjelenítésnél fontos. A folyadékkristály cellákat vezérlő tranzisztorok és vezetékezésük a tükröződő szilícium alaplap alatt helyezkedik el, s nem magukban a cellákban, így az egyes pixelek közötti holt tér annyira keskeny, hogy a vetített képen ezek szinte láthatatlanok. A Sony szerint jelenleg az SXRD chip pixelei közötti rés a legkisebb a világon (0,35 mikrométer, maguk a pixelek 7 μm-esek), s ez 90% feletti „kitöltési tényezőt” (a képelőállításban résztvevő panelfelület százalékban kifejezve) eredményez. Összehasonlításképpen az LCD-k tipikusan 50% kitöltési tényezővel bírnak, melynek látható következménye a „pixelrácsozat”. Az úgynevezett vertikálisan rendezett folyadékkristályoknak köszönhetően az SXRD képmodulátor szinte tökéletes feketét vetít az optikába, ami az LCD-vel összehasonlítva jóval magasabb kontrasztarányt eredményez. Ez önmagában a harmadik generációs SXRD panel esetén a Sony szerint 5000:1-hez.
A készülék „optikai motorjában” három SXRD képmodulátor állítja elő a képet, egy 120W-os, a gyártó szerint 8000 órás élettartamú UHP (ultra nagynyomású) lámpa fényével megvilágítva. Ez a fény három úgynevezett dichroikus tükröm és színszűrökön halad át vörös, kék és zöld fényt eredményezve, melyek aztán az SXRD paneleket világítják meg. A panelekről visszaverődő, már képpel modulált fény egy összegző prizmában egyesül, majd a motorosan vezérelt fényrekeszen (íriszen) és a lencseszerelvényen keresztül egy tükörről vetül végül a képernyőre.
A beállítható írisz két funkciót tölthet be. Az egyik, hogy öt fix fényrekesznyílási fokozatban a szoba környezeti megvilágítási körülményeihez állíthatjuk a kép fényerejét. A két automatikus írisz üzemmódban azonban a jelenet átlagos fényességéhez igazodva dinamikusan záródik, vagy nyílik a fényrekesznyílás. A sötétebb jeleneteknél a mélyebb feketékért és az árnyalatok jobb részletezése érdekében záródik az írisz, míg a fényesen világító képeknél nyit a fényrekesz. Mindezek az összes bemenetre, a digitális és analóg módon vett adásjelekre, valamint a három választható (Élénk, Normál, Egyéni) kép üzemmódra külön-külön beállíthatóak.
A Sony BRAVIA ENGINE PRO videojel feldolgozás, mely más funkciói mellett tartalmazza a váltott-soros (576i, 1080i) képjelekből progresszív képfrissítésre alakítást végző, és az összes képjelet 1920×1080 pixelre „leképző” Digital Reality Creation HD-HD algoritmusokat. Ez utóbbi esetében egyedileg állítható be, hogy az adott forrásjel DRC jelfeldolgozása során a jel minőségétől és az egyéni ízléstől függően milyen legyen a kép részletezettségének (a magyarnyelvű menüben az „Élethűség”) és egyenletességének („Tisztaság”) mértéke.
A készülék hangját a 2x12W teljesítményű digitális erősítő, a két bassz-reflex hangsugárzó, a sztereó jelből térhatást keltő Dolby Virtual dekódolás, és a BBE Digital hangfeldolgozás határozza meg. Néhányan sokcsatornás hangrendszerükhöz kihasználják majd, hogy a beépített DVB-T tuner audiojele egy optikai (Toslink) csatlakozón is kinyerhető.
Kép- és hangminőség
A KDS-55A2000 a Sony SXRD hátulról vetítős TV-je, 140 centis képátlójával, 1080p felbontásával és megfizethető árával remek választás lehet egy kis házi-moziba, és nem mellesleg még TV nézésre is használható.
Kép- és hangminőség
A képminőség megítélését a Panasonic DMP-BD10 Blu-ray lejátszóról származó 1080p – merthogy ezt is képes fogadni HDMI csatlakozóin keresztül a készülék – nagyfelbontású filmrészletekkel kezdeném. Ha egy szóval kéne kifejeznem a látottakat, azt írnám „lenyűgöző”.
Egy készülék képminőségét vagy a nagy képet nézve (szubjektíven), vagy a pixeleket szinte ízekre szétszedve mérésekkel lehet vizsgálni. A videó világában mind a képelőállításra, mind a képvisszaadásra léteznek szabványok, a való világban az igazi fogyasztókra azonban a kép nézése a jellemző és nem az, hogy tesztábrákat elemezgetnek. Szóval a KDS-55A2000 nagyméretű képét nagyjából 2,3 méterről nézve, bár nem tökéletes, de azt kell írjam, ez a legjobb HVTV kép, amit eddig láttam. Az 1920x1080p nagyfelbontású kép olyan tiszta és részletezett, amitől szó szerint kiesik az ember szeme.
Láttam már hasonló felbontású plazmaképernyőn megjelenő, és vászonra vetített képet, és azok sem jobbak. A Pioneer teljes HD plazmájának képe élesebb és dinamikusabb, de a mozgásmegjelenítése tökéletlenebb, és nem ennyire filmszerű.
Szabvány felbontású DVD-t vagy TV adást nézve is megállapítható, hogy a készülék képén még egészen közelről sem láthatóak pixelek, ettől szinte teljesen analóg hatású a látvány. A feketék és a kontrasztarány majdnem, mint a képcsöves TV-ké, a finom sötét árnyalatok kis eltérései is jól láthatóak. Ráadásul a bőségesen, a készüléket háttal az ablaknak állítva még minimális fényrekesznyílásnál és nappali megvilágításban is elegendő fényerő és a magas kontraszt eredményeként a képek szinte háromdimenzióssá válnak.
Bár kromatikus méréseket nem végeztem, de érzésem szerint a készülék képének színskálája szélesebb a szabványban előírtaknál, különösen a vörösek irányában lehet nagyobb a színháromszög, melyek igen mélyek, s egyáltalán nem narancsos árnyalatúak. Mindez gazdag és telített színekben mutatkozik meg, s a bőrszínek is természetesek.
A digitális adások képe olyan akár a DVD lemezeké, szinte tökéletes, s ebben nagy szerepet játszik, hogy a készülék igen jól csökkenti a tömörítés „mellékhatásaként” tapasztalható digitális blokkzajt. Az analóg adások képe sem rossz, ha megfelelő az antennajel minősége, ellenkező esetben nagyon hasznos az Automatikus zajcsökkentés, mely hatásosan működik, de nem romlik vele a mozgásmegjelenítés.
Egyáltalán a BRAVIA ENGINE PRO videojel-feldolgozásra nem lehet panasz, mert a váltott-soros jelek progresszív képfrissítésre alakítása és az alacsonyabb felbontású képek felskálázása hibátlan. Még a legtöbb feldolgozást igénylő analóg adások képén is élő, hús-vér emberek láthatóak, nem valami elektronikusan újraalkotott alakok.
A képernyő közepébe állított képzeletbeli tengelytől eltérő szögben nézve, nagyjából vízszintesen 65 foknál, függőlegesen 30 foknál kisebb szögben még tökéletes a kép, ahogy az a használati utasításban is szerepel. A nagy fényhatásfok miatt azonban észrevehető a képernyő granuláltsága, főleg kiterjedt fényes háttereken.
A készülék hangját a közepes átmérőjű bassz-reflex hangsugárzók határozzák meg, melyek már elegendő mélyhangot állítanak elő és a többi hang is megfelelő arányban és tisztasággal szólal meg, de azért igazán izgalmas házi-mozi hangzást ne várjunk. Főleg, hogy érdemes kerülni a Doby Virtual Surround mód bekapcsolását, aminél érthetetlen okból a dialógusok hangereje annyira meggyengül, hogy a normál sztereóval szemben valóban térbelien megszólaló zenei vagy környezeti hatáshangok szinte teljesen elnyomják azokat.
A KDS-55A2000-et arra teremtették, hogy nagyfelbontású házi-mozi képmegjelenítőként szolgáljon olyanok számára, akik moziélményt adó nagy képméretre vágynak, de nem kívánnak vetített képpel bajlódni. A 140 centis képátlójú képernyőn 2,3 méterről már a teljes HD felbontás minden részlete élvezhető.
A képminőség megítélését a Panasonic DMP-BD10 Blu-ray lejátszóról származó 1080p – merthogy ezt is képes fogadni HDMI csatlakozóin keresztül a készülék – nagyfelbontású filmrészletekkel kezdeném. Ha egy szóval kéne kifejeznem a látottakat, azt írnám „lenyűgöző”.
Egy készülék képminőségét vagy a nagy képet nézve (szubjektíven), vagy a pixeleket szinte ízekre szétszedve mérésekkel lehet vizsgálni. A videó világában mind a képelőállításra, mind a képvisszaadásra léteznek szabványok, a való világban az igazi fogyasztókra azonban a kép nézése a jellemző és nem az, hogy tesztábrákat elemezgetnek. Szóval a KDS-55A2000 nagyméretű képét nagyjából 2,3 méterről nézve, bár nem tökéletes, de azt kell írjam, ez a legjobb HVTV kép, amit eddig láttam. Az 1920x1080p nagyfelbontású kép olyan tiszta és részletezett, amitől szó szerint kiesik az ember szeme.
Láttam már hasonló felbontású plazmaképernyőn megjelenő, és vászonra vetített képet, és azok sem jobbak. A Pioneer teljes HD plazmájának képe élesebb és dinamikusabb, de a mozgásmegjelenítése tökéletlenebb, és nem ennyire filmszerű.
Szabvány felbontású DVD-t vagy TV adást nézve is megállapítható, hogy a készülék képén még egészen közelről sem láthatóak pixelek, ettől szinte teljesen analóg hatású a látvány. A feketék és a kontrasztarány majdnem, mint a képcsöves TV-ké, a finom sötét árnyalatok kis eltérései is jól láthatóak. Ráadásul a bőségesen, a készüléket háttal az ablaknak állítva még minimális fényrekesznyílásnál és nappali megvilágításban is elegendő fényerő és a magas kontraszt eredményeként a képek szinte háromdimenzióssá válnak.
Bár kromatikus méréseket nem végeztem, de érzésem szerint a készülék képének színskálája szélesebb a szabványban előírtaknál, különösen a vörösek irányában lehet nagyobb a színháromszög, melyek igen mélyek, s egyáltalán nem narancsos árnyalatúak. Mindez gazdag és telített színekben mutatkozik meg, s a bőrszínek is természetesek.
A digitális adások képe olyan akár a DVD lemezeké, szinte tökéletes, s ebben nagy szerepet játszik, hogy a készülék igen jól csökkenti a tömörítés „mellékhatásaként” tapasztalható digitális blokkzajt. Az analóg adások képe sem rossz, ha megfelelő az antennajel minősége, ellenkező esetben nagyon hasznos az Automatikus zajcsökkentés, mely hatásosan működik, de nem romlik vele a mozgásmegjelenítés.
Egyáltalán a BRAVIA ENGINE PRO videojel-feldolgozásra nem lehet panasz, mert a váltott-soros jelek progresszív képfrissítésre alakítása és az alacsonyabb felbontású képek felskálázása hibátlan. Még a legtöbb feldolgozást igénylő analóg adások képén is élő, hús-vér emberek láthatóak, nem valami elektronikusan újraalkotott alakok.
A képernyő közepébe állított képzeletbeli tengelytől eltérő szögben nézve, nagyjából vízszintesen 65 foknál, függőlegesen 30 foknál kisebb szögben még tökéletes a kép, ahogy az a használati utasításban is szerepel. A nagy fényhatásfok miatt azonban észrevehető a képernyő granuláltsága, főleg kiterjedt fényes háttereken.
A készülék hangját a közepes átmérőjű bassz-reflex hangsugárzók határozzák meg, melyek már elegendő mélyhangot állítanak elő és a többi hang is megfelelő arányban és tisztasággal szólal meg, de azért igazán izgalmas házi-mozi hangzást ne várjunk. Főleg, hogy érdemes kerülni a Doby Virtual Surround mód bekapcsolását, aminél érthetetlen okból a dialógusok hangereje annyira meggyengül, hogy a normál sztereóval szemben valóban térbelien megszólaló zenei vagy környezeti hatáshangok szinte teljesen elnyomják azokat.
A KDS-55A2000-et arra teremtették, hogy nagyfelbontású házi-mozi képmegjelenítőként szolgáljon olyanok számára, akik moziélményt adó nagy képméretre vágynak, de nem kívánnak vetített képpel bajlódni. A 140 centis képátlójú képernyőn 2,3 méterről már a teljes HD felbontás minden részlete élvezhető.