Képminőség: kontraszt, fényerő
A JVC DLA-HD1 megújult technológiáinak köszönheti natív 15.000:1 kontrasztarányát. Erre eddig egyetlen vetítő sem volt képes. Arra voltunk kíváncsiak mennyi látszik ebből, s a többi műszaki tulajdonságából a vele vetített képen.
Képminőség: kontraszt, fényerő
A DLA-HD1-et megvásárlók többségét valószínűleg a 15.000:1 natív kontrasztarány ejti rabul. Ezt a teljesítményt eddig semmilyen más vetítési technológia nem volt képes elérni sem, és szinte hihetetlennek tűnt, mikor először értesült róla a szakma. Ugyanakkor talán sokan, a más vetítők adatlapjain szereplő fényerő értékekhez képest kevésnek tartják a specifikált 700 Lument, pedig az bőségesen elegendő egy méretes kép vetítéséhez egy sötét szobában. A mérések szerint azonban a vetítő még a filmvetítéshez optimális D65 színhőmérséklet beállításban is túlteljesíti a specifikációjában megadott fényerőt és kontrasztarányt – még ha nem is egyszerre. Figyelembe kell ugyanis venni a képnagyító zoom optika beállítását, mely befolyásolja az említett értékeket. Minél közelebb helyezzük a vetítőt a vászonhoz, annál több fény jut arra, de annál rosszabb lesz a kontrasztarány is. Ha viszont a vetítőt távolabb helyezzük, s kisebb képnagyítással, vagyis kis zoom állással azonos méretű képet vetítünk, a feketeszint és a kontrasztarány jobb lesz, de a maximális fényerő is alacsonyabb lesz.
Ahogy a táblázatból is látható az azonos méretű kép fényereje minimális zoom állásban is csak kb. 32%-al kevesebb, mint a maximális képnagyítás mellett. Ugyanakkor azonban a kontrasztarány is ennyivel jobb az utóbbi esetben. Ez a más, hasonlóan széles nagyításátfogású vetítőkkel szemben viszonylag csekély kontrasztarány- és fényerőeltérés teljesen elfogadható.
A „High” lámpateljesítményhez képest kb. 18%-al kevesebb fényt előállító „Normal” lámpa üzemmódban és a további 12% fényveszteséget okozó extrém lencseeltolással, a vászontól legtávolabb elhelyezve is elegendő a D65-re kalibrált DLA-HD1 fényereje egy 2,5 méteres (100 inch) átlójú 16:9-es kép megvetítéséhez. Az ugyanilyen beállításban, de „High” módban, maximális képnagyítással és lencseeltolás nélkül produkált fényerő pedig akár 3,6 méter (140 inch) képátlóhoz is megfelelő.
A magas natív (úgynevezett „On/Off”) kontrasztarány pedig mindenki számára nyilvánvalóan látszik elsősorban a sötét jelenetek képmélységén. Miközben a DLA-HD1 feketeszintje talán csak egy kicsit jobb, mint a dinamikus fényerőszabályzással operáló vetítőké, ugyanakkor a világos képelemek csúcs világosságszintje sokkal magasabb és árnyalati részletei is gazdagabbak. Például az űrbéli sötét égbolt csillagai sokkal világosabbak, mint amik a dinamikus írisszel hasonló mélységűvé tett fekete háttéren láthatóak. A fekete űr és a világító csillagok közötti kontraszt sokkal nyilvánvalóbb. S amikor ugyanezen űrháttérben feltűnik egy űrhajó, az sokkal fényesebben, s világosságbeli eltéréseinek jóval több finomságával jelenik meg.
A kimagasló mélységérzetén túl, meglepő módon a DLA-HD1 képe világosabbnak, ragyogóbbnak tűnik, mint sok más magasabb fényerőértéket specifikáló vetítőé. Meg kell állapítsam, a JVC ennek a vetítőnek a feketeszintjével, kontrasztjával új mércét állított fel, s nemcsak a közvetlen versenytársakhoz képest, de az összes jelenlegi házi-mozi vetítési technológiával összevetve is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez a kiváló feketeszint és kontrasztarány csak tökéletesen elsötétített és sötét falú helyiségre érvényesül.
Hogy ebben a nagy kontraszttartományban mennyire egyenletes a legsötétebb fekete és a legvilágosabb fehér közötti szürkeskála-eloszlás az a gammakorrekciós görbétől is függ. Mint a Beüzemelés fejezetben leírtam ez a videoszabványnak megfelelő „Normal”, vagy az ettől alig eltérő „A” gyári beállítású görbékkel is tökéletes.
A DLA-HD1-et megvásárlók többségét valószínűleg a 15.000:1 natív kontrasztarány ejti rabul. Ezt a teljesítményt eddig semmilyen más vetítési technológia nem volt képes elérni sem, és szinte hihetetlennek tűnt, mikor először értesült róla a szakma. Ugyanakkor talán sokan, a más vetítők adatlapjain szereplő fényerő értékekhez képest kevésnek tartják a specifikált 700 Lument, pedig az bőségesen elegendő egy méretes kép vetítéséhez egy sötét szobában. A mérések szerint azonban a vetítő még a filmvetítéshez optimális D65 színhőmérséklet beállításban is túlteljesíti a specifikációjában megadott fényerőt és kontrasztarányt – még ha nem is egyszerre. Figyelembe kell ugyanis venni a képnagyító zoom optika beállítását, mely befolyásolja az említett értékeket. Minél közelebb helyezzük a vetítőt a vászonhoz, annál több fény jut arra, de annál rosszabb lesz a kontrasztarány is. Ha viszont a vetítőt távolabb helyezzük, s kisebb képnagyítással, vagyis kis zoom állással azonos méretű képet vetítünk, a feketeszint és a kontrasztarány jobb lesz, de a maximális fényerő is alacsonyabb lesz.
Ahogy a táblázatból is látható az azonos méretű kép fényereje minimális zoom állásban is csak kb. 32%-al kevesebb, mint a maximális képnagyítás mellett. Ugyanakkor azonban a kontrasztarány is ennyivel jobb az utóbbi esetben. Ez a más, hasonlóan széles nagyításátfogású vetítőkkel szemben viszonylag csekély kontrasztarány- és fényerőeltérés teljesen elfogadható.
A „High” lámpateljesítményhez képest kb. 18%-al kevesebb fényt előállító „Normal” lámpa üzemmódban és a további 12% fényveszteséget okozó extrém lencseeltolással, a vászontól legtávolabb elhelyezve is elegendő a D65-re kalibrált DLA-HD1 fényereje egy 2,5 méteres (100 inch) átlójú 16:9-es kép megvetítéséhez. Az ugyanilyen beállításban, de „High” módban, maximális képnagyítással és lencseeltolás nélkül produkált fényerő pedig akár 3,6 méter (140 inch) képátlóhoz is megfelelő.
A magas natív (úgynevezett „On/Off”) kontrasztarány pedig mindenki számára nyilvánvalóan látszik elsősorban a sötét jelenetek képmélységén. Miközben a DLA-HD1 feketeszintje talán csak egy kicsit jobb, mint a dinamikus fényerőszabályzással operáló vetítőké, ugyanakkor a világos képelemek csúcs világosságszintje sokkal magasabb és árnyalati részletei is gazdagabbak. Például az űrbéli sötét égbolt csillagai sokkal világosabbak, mint amik a dinamikus írisszel hasonló mélységűvé tett fekete háttéren láthatóak. A fekete űr és a világító csillagok közötti kontraszt sokkal nyilvánvalóbb. S amikor ugyanezen űrháttérben feltűnik egy űrhajó, az sokkal fényesebben, s világosságbeli eltéréseinek jóval több finomságával jelenik meg.
A kimagasló mélységérzetén túl, meglepő módon a DLA-HD1 képe világosabbnak, ragyogóbbnak tűnik, mint sok más magasabb fényerőértéket specifikáló vetítőé. Meg kell állapítsam, a JVC ennek a vetítőnek a feketeszintjével, kontrasztjával új mércét állított fel, s nemcsak a közvetlen versenytársakhoz képest, de az összes jelenlegi házi-mozi vetítési technológiával összevetve is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez a kiváló feketeszint és kontrasztarány csak tökéletesen elsötétített és sötét falú helyiségre érvényesül.
Hogy ebben a nagy kontraszttartományban mennyire egyenletes a legsötétebb fekete és a legvilágosabb fehér közötti szürkeskála-eloszlás az a gammakorrekciós görbétől is függ. Mint a Beüzemelés fejezetben leírtam ez a videoszabványnak megfelelő „Normal”, vagy az ettől alig eltérő „A” gyári beállítású görbékkel is tökéletes.