A kiszolgáltatott fogyasztók
Az alábbiakban a kiállításon látottak és hallottak alapján kialakult személyes benyomásaimról írok. Szubjektív beszámolómban azt igyekszem érzékeltetni „nem igazán örömteli” folyamatok zajlanak napjaink szórakoztatóelektronikai iparában.
A kiállítások másik fontos résztvevői a látogatók, vagyis a potenciális fogyasztók is érezhetően zavarodottan járkáltak a standok között, és a képi és hangi stimuláció okozta kábulatból menekülve itt-ott asztali-focizásba menekültek, vagy egy-egy bárgyúnak tűnő helyszíni élő vetélkedőn élték ki magukat. Ez utóbbiak lényege, hogy egy csekélyke értékű nyeremény biztos reményében az arra hajlandó látogatót felhívják egy emelvényre, ott esetleg kamerák előtt és reflektorok fényében, de mindenképpen jelentősszámú nézősereg szemeláttára valami idétlen cselekvésre késztetik, vagy nem túl nehezen megválaszolható kérdéseket tesznek fel neki, esetleg üres kapuba 11-est rúgatnak vele – elvégre jövőre foci VB lesz.
Szóval az átlaglátogatók, vagyis az átlagfogyasztók már régen nem értik és talán nem is akarják érteni, hogy az egyre újabb és újabb termékek technikai csodái vagy szolgáltatásai mi mindenre képesek. Ők csak szórakozni akarnak a kiállításon is és az esetleg ott látott, talán majd megvásárlásra kerülő berendezés jóvoltából is. A többség nem tudatos vásárló, aki pontosan felmérné, mire van szüksége, gondosan mérlegelné milyen termékekkel tudná a legmegfelelőbben kielégíteni igényeit, és az összes szükséges információ összegyűjtésével, az alkalmas készülékek kipróbálásával, összehasonlításával döntene. Az átlagfogyasztók tömegei ma már pontosan úgy vásárolnak szórakoztatóelektronikát, mint ruhát vagy cipőt. Vagyis elsősorban a divat és az „életstílus” a meghatározó. Pedig a lényeg, ha csak az audiovizuális szórakoztatást tekintjük változatlan. Az embereknek egyszerűen csak jó képre és élményt nyújtó hangra lenne szüksége, ráadásul úgy, hogy minél egyszerűbben kezelhető berendezések nyújtsák mindezt.
Ezzel szemben a gyártók javarésze ugyanazon termékek egyre újabb és egyre „többet tudó”, s persze mindennek következtében egyre bonyolultabban kezelhető változatait kínálják már évek óta, bennük egyre több, a vásárlók által soha ki nem használt funkcióval és felesleges teljesítménnyel.
Vannak persze cégek, melyek megpróbálnak valami merőben újat hozni, „paradigmát váltani”, azaz a megkövült szórakoztatóelektronikai termékstruktúrát megújítani. Ezek közé sorolható a fejlesztéseiben egyfajta tudatosságot tanúsító Philips, mely a „Sense and Simplicity” koncepció jegyében egyelőre nem túl átütő sikerrel próbálkozik „értelmes és egyszerű” újdonságokkal előrukkolni – lásd az idén EISA díjra érdemesített Streamium Wireless Music Center. Az igazi úttörők közé tartozik például a dán KiSS Technology A/S is, mely kitartóan próbálkozik mind újabb és újabb termékekkel hidat verni a hálózatok világa és a szórakoztatóelektronika közötti még mindig meglévő szakadék fölé. Internethez kapcsolódó TV és monitor képernyői és akár nagyfelbontású videó lejátszására, tárolására is alkalmas médialejátszói üdítő színfoltjai voltak a kiállításnak.
Szóval az átlaglátogatók, vagyis az átlagfogyasztók már régen nem értik és talán nem is akarják érteni, hogy az egyre újabb és újabb termékek technikai csodái vagy szolgáltatásai mi mindenre képesek. Ők csak szórakozni akarnak a kiállításon is és az esetleg ott látott, talán majd megvásárlásra kerülő berendezés jóvoltából is. A többség nem tudatos vásárló, aki pontosan felmérné, mire van szüksége, gondosan mérlegelné milyen termékekkel tudná a legmegfelelőbben kielégíteni igényeit, és az összes szükséges információ összegyűjtésével, az alkalmas készülékek kipróbálásával, összehasonlításával döntene. Az átlagfogyasztók tömegei ma már pontosan úgy vásárolnak szórakoztatóelektronikát, mint ruhát vagy cipőt. Vagyis elsősorban a divat és az „életstílus” a meghatározó. Pedig a lényeg, ha csak az audiovizuális szórakoztatást tekintjük változatlan. Az embereknek egyszerűen csak jó képre és élményt nyújtó hangra lenne szüksége, ráadásul úgy, hogy minél egyszerűbben kezelhető berendezések nyújtsák mindezt.
Ezzel szemben a gyártók javarésze ugyanazon termékek egyre újabb és egyre „többet tudó”, s persze mindennek következtében egyre bonyolultabban kezelhető változatait kínálják már évek óta, bennük egyre több, a vásárlók által soha ki nem használt funkcióval és felesleges teljesítménnyel.
Vannak persze cégek, melyek megpróbálnak valami merőben újat hozni, „paradigmát váltani”, azaz a megkövült szórakoztatóelektronikai termékstruktúrát megújítani. Ezek közé sorolható a fejlesztéseiben egyfajta tudatosságot tanúsító Philips, mely a „Sense and Simplicity” koncepció jegyében egyelőre nem túl átütő sikerrel próbálkozik „értelmes és egyszerű” újdonságokkal előrukkolni – lásd az idén EISA díjra érdemesített Streamium Wireless Music Center. Az igazi úttörők közé tartozik például a dán KiSS Technology A/S is, mely kitartóan próbálkozik mind újabb és újabb termékekkel hidat verni a hálózatok világa és a szórakoztatóelektronika közötti még mindig meglévő szakadék fölé. Internethez kapcsolódó TV és monitor képernyői és akár nagyfelbontású videó lejátszására, tárolására is alkalmas médialejátszói üdítő színfoltjai voltak a kiállításnak.