A Sony VPL-HS50 házi-mozi vetítője a VPL-HS2 helyét veszi át, és bár az új projektor LCD paneljeinek felbontása kisebb az elődmodellhez képest, kontrasztaránya a DLP vetítőkkel vetekszik.
Az először az amerikai piacon megjelent VPL-HS51-ről szóló hírek szerint, ennek az amúgy LCD vetítőnek – deklarált 6000:1 Full On/Off kontrasztarányával – DLP képmodulátoros társait kell lepipálnia. Ezt a kunsztot korábban senki nem várta el egy LCD paneles projektortól. Most, hogy talán elsőként idehaza a Sony Hungária Kft. jóvoltából hozzájutottunk egy VPL-HS50-hez és végre személyes benyomásokat szerezhettünk róla, meg kell állapítsuk, ez a vetítő tudja amit elvárnak tőle és leírnak róla.
A Sony VPL-HS50 gyártó által hangsúlyozott legfontosabb műszaki tulajdonságai közé tartozik a kiemelkedő kontrasztarányt eredményező három mikro-lencsés LCD panel és az újonnan kifejlesztett „Advanced Iris Control” funkció (ennek részleteit lásd a később). Az LCD panelek a manapság oly népszerű 1280 x 720 képelem (pixel) megjelenítésére képesek, tehát eredeti felbontásban adják vissza a 720p HDTV jelet is. A paneleket meghajtó, ma még kevés gyártó által alkalmazott 12-bites képfeldolgozó processzor kiemelkedő szürkeskála felbontást nyújt. A maximális 1200 ANSI lumen fényerőről 135 Wattos UHP lámpa gondoskodik, és az új, minden tartományban élesen fókuszáló (ARC-F) lencse a teljes képernyőn egyenletes képet biztosít.
A VPL-HS50 kívülről
A már méreteivel is tekintélyt teremtő, letisztult formájú, elegáns titán színű ház tetején bekapcsolt állapotban, kékesfehér színnel világít a gyártó neve, ami valószínűleg melegséggel tölti el a márka szépszámú fanatikus híveinek szívét. Az előlap ferde rácsozata fogja körül a nagy átmérőjű optikát és rejti a meleg levegő kiáramló nyílását.
A VPL-HS50 szűrőcseréhez egyébként levehető hátlapja alatt ott sorakoznak szépen a ma már standardnak mondható digitális HDMI bemenet (HDCP kompatíbilis), az analóg komponens (Y, Pb/Cb, Pr/Cr), kompozit, S-Video és RGB/Y/Pb(Cb)Pr(Cr) csatlakozók, valamint egy 12V-os trigger kimenet is.
A Sony VPL-HS50 gyártó által hangsúlyozott legfontosabb műszaki tulajdonságai közé tartozik a kiemelkedő kontrasztarányt eredményező három mikro-lencsés LCD panel és az újonnan kifejlesztett „Advanced Iris Control” funkció (ennek részleteit lásd a később). Az LCD panelek a manapság oly népszerű 1280 x 720 képelem (pixel) megjelenítésére képesek, tehát eredeti felbontásban adják vissza a 720p HDTV jelet is. A paneleket meghajtó, ma még kevés gyártó által alkalmazott 12-bites képfeldolgozó processzor kiemelkedő szürkeskála felbontást nyújt. A maximális 1200 ANSI lumen fényerőről 135 Wattos UHP lámpa gondoskodik, és az új, minden tartományban élesen fókuszáló (ARC-F) lencse a teljes képernyőn egyenletes képet biztosít.
A VPL-HS50 kívülről
A már méreteivel is tekintélyt teremtő, letisztult formájú, elegáns titán színű ház tetején bekapcsolt állapotban, kékesfehér színnel világít a gyártó neve, ami valószínűleg melegséggel tölti el a márka szépszámú fanatikus híveinek szívét. Az előlap ferde rácsozata fogja körül a nagy átmérőjű optikát és rejti a meleg levegő kiáramló nyílását.
A VPL-HS50 szűrőcseréhez egyébként levehető hátlapja alatt ott sorakoznak szépen a ma már standardnak mondható digitális HDMI bemenet (HDCP kompatíbilis), az analóg komponens (Y, Pb/Cb, Pr/Cr), kompozit, S-Video és RGB/Y/Pb(Cb)Pr(Cr) csatlakozók, valamint egy 12V-os trigger kimenet is.
A VPL-HS50 képe
Pestiesen szólva a VPL-HS50 által vetített kép kontrasztja valóban „nem semmi”! A feketeszintek olyan meggyőzőek, hogy tényleg kevés vetítő veheti fel vele a versenyt. Mindez jórészt a CINEMA kép-üzemmódban automatikusan működő írisznek (Advanced Iris) köszönhető és persze annak, hogy a vetítő ilyenkor bizony „takarékosan” bánva lámpája teljesítményével igen kevés fényt adagol a vászonra, ezzel is javítva a minél mélyebb feketék kialakulásának körülményeit. Apropó körülmények. Na ez az a vetítő, ami például CINEMA kép-üzemmódban valóban megköveteli a tökéletesen sötét környezetet!
Az automatikus írisz tulajdonképpen egy a lámpa fénykévéjének útjába helyezett változtatható rekesznyílás (blende), ami a képjel nagyságától, azaz a kép fényességétől függően nyílik és záródik. Az írisz teljes nyitásakor vagy zárásakor a működtető motor rövid, de éles hangja hallható is a vetítő amúgy szinte sustorgássá szelídített ventillátorhangja mellett. A képpel automatikusan vezérelt rekesznyílás működése persze hallhatatlan és gyors, csak az látható, hogy a kép dinamikatartománya – vagyis a kontraszt – nagyobb, mint kikapcsolva a funkciót. Az alapvetően sötét képeken (10-20%-os videojel szint körül) az írisz a minimumra zárt állapot körül működik. Ilyenkor legmélyebbek a kép feketéi és az árnyalatbeli eltérések is kiválóan elkülönülnek. Az egyik felén sötét, másikon világos képek (például az űr sötétjében megjelenő nagyobb világos objektum) esetén a fényrekesz még nem nyit ki teljesen, ezért a feketék továbbra is mélyek maradnak, a videojel szintjét elektronikusan erősítve pedig a világos képrészletek fényessége és színe korrekt marad. Az eredmény eddig LCD vetítőtől sosem látott kontraszt a világos és sötét képrészek között.
A kép ízlés szerinti beállításához minden kép-üzemmódban (DYNAMIC, STANDARD, CINEMA, USER1, 2, 3) természetesen számos további paraméter változtatható. A kontraszt, a világosság, a színintenzitás, a színárnyalat, a képélesség szokványosnak számít. A feketeszint módosításával jobban vagy kevésbé kiemelhető a fekete szín, de megfelelő világosságszint beállításával ennek használata felesleges. A három szabványostól (2,2) eltérő gamma korrekciós görbével a sötét árnyalatok megkülönböztethetősége javítható persze a kontraszt rovására. Színhőmérsékletet három alapbeállításból és három sajátmagunk által módosított színarányból választhatunk. Az úgynevezett Cinema Black Pro beállításban kapcsolhatjuk ki és be, illetve automatára az íriszfunkciót és vezérelhetjük a lámpateljesítményt.
A VPL-HS50-et is ellátták egy szín-manipulátorral, ami jó játék azoknak, akik kedvükre szeretnék színezni a képet. A Real Color Processing (RCP)-nek keresztelt eljárás a három felhasználói kép-üzemmódban (USER1, 2, 3) teszi lehetővé, hogy a képen kijelöljünk egy bizonyos színt és csak annak színintenzitását, színárnyalatát külön – a teljes kép hasonló paramétereit érintetlenül hagyva – finoman állítgathassuk. Így például külön kedvünkre megadhatjuk a zöldellő rét sárga virágainak színét, anélkül, hogy a többi színben ez bármilyen változást okozna.
A képbeállításoknál megtalálható Dynamic Detail Enhancer (DDE)-nek nevezett választható progresszív képfrissítési módok közül, szinte csak a Film beállítást érdemes használni. Ez automatikusan érzékeli és választja ki az inverz film/TV-kép átalakított (2-3 pulldown) vagy normál videóhoz, illetve az állóképhez legoptimálisabb, kiváló minőségű progresszív képfrissítést, mely remegésektől, az átlós mozgó élek kockázódásától és más mellékhatásoktól mentes képet eredményez.
Függőleges csíkozódásnak nyoma sincs! Az élesebb szeműek számára azonban közelebbről (ha a nézőtávolság kisebb a képszélesség 1,6-szeresénél) nézve a VPL-HS50 által vetített képét, a világosabb háttereken már felfedezhető a pixelezettség.
Pestiesen szólva a VPL-HS50 által vetített kép kontrasztja valóban „nem semmi”! A feketeszintek olyan meggyőzőek, hogy tényleg kevés vetítő veheti fel vele a versenyt. Mindez jórészt a CINEMA kép-üzemmódban automatikusan működő írisznek (Advanced Iris) köszönhető és persze annak, hogy a vetítő ilyenkor bizony „takarékosan” bánva lámpája teljesítményével igen kevés fényt adagol a vászonra, ezzel is javítva a minél mélyebb feketék kialakulásának körülményeit. Apropó körülmények. Na ez az a vetítő, ami például CINEMA kép-üzemmódban valóban megköveteli a tökéletesen sötét környezetet!
Az automatikus írisz tulajdonképpen egy a lámpa fénykévéjének útjába helyezett változtatható rekesznyílás (blende), ami a képjel nagyságától, azaz a kép fényességétől függően nyílik és záródik. Az írisz teljes nyitásakor vagy zárásakor a működtető motor rövid, de éles hangja hallható is a vetítő amúgy szinte sustorgássá szelídített ventillátorhangja mellett. A képpel automatikusan vezérelt rekesznyílás működése persze hallhatatlan és gyors, csak az látható, hogy a kép dinamikatartománya – vagyis a kontraszt – nagyobb, mint kikapcsolva a funkciót. Az alapvetően sötét képeken (10-20%-os videojel szint körül) az írisz a minimumra zárt állapot körül működik. Ilyenkor legmélyebbek a kép feketéi és az árnyalatbeli eltérések is kiválóan elkülönülnek. Az egyik felén sötét, másikon világos képek (például az űr sötétjében megjelenő nagyobb világos objektum) esetén a fényrekesz még nem nyit ki teljesen, ezért a feketék továbbra is mélyek maradnak, a videojel szintjét elektronikusan erősítve pedig a világos képrészletek fényessége és színe korrekt marad. Az eredmény eddig LCD vetítőtől sosem látott kontraszt a világos és sötét képrészek között.
A kép ízlés szerinti beállításához minden kép-üzemmódban (DYNAMIC, STANDARD, CINEMA, USER1, 2, 3) természetesen számos további paraméter változtatható. A kontraszt, a világosság, a színintenzitás, a színárnyalat, a képélesség szokványosnak számít. A feketeszint módosításával jobban vagy kevésbé kiemelhető a fekete szín, de megfelelő világosságszint beállításával ennek használata felesleges. A három szabványostól (2,2) eltérő gamma korrekciós görbével a sötét árnyalatok megkülönböztethetősége javítható persze a kontraszt rovására. Színhőmérsékletet három alapbeállításból és három sajátmagunk által módosított színarányból választhatunk. Az úgynevezett Cinema Black Pro beállításban kapcsolhatjuk ki és be, illetve automatára az íriszfunkciót és vezérelhetjük a lámpateljesítményt.
A VPL-HS50-et is ellátták egy szín-manipulátorral, ami jó játék azoknak, akik kedvükre szeretnék színezni a képet. A Real Color Processing (RCP)-nek keresztelt eljárás a három felhasználói kép-üzemmódban (USER1, 2, 3) teszi lehetővé, hogy a képen kijelöljünk egy bizonyos színt és csak annak színintenzitását, színárnyalatát külön – a teljes kép hasonló paramétereit érintetlenül hagyva – finoman állítgathassuk. Így például külön kedvünkre megadhatjuk a zöldellő rét sárga virágainak színét, anélkül, hogy a többi színben ez bármilyen változást okozna.
A képbeállításoknál megtalálható Dynamic Detail Enhancer (DDE)-nek nevezett választható progresszív képfrissítési módok közül, szinte csak a Film beállítást érdemes használni. Ez automatikusan érzékeli és választja ki az inverz film/TV-kép átalakított (2-3 pulldown) vagy normál videóhoz, illetve az állóképhez legoptimálisabb, kiváló minőségű progresszív képfrissítést, mely remegésektől, az átlós mozgó élek kockázódásától és más mellékhatásoktól mentes képet eredményez.
Függőleges csíkozódásnak nyoma sincs! Az élesebb szeműek számára azonban közelebbről (ha a nézőtávolság kisebb a képszélesség 1,6-szeresénél) nézve a VPL-HS50 által vetített képét, a világosabb háttereken már felfedezhető a pixelezettség.
A VPL-HS50 elhelyezése
Úgy tűnik ma már nem lehet piacilag sikeres az a vetítő, amit nem lehet bizonyos szabadsággal elhelyezni. Ehhez pedig elengedhetetlen egy jó nagy átfogású képnagyító (zoom) optika és az a lehetőség, hogy a vetített kép középpontjába állított képzeletbeli tengelytől oldalra és fel/le eltérő pozícióba helyezhessük a készüléket. Ez utóbbihoz a trapéztorzítást elkerülendő van szükség a mozgatható lencsére (Lens Shift).
A VPL-HS50 amúgy remek minőségű optikája mindezt tudja, így a vetítő elhelyezésére adott képméret mellett igen tág térben van mód. Például egy 2,54 méteres átlójú (100”) 16:9 képarányú kép vetítéséhez a vászon és az optika távolságát valahol 3 és 4,5 méter közé kell választani, ráadásul, ha nem tehetjük pont a kép közepével szembe a vetítőt, akkor ebből a pozícióból akár több mint 1,2 méterrel fel/le, illetve 1,1 méterrel oldalra is elmozdíthatjuk azt.
Úgy tűnik ma már nem lehet piacilag sikeres az a vetítő, amit nem lehet bizonyos szabadsággal elhelyezni. Ehhez pedig elengedhetetlen egy jó nagy átfogású képnagyító (zoom) optika és az a lehetőség, hogy a vetített kép középpontjába állított képzeletbeli tengelytől oldalra és fel/le eltérő pozícióba helyezhessük a készüléket. Ez utóbbihoz a trapéztorzítást elkerülendő van szükség a mozgatható lencsére (Lens Shift).
A VPL-HS50 amúgy remek minőségű optikája mindezt tudja, így a vetítő elhelyezésére adott képméret mellett igen tág térben van mód. Például egy 2,54 méteres átlójú (100”) 16:9 képarányú kép vetítéséhez a vászon és az optika távolságát valahol 3 és 4,5 méter közé kell választani, ráadásul, ha nem tehetjük pont a kép közepével szembe a vetítőt, akkor ebből a pozícióból akár több mint 1,2 méterrel fel/le, illetve 1,1 méterrel oldalra is elmozdíthatjuk azt.